A rám eső részt a Tapolca–Badacsonytördemic szakasszal kezdtem, tökéletes kirándulóidőben: nem volt kánikula, a nap sütött, de jó sok gomolyfelhő is volt az égen, ami jót tett a fotóknak.

A kéktúrázás annyiban nem a kedvenc tevékenységem, hogy előre meghatározott az útvonala, ráadásul a teljesítés szabályrendszere és a pecsételés is megköti az ember kezét. Figyelni kell, hol a pecsét, ne rohanjunk el mellette, aztán legyen nálunk füzet, tintapárna, meg minden, ami ehhez a jó kis szertartáshoz kell. Velem tartott egy barátom is, akinek ez a szakasz még nem volt meg, így ő végig is tudta bélyegezni.

Tapolca vasútállomásáról indul a túránk

1 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A tapolcai vasútállomáson némi késéssel „landolt” a vonatunk, de semmi dráma, jó hangulatban vágtunk neki az első 25 méternek, ahol máris be kellett ütni az első pecsétet a Lokomotív Büfé teraszán. Jó kis hely egyébként, finom kávé és velős pirítós, most azonban nem tértünk be fogyasztani, mert hajtott a tettvágy. Az első látnivalót hamar fel is fedeztük, semmi extra, talán csak nekünk, túrázóknak, de mind a négy sáv jelzés egymás alatt szerepel itt a fákon – ti ismertek még ilyen helyeket?

Tapolca remek város,

Hangulatos kiülős helyek, csodaszép házak, színek, illatok, sok-sok turista, nyüzsög és pezseg. A kis tó a Tapolca-patak felduzzasztásával jött létre, és ennek a pataknak a mentén is jutunk ki a városból. Utunk azonban elválik, a patak Raposka felé csorog tovább a Szent György-hegy nyugati oldalán, mi pedig keletről közelítjük a tanúhegyek királyát.

A pezsgő hangulatú Tapolca

3 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Ez a kéktúraszakasz szinte szimmetrikusnak mondható, központjában a második legnagyobb balatoni tanúhegy áll, a két végén pedig egy-egy további remek látnivaló, Tapolca és Szigliget. Köztük pedig két, egyenként 2-3 kilométeres egyenes, unalmas aszfaltúti szakasszal. Tapolca alatt ráadásul a kék egy nyáron közepesen forgalmas úton vezet, amin elég kényelmetlen az autók mellett gyalogolni. Az ember önkéntelenül is nagyobb sebességre kapcsol, hogy letudja a szakaszt, de egyébként egy jó dolog itt is akad azért: a tanúhegyek sziluettje van előttünk, a kilátásra nincs panasz.

A 7345-ös út mentén baktatunk 2,5 km-t a Szent György-hegy irányába

4 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Kapcsolódó cikkek

Bazaltorgona-túra őszi lombhullás idején

Tovább

Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig

Tovább

Na, végre toltunk egy jobbost, itt tavaly jártam egy teljesítménytúrán, sötét hajnali kómában, és emlékszem arra a pontra is, ahol kicsit elrontottuk az utat. Most ez nem történt meg, ráfordultunk a Szent György-hegyre a kék és a piros közös szakaszán. A szokásos tanúhegyes miliő fogadott: a hegy alsó, kevésbé meredek része tele van szőlőültetvényekkel, takarosabb és elhagyatottabb pincékkel, az északkeleti oldal pedig árnyasabb, fásabb. Rövidesen megérkeztünk a Bogdán-kúthoz. Teljesen száraz volt: ez már csak Bogdán, de nem kút – egy kivétellel az összes Szent György-hegyi forrás így járt sajnos.

A Kaán Károly kulcsosháznál összefutnak a jelzések

6 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Némi kaptató után megérkeztünk a Kaán Károly-kulcsosházhoz, amit nemrég újítottak fel, nagyon szép lett, kedvünk támadt tábort verni itt. De nem ezért jöttünk, hanem kéktúrázni, úgyhogy be is küldtük az ablakban található pecséttel látogatásunk bizonyítékát a füzetbe. Az épület körbefotózása után nekiestünk a hegynek, hiszen az izgalmas rész még előttünk állt.

Felkaptattunk a bazaltorgonák melletti, lépcsőkkel és korláttal megtámogatott ösvényen, ilyen hely nincs másik az országban!

A híres bazaltorgonák a Szent György-hegyen

7 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Bár a kéknek nem része, az orgonasípok magasságában található több, a jelzéshez közeli kilátópont is, amiket mindenképpen érdemes felkeresni. Az egyik pontnak neve is van: a Kőkapuhoz a piroson lehet kimenni, két másik ponthoz pedig az ellenkező irányban, jól kitaposott, kijárt ösvényen. Itt tartottunk egy rövid pihenőt, amíg elhaladtak a vonatok a tanúhegyek közti síkon, amire innen tökéletes a kilátás.

Sokan élvezték a kilátást a Szent György-hegy tetején

9 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

De nemcsak a pici „Bézé” ragadta meg a figyelmünket, hanem a Badacsonytól a Halápig tartó kilátás, illetve távolabb a sümegi vár, az uzsai kőbányák és még messzebb a Kab-hegy, a Somló is felfedezhető. Tiszta levegő, nagy látótávolság – a Mátrában vagy a Bükkben most a Magas-Tátráról áradoznánk.

A hegytetőt nem szeli át az Országos Kéktúra, úgyhogy csak önszorgalomból mentünk fel. Nem kell hozzá sok kapaszkodás, és a környék második legmagasabb pontján állhatunk (415 méteren, a Badacsony pedig 437 m magas). Itt már a déliesebb irányba is kinyílik a tér: a Badacsony sokkal jobban látszik, illetve túránk második fele, a szigligeti szakasz is megmutatkozik a szigligeti hegyekkel. Sajnos elfelejtettünk csúcssört hozni, pedig itt jólesett volna, maradunk a szénsavát vesztő, egyre melegebb lónyálnál, aminek legalább a cukortartalma kivételesen jól hasznosul most.

Az elmaradhatatlan bézés képünket is kipipáljuk!

10 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A hegyről levezető út mentén aztán laminált A4-es lapból álló marketingcsodára lettünk figyelmesek: valaki itt fröccsöt akar nekünk adni. Rendes tőle, mi pedig nem szaladtunk el előle, ez volt az egyik legszebb kitérőnk ma. Remek, pici pincéhez jutottunk, ahol vendéglátónk már töltötte is nekünk a saját olaszrizlingjéből készült bort némi szódával felütve. Jó ereje volt az anyagnak, finom, ízes, kedvünk támadt itt is letelepedni, de sajnos figyelnünk kellett arra is, hogy a táv felénél (se) járunk, és van még mit csinálni, pláne a betervezett további kitérők miatt.

Kapcsolódó cikkek

Lenyűgöző kilátások a Balaton váránál

Tovább

Lenyűgöző Balaton-felvidéki templomromok

Tovább

A bácsitól elköszönve boldogan folytattuk utunkat homlokegyenest a kékkel szemben: az elágazásban jobb helyett balra fordulva a Lengyel-kápolna és az Oroszlánfejű-kút volt a következő célunk. Ez a forrás az egyetlen a hegyen, amiből még folyik a víz, sorban is állnak a műanyag kannákkal telerakott autók. Bekéredzkedtünk 1-1 literre, aztán mentünk is tovább, szép képeket a műanyaggal körberakott kútról szezonban nem nagyon lehet lőni.

És mellette a Lengyel-kápolna

14 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A Lengyel-kápolna, más néven Szűz Mária szent neve-kápolna nagyon szép arányú épület, ezt lehet kiszúrni a szemközti tanúhegyekről. Ha már ott voltunk, az Ify-kápolna felkeresésével egy újabb kilométert csaptunk hozzá a kitérőnkhöz. Az izgalmas hátterű remetelak és kápolna sajnos az utóbbi évtizedben csak pusztul. Egy kis urbexezés az erdőben, közben megemlékeztünk Ify Lajos atya életéről, majd visszatértünk a kék „ütőérre”, amin előbb Hegymagasra érkeztünk meg, majd izgalmak hiányában megállás nélkül „pumpálódtunk” tova Szigliget felé, mint kis oxigénmolekulák az artériában.

Az Ify-kápolna romjait is felkerestük

15 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A bor hatása már elmúlt, pedig újabb 2,7 kilométernyi beton várt ránk, ami szerencsére legalább bicikliút, így elgázolni nem akartak, legalábbis autóval nem. Jó tempót mentünk, a szigligeti vár pedig peckesen tartotta magát a célkeresztben: toronyiránt suhantunk a Tapolca-patak mentén délnek.

Bandukolunk Szigliget felé a Tapolca–Balaton kerékpárúton

17 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Néha meg-megálltunk körülnézni, hiszen újabb szögből tűntek fel a tanúhegyek, és a Szent György-hegy is jól mutatott. A vártnál végül hamarabb kiértünk a 71-es útra, ahol a szigligeti elágazásban egy jó büfé működik. Rövid pihenő beiktatása után indultunk tovább Szigligetre, ahol 3 bélyegzőhely is van, és mindháromról kellettek fotók.

A pecsét benyomása Szigligeten

19 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Az alsó kettő egymás közelében van, a harmadikhoz föl kell menni a várhoz, és ha már ott voltunk, meg is vettük a 2000 forintos belépőt – bár most nem volt időnk a teljes várat körbejárni, igazából csak a kilátás is bőven megért ennyit.

Mesés panoráma vár a szigligeti várban!

20 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

A 6x10^23 falépcső megmászása után

Egy órával a vonatunk indulása előtt még meglőttem az összes szükséges fotót, hogy a vártól elköszönve nekivágjunk az utolsó néhány kilométernek. Innen már végig aszfaltúton kell menni. Az utolsó szigligeti utcában egy nyúlfarknyi kitérővel még ránéztünk az Avasi templomrom mokány, Árpád-kori tornyára, hogy az Antal-hegyet megkerülve ráforduljunk a végső nagy egyenesre Badacsonytördemic felé.

Az Avasi templomrom Szigliget határában

23 / 25

Fotó: Vörös Attila / MTSZ

Átkeltünk a Malom-árok dzsindzsáján, csak úgy zengett a szittyó, nagyon élt a nádas. A hasonlóan élénk forgalmú 71-es úton is kivártuk a sorunkat, majd dobtunk egy balost a vasútállomás felé, de nemcsak praktikus okokból, hanem itt volt a következő pecsétünk is. Benyomtuk, ezzel teljesítettük a szakaszt, már csak haza kellett szenvedjük magunkat. Ez éjjel 1-re meg is történt, altatómesére nem volt szükség.