Kéktúrázás Fejér vármegyében

Egyes vármegyei természetjáró szövetségek és egyesületek túramozgalmakat hirdetnek az OKT résztávjainak teljesítésére. Külön jelvény szerezhető a Dorogtól Nógrádig vagy Putnoktól Hollóházáig tartó, a Mátrán és a Bükkön átvezető, a Balaton-felvidéki, illetve a bakonyi kéktúraszakaszokért.

melyek mind-mind motiválóan hatnak, illetve utólagosan is beszerezhetők, ha már teljesítettük az adott szakaszt vagy magát a kéktúrát. A jelvényvadászoknak mi ez alkalommal a „Fejér Megye Kéktúrázója” elnevezésű túramozgalmat ajánljuk, amely a Bakonytól a Vértesig közel 80 kilométert foglal magában a kék útból, változatos és látnivalókban gazdag terepezést ígérve a túrázóknak, és nem utolsósorban egy mutatós fémjelvényt.

A Bakony változatos terepén

A bakonyi táj egyik legszebb részén, a Tési-fennsíkon veszi kezdetét a Fejér vármegyét átszelő utazásunk, egészen pontosan a szélmalmairól neves Tés tőszomszédságában fekvő Csőszpusztán. A kis kiterjedésű fennsík lankatáját lösz fedi, mely alatt jól karsztosodó mészkő bújik meg. A szántókat nézve nem is gondolnánk, milyen kiterjedt barlangvilág rejtőzik a felszín alatt, rengeteg zsomboly és barlangnyílás lyuggatja a felszínt. A barlangok kutatására hozta létre az Alba Regia Barlangkutató Csoport a Csőszpusztai Barlangkutató Állomást, ahol beszerezzük túránk első bélyegzőjét.

A kék jeleket kényelmes erdei úton követjük a Hamuház irányába, amely az üvegkészítéshez szükséges hamuzsír után kapta a nevét. A Tűzköves-árok bükköse mentén rövidesen egy hatalmas irtásfolt felső peremét járjuk, ahonnan a Vértes tömbje is feltűnik. Egy erdei szentély érintésével megérkezünk az igazolópontként is szolgáló Kisgyón Természetbarát Telephez, ahonnan már lankás tájon folytatódik az út: innentől pedig a Bakony egy teljesen új arcát mutatja be.

Többnyire fátlan dombsági táj hullámzik előttünk, amin napverte, poros földútszakaszok követik egymást. Nemsokára elérjük a háborítatlan Burok-völgyet, melynek mélyen bevágódott vadregényes szurdokát mi csupán fentről, a vadont idéző fenyvessel borított Burok-partot járva fogjuk megcsodálni. Ezután a Keleti-Bakony talán legtakarosabb faluját, a 19. kilométerünknél fekvő Bakonykútit érintjük.

A kis település báját fekvése és szép portái, illetve látványos faszobrai közösen alkotják. Itt is pecsételünk, mielőtt felkapaszkodunk a község fölé magasodó fennsíkra. Nagyobbrészt fátlan, helyenként fenyvesfoltokkal tarkított nyílt terepen visz a kék, ahol a szél is gyakran felgyorsul. A hepehupás, árvalányhajas táj kopár hangulatát a Vontató-hegy oldalában erdős terep váltja, a magaslatot megkerülve pedig kisvártatva felbukkan az 1970-es években létesített Fehérvárcsurgói-víztározó tükrére, háttérben a hegyek közé vágódott Gaja-szurdokkal. A tavat a gátnál érjük el, pecsételünk, utána egy üdülőtelep következik, és a tó északi partját járva fogjuk megközelíteni túránk legszebb szakaszát.

Egy gyönyörű szurdok következik

A bakonyi erdők peremén járva, enyhe kaptatás után vesszük be magunkat a Gaja-szurdokba. Ez a roppant látványos völgyszoros mágnesként vonzza a kirándulókat, ezért számos pihenőhelyet találunk az út mentén, hétvégén pedig valóságos turistahad lepi el a völgy mélyét. A sziklák közé kanyarogva bevágódó patakot követve egyre zártabb szorosban találjuk magunkat. Egyszerre vad és rendezett a táj, a hely népszerűsége is ennek a sajátos kettőségnek tudható be.

A völgy alsó szakaszán tavat is találunk, följebb

Ligetes tisztások és zord sziklabércek követik egymást, miközben több alkalommal át is kelünk a patakon. Végül egy hurokkal kapaszkodunk fel a Bodajk felőli magaslatra, melynek tetején érdemes rövid kitérővel megcsodálni a Károly-kilátó szurdokra nyíló panorámáját.

Miután átvágtunk az erdőn, fagyosabb telekből itt ragadt, elhagyott sípálya gazos léniáján ereszkedünk le Bodajkra. Szemben már a Vértes falszerű nyugati pereme áll őrt a szélesen elterülő Móri-árok fölött. A település központjában már 37. kilométerünket teljesítettük, pecsételni pedig a Fenyő büfénél, később a Hochburg–Lamberg-kastély bejáratánál vagy a vasútállomásnál tudunk.

Kék úton a Vértesben

Miután elhagytuk Bodajkot és átkelünk a vasúton, szántóföldek mentén érjük el a 81-es főutat. Söréd következik, de a kis községen gyorsan áthaladunk, és a szőlőhegy alatt követjük a kéket, ahol már messziről hívogat Csókakő vára. A túra közvetlenül nem érinti az erősséget, de mindenképp érdemes felmásznunk hozzá, hogy megismerjük a hófehér falak történelmét, és megcsodáljuk Csókakő panorámáját, melyben a Móri-árok síkja és a Bakony domborulatai gyönyörködtetnek. A két kiterjedt hegyvidék közt húzódó tágas völgy fontos kereskedelmi útvonal volt – a csókakői vár ezt a folyosót védelmezte. A vár alatti parkoló villanyoszlopán találjuk a kéktúra bélyegződobozát.

Már a Vértes déli peremvidékét járjuk, amely markáns, meredek dolomitsziklafallal válik el a Móri-árok lapályától. Megkerüljük a várat, és sziklás, szűk völgyön kapaszkodunk fel a hegység 400-450 méter magas fennsíkjára. A nem túl hosszú felmenetet kényelmes, játékosan hullámzó, néhol kisebb tetőpontokkal kiemelkedő terep váltja, amit elegyes erdőben, széles földutakon járva hosszabb meneten át élvezhetünk, mígnem délkeletnek fordulva a Vértes jellegzetes szurdok jellegű, déli száraz völgyeit keressük fel. Előtte még egy rövid aszfaltos rész, illetve a Géza-pihenő természetes kilátóhelye vár ránk, amely hegygerinc sziklagyepes tisztásáról egy alattunk húzódó mély völgyre, szemben pedig erdő borította, lapos hegyhátra enged madártávlatot.

A hangulatos kilátóponttól továbbra is délkeletnek tartva beereszkedünk egy oldalvölgybe, amely a valamikori Kápolnapuszta szép völgyébe érkezik. A hajdanvolt falunak már csak a temetője és egy romos épülete hirdeti emlékét, illetve egy kopott információs tábla regél tragikus sorsáról. Tisztásokkal szegélyezett szekérutunk mentén itt-ott hófehér sziklaszirtek törnek az ég felé, egyikük alatt kényelmes, esőházzal bíró pihenőt, közelében pedig a Gánti-barlang sziklaodúját találjuk.

Gánt értékei

Egy hatalmas legelő mentén érjük el Gánt takaros községét, melynek központjában Mary Néni vendéglője vagy a Gránás turistaház kínál felfrissülést és kényelmet a vándoroknak. Túránk 60. kilométerénél mindkét helyen megtaláljuk az igazolópecsétet, mielőtt azonban tovább követnénk a kéket, érdemes rászánni egy kis időt Gánt nem mindennapi látnivalóira.

A falu fölötti kopárokon szép kilátópontokat találunk, másik oldalukon elhagyott bányatelepeket kereshetünk fel. Gánttól délnyugatra – az országút mellett – nyílik a Bauxitföldtani Park bejárata, ahol részletesen megismerhetjük a környék bányászmúltját.

A Gánti-medencét – hazánk legkisebb kistáját – hosszú dűlőúton baktatva, más tájak hangulatát idéző környezetben szeljük át. Idővel ligetes tisztásokkal és fenyőfoltokkal lépünk be a hangulatos Pap-völgybe, amely kisvártatva összeszűkül, s csupán a végén tartogat meredekebb kaptatót. A vértesi dombtáj közepén járunk, ahol következő állomásunk az egy-két házból álló Mindszentpuszta. A kulcsosház kerítésén találjuk a kéktúrapecsétet, s a lenyomatkészítés után a Ciklámen-völgy felé tartunk, amely a nevét a telepített ciklámenekről kapta. Ez a növény a Dunántúlon ennél keletebbre nem fordulnak elő.

Vadont idéző tájakon

Bükkösben kanyargunk, gazos tisztáson kelünk át, illetve aszfaltozunk is, mielőtt nekivágunk az Öreg-Bükk oldalának. Egyre tagoltabb tájban járunk, helyenként már vadregényesnek hat a rengeteg, ami a vértesi tájra nem kimondottan jellemző. Elhaladunk az erdő lombjai között megbúvó csáki várrom csekély falmaradványai, illetve egy barlang és kőfejtő panorámahelyszíne mellett.

Ezekhez a látnivalókhoz rövid leágazással kapaszkodhatunk fel, színesítve túránk vértesi élménypalettáját. A kék továbbra is egy völgyárok hűs bükkösében emelkedik tovább Kőhányáspuszta irányába, ahová már letermelt erdőfoltok mentén érkezünk meg. Újabb pecsétet gyűjtünk be az alig pár épületből álló hajdani Esterházy-birtokon, ahol a takaros kápolna mellett a közelmúltban ökoturisztikai központot és turistaházat hoztak létre.

Az üdülőfalutól nem kell sokat gyalogolnunk a forgalmas országúton, hogy befordulhassunk az erdőbe. Távvezeték nyiladékát keresztezve bevesszük magunkat a Német-völgy szűk szorosába, amelynek köves felmenete után szintben haladunk várgesztesi végállomásunk felé. Immáron a hegység északi részére érkeztünk, ahol kiterjedt bükkösökben javarészt dózerutakon gyalogolunk.

Várgesztes határában már

A vár jó ideje nem látogatható, de bizakodásra adhat okot, hogy a felújítását már megkezdték. Jelenleg a kéktúrabélyegzőt a várhoz vezető úton, a Lourdes-i barlanghoz felvezető ösvénnyel szemközt egy oszlopon találjuk, de pecsételhetünk a község főutcáján, a Gesztes Market vegyesboltnál. Ezzel a lenyomattal begyűjtöttük az utolsó igazolásunkat. Megtettünk közel 80 kilométert az Országos Kéktúra Bakonytól a Vértes szívéig tartó szakaszán, átszeltük a Fejér vármegyét, miközben számos természeti és kulturális látnivalót is megcsodálhattunk. Akár egyben vagy részletekben teljesítjük ezt a túrát, az érte járó jelvény biztosan kellemes emlékeket fog idézni viselőjének.

További információ ide kattintva érhető el.

A cikk a Turista Magazin 2024. augusztus-szeptemberi számában jelent meg.