Rétyi nyírjes tanösvény, Zágon, Zabola és Sepsiszentgyörgy

Ez a nap megint a „nem írta az internet” és a „másképp alakult, mint terveztük” margójára írható. Zágont és könyékét szerettük volna felfedezni, mert egyik barátnőm akikkel együtt nyaraltunk, „Zágon” vezetéknévvel rendelkezik. Így Zágont írtuk be reggel a GPS-be, de útközben megbeszéltük a többiekkel, hogy megállunk Réty település közelében, ahol egy nyírfákkal szegélyezett tanösvény található.

3 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

Találkoztunk is a parkolóban, majd sétáltunk egy jót a homokos, nyírfás tájon.

Egy kis kört néztünk ki magunknak, ami érintette az út túloldalán elhelyezkedő tavat is. A tó előtt egy kisebb házas részen is áthaladtunk, ahol 3-4 kóbor kutya csaholása közepette próbáltunk átjutni.

2 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

A tó partján valaha keming és hotel állt, sajnos már az enyészeté lett. Kicsit lehangoló volt az elhagyatott épületek látványa, de a tó így is nagyon szép volt! A gyerekek pacsáltak, köveket dobáltak, aztán zártuk a kört, vissza az autókhoz. 4,5 km-t sétáltunk sík területen, utólag nagyon örültünk neki, mert ez volt a nap legértelmesebb programja.

4 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

Utána Zágon következett, ahol lefotóztam Orsit a településtáblával, majd megálltunk a központban. Felkerestük a Mikes Kelemen-kúriát, ami sajnos – a nyitvatartási idő ellenére – zárva volt. Megnéztük a kertjét, aztán mentünk tovább Zabolára, az ottani Mikes-kastélyt terveztük meglátogatni.

Zabolán le is parkoltunk a kastély mellett, majd kideült, ide csak vezetett túrával lehet menni, és a következő turnusra másfél órát kellett volna várni. Addig még a parkba sem engedtek volna be, így gyorsan megbeszéltük, hogy nem várjuk meg, inkább megyünk tovább Sepsiszentgyörgyre.

5 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

A Székely Nemzeti Múzeum már épp bezárt, mire odaértünk, de egy séta még simán belefért (volna) a napba. Ha nem akkor szakadt volna le az ég, amikor épp a sétánkat meg akartuk kezdeni. Jobb híján behúzódtunk egy fagyizó napernyői alá, miközben mindenkinek vettünk a hideg édességből.

A zápor csak nem akart alábbhagyni, így egy keveset sétáltunk még a városban, a gyerekeknek még a földből feltörő szökőkútban futkározást is megengedtük – hosszú nadrágban, ami így is, úgy is csurom víz lett volna, így nem csak az esőtől, hanem a szökőkúttól is. Szerencsére váltóruha volt az autóban, így visszaindulás előtt mindenki kapott száraz ruhát. Ez a nap nem volt a leginkább szerencsés, de így is láttunk szép dolgokat.

Csukás-hegység és Székely Nemzeti Múzeum

Utolsó teljes napunkon, melyet Dél-Erdélyben töltöttünk a Csukás-hegységet kerestük fel, ami utazásunk egyik legjobban várt túrája volt. Tudtuk, hogy a hegygerinc milyen különleges a fenyvesekkel és sziklákkal szegélyezett festői látványával.

7 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

A Bretoca-hágóban parkoltunk, jó nagy pocsolyák között, mert éjjel megint vihar volt.

Egy helyes kis réten keresztül kanyargott felfelé az út, majd megint fenyves következett. Megálltunk enni-inni, amikor egy hatalmas síp fújást hallottunk, majd kb. 10 perccel később 3 zaklatott túrázó jött lefelé a hegyről – akik nem sokkal korábban előztek meg felfelé – és mondták, hogy medvét láttak, így visszafordultak.

11 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

A megálló alatt jó páran megelőztek mindket, aztán mi is összepakoltunk, és folytattuk utunkat. Nem sokkal később megint jöttek szembe olyanok, akik korábban megelőztek, és ők mondták, hogy egy anyamedve és bocsa csámborog pár száz méterrel feljebb. Megint megálltunk, tanakodtunk mindenkivel, aki ilyen vagy olyan irányból érkezett. Volt, aki velünk várt, volt, aki mondta, hogy máskor is ment el medve mellett, megy tovább, volt, aki visszafordult.

15 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

Aztán a csapatunkból két felnőtt úgy döntött, előre mennek megnézni, ott vannak-e még a medvék. Nekem nem voltak ilyen ambícióim, gondoltam, inkább csak drónnal követem őket. Így is tettem, egészen addig, amíg egy vándorsólyom el nem kezdett körözni a drónom közelében – ekkor inkább visszahívtam, szerettem volna, ha épségben megússza.

Azért nagyon csalódottak voltunk, mert ez a túra tetszett a legjobban az összes dél-erdélyi közül, pedig a leginkább látványos részéig el sem jutottunk. Így csak 6 km-t tettünk meg 300 méter szintemelkedés és csökkenés mellett.

9 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

Bőven maradt még időnk, hogy ne egyből a szállásra menjünk.

Bő egy órával zárás előtt parkoltunk, gyorsan megvettük a belépőjegyeket, és bevettük magunkat a múzeumba: ami nagyon interaktív, gyerekbarát volt. Volt filmvetítés a székelyek történetéről, tekerhető „ágyúfúró” gép, VR-szemüveg, építőkocka, stb. Maga a múzeum nem volt túl nagy, így az egy óra elég is volt a bejárására, majd még a kertjében sétáltunk egyet, mely szintén nagyon szépen rendben volt.

18 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

Nagyszeben és út haza

Utolsó napunkon reggel összepakoltunk, és elhagytuk a szállást, de a 8 órás hazautat szerettük volna megtörni valami programmal, így Nagyszebent néztük ki magunknak hazafelé útra. Mivel 2007-ben Európa kulturális fővárosa volt, nagyon szépen felújították a belváros egészét.

21 / 23

Fotó: Nábrádi Judit

A központban parkoltunk, innen sétálgattunk a forgalomtól elzárt szép kis utcákban, megnéztük az evangélikus templomot, felmásztunk a harangtoronyba, felkerestük a kis terecskéket, az egyiken kiültünk egy étterembe enni egy levest, mielőtt folytattuk utunkat Magyarországra. Nagyon tetszett ez a város, érdemes volt megállni!