MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.03.21. 10:21,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter

Benéztünk a pamlag-völgyi szörny barlangjába

Bár az évszakok még mindig nem döntötték el, mikor kezdődik a kikelet, azért múlt héten már egy kis tavaszban is részünk lehetett. Ezt kihasználva indultam a Vértesbe, ahol egy rövid túra keretében bejártam a Csákvár környéki egykori Esterházy birtokot, felfedeztem a vadregényes Pamlag-völgyet, és megcsodáltam egy festői kis falut, ahol meg is szálltam.

Hazánk talán legváltozatosabb tájképpel bíró hegysége a Vértes. A panorámás dolomitszikláktól a homokfövenyes fennsíkig itt mindenféle tereppel találkozhatunk, és a növényzet is sokszínű. A változatos flórájú környezet mellett számtalan érdekesség is akad errefelé, ahol egyszerre találunk természeti különlegességeket és történelmi látnivalót. Ezúttal Csákvárról indultam felfedezőútra, hogy ebből a sokrétűségből egy újabb szeletet kanyarítsak a korábbi vértesi élményeim mellé.

 

Fotó: Lánczi Péter


Csákváron a volt Esterházy-kastély és parkja már önmagában megér egy kirándulást, de én ezt most kihagyva a természet felé vettem az irányt, amely szinte mágnesként vonzott a ragyogó napsugarakkal és a friss szellővel. Bár az erdő még szürkén őrizte a tél kopárságát, a nap ezt az egyhangúságot is felélénkítette és kétségtelenül a tavaszt hívogatta. Már csak napok kérdése és a tavasz új életre kelti a tájat – gondoltam akkor magamban – pedig voltaképpen két havazás között látogattam el erre a vidékre.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Bár ezúttal az utam a kastélyt nem érintette, az Esterházy család emlékével így is találkoztam a sárga turistaút mentén. A település határától alig másfél kilométerre, egy hosszan elnyúló tisztás végén és közvetlenül a turistaút mellett találjuk az érdekes formájú Szent Ferenc kápolnát, amit a környékbeliek vadászkápolnaként is emlegetnek. Az 1797-ben emelt nyári pihenőhelyként szolgáló „Török-tornyot” gróf Esterházy János építtette a feleségének. Az idő múlásával az épületet kápolnává alakították, majd állapota az 1940-es évek végétől folyamatosan romlott. Felújítása egészen az 1990-es évek végéig váratott magára és újból kezd időszerűvé válni.

 

Fotó: Lánczi Péter

Szent Ferenc kápolna Csákvár határában

 

Fotó: Lánczi Péter

Egykoron így nézet ki a Török-torony

 

A gróf által ajándékba szánt „Török-torony” eredetileg egy nyolcszögletű, ívelt, terméskő lépcsőházzal rendelkező épület volt, melynek ajtaját nap, félhold és csillagok díszítették. Tetején faoszlopos sátortetejű kis teraszt alakítottak ki, csúcsán török félholddal. Az oszlopok és a tetőszerkezet mintázatában található zöld és fehér színek a padisah színei voltak. Bútorzata kényelmes bőrpárnákból állt, mely szintén a keleti kultúrát idézte. Az épület csak a későbbi átépítését követően avanzsált kápolnává, melyben ma is tartanak szertartásokat. Romos lépcsőházában pedig bárki felmehet a tetejére, ami akár menedékként is szolgálhat a vándorturistáknak.

 

Követve a sárga jelzést a különböző fafajtákat felvonultató Allé-erdőben kanyarogva, később egy hosszú tisztás mentén alig érzékelhető emelkedésben tartottam a Vértes keleti peremét jelző meredek sziklafalak felé. Mielőtt elértem volna a térképen is feltüntetett Annafalvi őrház romjait, letértem a jelzett útról.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Utamat a legendás Pamlag-völgyben folytattam, mely nevével ellentétben cseppet sem kényelmes, köves és fokozatosan emelkedő, meredek ösvényen kapaszkodott fel a fehérlő sziklák közé. Ebben a meredek és szűk völgyben valamiért rengeteg az állatcsont és a koponya, és ezek közt is a muflonoké a legjellemzőbb.

 

Fotó: Lánczi Péter


Egy ponton a szanaszét heverő állatmaradványok olyannyira megsokasodnak, hogy a völgyszoros kísérteties hangulatot kezd árasztani. Mintha egy húsfaló szörny lakna a felénk tornyosuló sziklafalak között, egy eldugott barlangban, aki az áldozatok lerágott csontjait ide hajítja le a szűk völgybe. Nem mellesleg a térkép itt tényleg jelöl egy barlangot, ezért úgy döntöttem, engedek a kíváncsiságomnak, és felkeresem a „szörny” otthonát, amit egyébként Pamlag-völgyi-hasadékbarlangnak hívnak.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A barlang megtalálásában nagy segítséget jelentett a nálam lévő GPS és a neten talált koordináták, melyek nélkül talán nem is ment volna a dolog. A hasadékbarlang keskeny nyílását ugyanis nem lehet látni a völgyből, de még akkor is nehezen szúrjuk ki, amikor a műszer már a bejáratig vezetett minket.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Pamlag-völgyi-hasadékbarlang bejárata
 

Bevallom, első pillantásra csalódott voltam, mert valami nagyobbra és izgalmasabbra számítottam, még annak ellenére is, hogy tisztában vagyok a hegység dolomitos kőzetéből adódó és a Vértes turistatérképén feltüntetett „barlang”-mérettel. A Vértes esetében legtöbbször kőfülkékről beszélhetünk, melyek magassága és hossza ritkán haladja meg a pár métert. Úgy festett, ez a képződmény sem fog többet mutatni egy kis sziklaperemnél. Közelebb érve aztán a keskeny nyílás egyre nagyobbnak tűnt, majd felkapaszkodva a barlangbejárat sziklájából kinőtt fa gyökerén, a kezdeti lekicsinylés után már kimondottan hatalmasnak hatott.

  

A járat mindössze 12 méter hosszú és 3 méter magas, de így is „alagútként” fúródik a sziklatömb gyomrába, melyben gyakorlatilag az utolsó méterig felegyenesedve járhatunk. Különösebb látnivalót a belsejében nem találunk, inkább keskeny alakja teszi érdekessé, illetve a megtalálása nyújt némi felfedező örömöt.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Pamlag-völgyet körülölelő sziklák


A Pamlag-völgyet körbezáró sziklafalak vitorlaként emelkednek a kanyon fölé, és panorámájuk legalább annyira hívogató volt számomra, mint a rejtélyes hasadékbarlang felkutatása. Végigsétálva a keskeny nyugati hegygerincen, nemcsak a korábban bejárt keleti sziklavonulatra, hanem a környező hegyekre és a hegység lábánál elterülő síkságra is kiválóan rálátni.

 

Elhagyva a csipkézett sziklákat, észak felé folytattam az utat. Párszáz méter után újra jelzett turistaúton haladtam a hangulatos házairól híres Vérteskozma felé, mely egyben aznapi végállomásomat is jelentette. A zöld jelzést követve és a Meszes-völgyben ereszkedve értem el az egyutcás üdülőfalut, ahol már korábban is jártam, de a turistaházban még nem volt szerencsém megszállni.

 

Fotó: Lánczi Péter

Vérteskozma határában

 

Vérteskozma egykoron virágzó sváb falu volt, ahol a helyiek szinte kivétel nélkül németajkúak voltak. A mezőgazdasággal, fakitermeléssel foglalkozó lakosság sorsát a 20. század legnagyobb vihara pecsételte meg, ugyanis a háború után a magyar törvények a kollektív bűnösség elvén gyakorlatilag az egész falut kitelepítették Németországba. 1946. május 18-án 68 családnak, pontosabban 318 személynek, köztük 181 gyereknek kellett elhagynia a szülőfaluját, csupán annyi holmival, amit egy család a két kezével el bírt cipelni. Mindössze négy család maradhatott a faluban, akik korábban magyarnak vallották magukat.

 

Fotó: Lánczi Péter

Klasszikus vérteskozmai ház

 

A gyönyörű környezetben megbúvó kis település ma üdülőfalu, ahol borsos áron mérik a telkeket, és ebből kifolyólag csak a tehetősebbek engedhetik meg az állandó itt-tartózkodást. Viszont a takaros házak közt akad egy, amit a hátizsákos turista is igénybe vehet a Vértes Meteor Természetbarát Sport Egyesületnek köszönhetően, akik 1969 óta üzemeltetik az egyesületük alapító tagjáról elnevezett Németh Gyula turistaházat.

 

Fotó: Lánczi Péter

Turistaház belseje 

 

Régi tervem vált valóra azzal, hogy megszálltam egy klasszikus vérteskozmai házban. A komfortra nem lehetett panaszom, bár a berendezés, vagy úgyis mondhatnám, a belső dizájn, hagyott kívánni valót maga után. A pihenést ez természetesen nem befolyásolta, és a házigazdák is nagyon kedvesek voltak, tehát összességében nemcsak a bakancslistám egyik tételét pipálhattam ki, hanem új tapasztalatokat is szerezhettem. Ez nem mellesleg az egész kirándulásomra igaz volt, aminek fő attrakcióját a Pamlag-völgy és környezetének felderítése adta.

 

Fotó: Lánczi Péter

 Térkép

 

A túra útvonalát részletesen itt tudod megnézni!

 

Kapcsolódó cikkek: 

A VÉRTES LEGPAZARABB TÁJAIN

BRINGATÚRA A VÉRTESI SZÉN NYOMÁBAN

KŐRŐL KŐRE A VÉRTESBEN

A VÉRTES ESSZENCIÁJA EGY PANORÁMA-TANÖSVÉNYBEN






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. április
Kesztyüs András:
Tűzben
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...