MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.05.26. 08:00,   Szöveg: Dömsödi Áron,   Fotó: Dömsödi Áron, Térkép: Bába Imre

Bükk-átkelés csillagfénnyel

Hazai hegységeinkben is több napra félretehetjük a civilizációt, és meglehetősen szoros kapcsolatba léphetünk a természettel, ha ügyesen tervezzük meg túraútvonalunkat. A bükki átkelés 40 kilométere során teljes keresztmetszetet kaphatunk a hegyvidék sajátos világáról, és akár a szabadban is alhatunk az ország legújabb csillagoségbolt-parkjában. 

Budapestiként, úgy érzem, egészen szerencsés helyzetben vagyok: nem nehéz belátni, hogy az ország közepéről a legkönnyebb elérni hegységeinket, de a Kárpátok teljes északnyugati vonulata is „radar alatt” van, ha magaslati túraterepet kell találni. A Bükk viszont már abba a távolsági zónába esik, ahová érdemes legalább 2 napra utazni. Szerencsére a hegység kiterjedéséből, szerkezetéből és változatosságából fakadóan számtalan túralehetőséggel kecsegteti a természetjárókat. Más vidékeinkhez képest a szálláskínálat spektruma is igen széles, akad itt minden komfortfokozatból: van barlangszállás, kulcsosházhálózat, szabadon lakható kunyhó(k), valamint több turistaház és hotelek.

 

Fotó: Dömsödi Áron

Az Őr-kő tetején

 

Ez így jól hangzik, a tervezés során mégis felmerül egy nehéz kérdés. Hol szálljunk meg? A hegység alacsonyabb részein találjuk a legtöbb kulcsosházat, de a Nagy-fennsíkon, a táj legvonzóbb részén, nem vagyunk elkényeztetve szálláslehetőségekkel. Ami nem is volna baj, de sokkal bosszantóbb, hogy a kínálat szűkül vagy színvonalában romlik. A három barlangszállás közül kettő gyatra állapotban van, a harmadik (a sólyom-kői) úgy-ahogy elfogadható.

 

A két (fennsíkperemi) szabadon használható kunyhó megsínyli a gazdátlanságot, pontosabban a rombolási hajlam és a figyelmetlenség pusztító hatásait. Egyiküket a környékbeli természetbarátok gondoskodó figyelme ellenére (éveken keresztül) rendszeresen kirabolták, rongálták, a közelmúltban egyenesen a kályhát lopták ki belőle (sok egyéb mellett); mára olyan állapotba került, hogy a legfrissebb értesülések szerint hamarosan felszámolja az erdészet. Az Őr-kő alatti házat egy ideje nem adják ki, így aki a Bükk legmagasabb területén szeretne éjszakázni, az a Bánkút környéki szálláshelyekből választhat, vagy bevállalhat egy éjszakát a szabadban.

 

Fotó: Dömsödi Áron

A Zempléni-hegység mögött felkelő nap a Bálványról

 

Utóbbi élmény különleges mivoltára bizonyíték, hogy a Bükk immár nemcsak nemzeti park, hanem hivatalosan számon tartott csillagoségbolt-park is. Ezt (a hosszas előkészítő munka mellett) leginkább annak köszönheti, hogy a hegység mélyéről páratlanul tiszta, fényszennyezéstől mentes égboltképet csodálhatunk. A most bemutatott útvonal Felsőtárkánytól Lillafüredig kanyarog végig hazánk legváltozatosabb hegységén, és a bükki mészkővidék nagyjából minden szemrevaló sajátosságát felfűzi, amit csak elérhetünk a felszínen.

 

Patak mentén

 

Starthelyünk, Felsőtárkány különlegessége a mellékutca aszfaltja szélén kígyózó kisvasút, amely egyébként a Stimecz-őrház (Stimecház vasútállomás) felé döcög, így a Vörös-kői-forrás közelébe szállít. A faluszéli rétről pompás kilátás nyílik a Bükk-fennsík északi falára, a híres kövek vonulatára. A Tar-kőtől az Őr-kőig felsorakozik az összes meredély: egy tekintélyes méretű hegységet látunk magunk előtt. Mintha lenyesték volna a csúcsait, úgy terül szét a hegyvidék tetőszintje.

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

A Pes-kő-völgy meglehetősen néptelen és alig ismert, hosszából és helyzetéből következik, hogy kevés turista téved erre. A piros jelzés a Varróház vadaskertjénél válik el a kisvasút sínszálaitól, hogy néhány kilométert követően megérkezzen a Napsugár pihenőház kertjéhez. Itt a Gyetra- és a Pes-kő-völgy közé egy éles gerinc ékelődik be, amely azonban földtörténeti értelemben nem lesz már hosszú életű: mintegy két kilométerrel följebb mindössze néhány tíz méteresre alacsonyodik, így (emberi beavatkozás nélkül) a külső ívükön falukat alámosó patakok fogják átszakítani egyszer, hogy aztán egyesült erővel formálhassák tovább a tájat. A turistaút amúgy hangulatos, irtásoktól mentes erdőben kanyarog a mészkőpászták alatt el-eltünedező, majd a vízzáró réteg által újból felszínre kényszerített, bő hozamú patak mentén. A sűrű erdő egyik kanyarjában áll a Bükk legbarátságosabb kulcsosháza, a feledhetetlen hangulatú Pes-kő-ház. Mellette megbízható forrást találunk, amely csak a leghosszabb nyári aszályok idején apadhat el. Itt érdemes minden kulacsunkat teletölteni, mert a fennsíkon egészen Bánkútig nem találkozunk utánpótlási lehetőséggel.

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

A völgy felső szakaszát kissé megviselte a „májusi tél” okozta tömeges fakidőlés, de az időjárási extremitás hatása a fennsíkra kanyarodó, vadregényes ösvény magasabb, izom- és tüdőpróbálóan meredek szakaszán lesz csak igazán szembeötlő. A lombkorona sárgásbarna színnel idézi az általában augusztus végére jellemző állapotokat, az egyébként természetesnek tetsző, ősöreg bükkökkel tűzdelt, mészkőaprólékos ösvény mentén pedig kidőlt faóriások hevernek.

 

Csúcsok nélküli hegytetőn

 

Hatalmas, mohos sziklák közt érkezünk meg a fennsíkra – hegyvidékhez méltó tájkép vesz körül. Egy köves hegyoldalban alig észrevehető ösvény kanyarog fel a turistautak által nem érintett Oltár-kő eldugott, bájos rétjére, ahonnan korlátozott a kilátás a Pes-kő és a mögötte hullámzó hegygerincek felé. Az Őr-kő viszont szabadon látogatható, és sokkal teljesebb panorámát ad a fennsík nyugati vége alatt lefutó völgyekre.

 

Fotó: Dömsödi Áron

Az Őr-kő karrmezős platóján

 

A többinél kissé hátrébb elhelyezkedő szirtről a Pes-kő homloka mellett feltűnik a Déli-Bükk, jobbra fordulva pedig a Tárkányi-medencét és a Mátra vonulatát szemlélhetjük. A kövek közül egyébként a közeli Pes-kő nyújtja a bükki kilátások etalonját: egy hatalmas, függőleges sziklafal pereméről tekinthetünk végig a teljes Déli-Bükkön. A fennsík szivacsként nyeli el a ráhulló csapadékot, hogy tövénél a vizek újra felszínre jussanak: innen a patakok hosszú, kanyargós völgyeket mélyítenek, s ezek sorozatától szokatlanul élénk a mélyben hullámzó domborzat.

 

Az Őr-kőtől a kék kereszt jelzésen kell elindulni Bánkút felé. Innentől jóval könnyebb az első napi szakaszunk, a szintkülönbség érdemi részét már legyűrtük. Az Almád-töbör és a Kerek-rét a mészkőfennsíkokra jellemző víznyelőformák jellegzetes, meseszép képviselője. Érintjük a Kopasz-rét földbe épített barlangszállását, majd bevesszük magunkat a hegyvidék két legmagasabb pontjának (Istállós-kő és Szilvási-kő) oldalsó bükkösébe. Hamarosan keresztezzük az Olasz-kaput: sötétedés után különös, varázslatos jelenség szemtanúi is lehetünk, amikor a lehűlő levegő hatására szellemként száll fel a pára a tisztás töbreiből.

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

Hajnali mozizás

 

Fenyveses szakaszon érjük el Hármaskút elágazását, ahonnan keskeny réteken vezet az út a Bánkút körüli erdőig. A hegyi hotel és a turistaház is tökéletes pihenőhely az éjszakára, de feledhetetlen élmény a Bálvány (956 m) kilátójának tágas teraszán aludni (itt egy kisebb társaság is elfér, pláne úgy, ha a fölső szintet is igénybe veszik). A panoráma éjjel-nappal lenyűgöző: tiszta időben a Mátrától a Magas-Tátrán keresztül a Zempléni-hegység vonulatáig látunk el. Hullámos, nyughatatlan vidék húzódik alattunk, éjjel apró falvak égősorai pöttyözik a tájat. A hajnali átmenet time-lapse felvételért kiált: a Zemplén szlovákiai szakasza mögött bukkan fel a nap, de már órákkal előtte pirosas szín dereng a keleti horizonton.

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

Miközben az éjszakai fények kihunynak, meglepően gyorsan kerül világosra Észak-Magyarország lankavidéke és a völgyekből felemelkedő, majd elenyésző párafoltok sokasága. A hajnali tiszta levegőben eddig mindig sikerült megfigyelni a Magas-Tátra csipkéit, igaz, nem volt könnyű megtalálni őket, és általában gyorsan el is bújtak a párafüggöny mögött.

 

Sziklák és ami a talpunk alatt van

 

Bánkútról a piros jelzés északi (bal oldali) ágán indulunk tovább a Kis-fennsík bükköseibe. Az aszfaltúttal párhuzamosan haladunk, így akár (megúszva egy kis szintkülönbséget) azt is választhatjuk. Viszont ahol a jelzés másodszor keresztezi a szilárd burkolatot, mindenképpen kanyarodjunk fel a Csikorgó nevezetű ösvényszakaszra, amelynek sziklakibúvásos részeit nem fogjuk egykönnyen elfelejteni.

 Fotó: Dömsödi Áron

Hajnali erdő Bánkúton

 

Szentléleknél a Látó-kövek északi bérce újabb emlékezetes kitérő: már a sziklaperemre harántoló természetes lépcsőt sem nehéz megkedvelni, de a panoráma csak az igazán elragadó. Ha sikerül tiszta időt kifogni, majdnem az összes felvidéki magashegységet láthatjuk: a Nagy-Fátrától a Tátrákig minden feltűnik (a Kócs és a Kis-Fátra a takarásban lévő kivételek). De egészen közel vagyunk a Lázbérci-víztároló völgyéhez, és az Aggteleki-karszt is könnyen megtalálható.

 

Fotó: Dömsödi Áron

 

A sárga jelzésen folytatva utunkat kb. fél órán belül megérkezhetünk a Magos-kőre, ahonnan a szélrózsa harmadik irányába is kileshetünk a Bükkből: kelet felé, a Szinva-völgyén túl Miskolc terül el, a távolban pedig a tokaji Nagy-hegy nyitja a zempléni hegyek sorát. Szemben a Nagy-fennsík erdőit, jobbra fordulva a Bálvány kilátóját fedezhetjük fel.

 

Fotó: Dömsödi Áron

A Magos-kő a Szinva-völgy fölött

 

Kissé egyhangúvá váló szakasz következik a sárga jelzésen, mígnem megérkezünk a Csókás elhagyott épületeihez, ahol jól kiépített tűzrakó és pihenőhely fogad. Itt a piros kereszt jelzésre váltunk, és a bükkösben, egy kanyargós ösvényszakaszon bal felől feltűnik a fák között az Udvar-kő beszakadt víznyelőürege, a Dante pokla. A különös, vadregényes sziklakatlan aljára csúszós ösvény vezet le, de mindenképpen vegyük a fáradságot, és szálljunk alá a mohos, vizes mészkőfalak közé. Minden irányban üregek, horpadások láthatók a torz és barátságtalan „sziklaragya” oldalában, ráadásul a hideg levegő is megül a falak közt. Bámulatos, kicsit hátborzongató látvány, amilyenhez fogható nincs még egy a hegységben. Segítségével képet kaphatunk arról, mi rejtőzik a talpunk alatt egy ilyen karsztjelenségekben gazdag mészkőterületen.

 

Fotó: Dömsödi Áron

A Dante pokla barlang

 

Újra le a vízhez

 

A piros keresztről hamarosan a zöld jelzésre váltunk, hogy aztán azt újra a piros kedvéért hagyjuk el a bükkszálerdő szélére érve. Kellemetlenül meleg, rovaroktól hemzsegő tarvágás szélén haladunk, majd egy rövid emelkedőt követően újra idős erdőben ereszkedünk. Egy elágazásnál a piros négyszögre kanyarodunk, és ezzel megkezdjük túránk utolsó szakaszát.

 

A Szeleta-tető tisztására kiállva már látjuk a meredek hegyoldalak között Lillafüred és Felsőhámor épületeit; a kastélyszálló mellett akár a vízesés sávját is megkereshetjük (távcsővel vagy teleobjektívvel könnyebb lesz, mint szabad szemmel). Egy sziklás, bozótos ösvényen rövid ráadással érjük el a Szeleta-barlang hatalmas száját. Mellbe vág a hideg levegő, pláne akkor, ha be is merészkedünk az ősrégészeti leleteiről nevezetes üregbe.

 

Fotó: Dömsödi Áron 

A Szinva vízesése a legmagasabb az országban

 

A Szinva tanösvényt követjük már egyébiránt, s ezen érkezünk meg Felsőhámor szélére. A település túlsó szélén még felkereshetjük a Szinva mesterségesen kialakított vízesését, amely az ország legmagasabb ilyen képződménye. Végül a kastélyszálló oldalában lépdelünk fel az autóút elágazásába, a Miskolcra tartó buszok vagy a kisvasút megállójába.

 

Térkép: Bába Imre

Térkép: Bába Imre

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. júliusi számában.

 

A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Bükk nyugati kapuja, a megunhatatlan Bél-kő

Zakatolás a Bükk országútján

Barangolás a Bükk-fennsíkon
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...