Rovatunkban nem hétköznapi hozzávalókkal, módszerekkel, trükkökkel, jó tanácsokkal ismerkedhettek meg, hanem rég elfeledett ételekkel, turistákra szabott elkészítési megoldásokkal.
Ti is tudjátok, a szabadban készült ételek mennyivel jobb ízűek konyhában készült társaiknál. Persze ehhez sok türelem is szükséges, hiszen rendesen meggyújtani a tüzet, biztonságosan elhelyezni fölé az edényeket, ellenőrizni a főzési folyamatot még edzett szakácsoknak is kihívás.
Egy remek megoldás a veremkemence kürtője fölé rakott főzőedény elhelyezésére
Gyuricza László (Papica), a Magyar Bozótmíves Egyesület elnöke szakácsnak is tanult, de nem az lett belőle. Az ízek kinyerésének tudományát a vadonban újratanulta, a természetben élés mestereivel közösen fedezve fel őseink tudását, felelevenítve az évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt kiveszett hagyományokat. Elsőként egy finom rántott zöldséglevesre hívunk meg titeket a hazai bushcraft jeles képviselőinek szilasligeti táborába.
Papica a salátaboglárkásban
- tyúkhúr
- salátaboglárka (csak fiatal levelek)
- metélőhagyma (snidling)
- szalonna
- só, bors
- liszt a rántáshoz
- víz
Igazi levest ritkán készítünk erdőben, azt is maximum porból
A tavaszi erdők „zöldségei” szinte mindenhol megtalálhatók a rügyfakadás beindulását követően. A tövises lepényfa hüvelyterméséből kibontott magokat főzés előtt célszerű beáztatni. A növények szedésénél használjunk kést, elkészítés előtt pedig alaposan mossuk meg őket.
A bozótmívesek szeretnek a természetben élni, ősi, elfeledett megoldásokat elsajátítani, használni a gyakorlatban. A partoldalba vájt veremkemence is ilyen, amelyben alul sütöttünk, a kürtőből kiáramló hőben pedig a leves készült. Bár a tapasztalt bushcraftosok kiváló szerkezetet konstruáltak, amelynek segítségével a csajkában forralt leves könnyedén elemelhető, félrehúzható volt a legforróbb pontokból, így is nehéz a felforralást követően elérni, hogy a leves tökéletesen megfőjön. Elsőként előfőztük a gledícsia magjait, amíg megpuhultak. Túlfőzni nem igazán lehet, ha már kellemesen rágós, levehetjük a tűzről.
Ennyi bőven elég salátaboglárkából négy személyre
A csajka tetejében megpirítottuk a szalonnát, amit ugye nem a vadonban szedtünk, de minden erdőjárónak - a mondás szerint - van szalonnája. Miután megpirultak a szalonnadarabkák, belemetéltük a snidlinget, hogy együtt piruljanak tovább.
Tábortűznél
Mi találtunk egy kevés osztrák csészegombát is a tábor körül, ezeket is beledobáltuk "dísznek". A tyúkhúrral és a salátaboglárkával nem sokat vacakoltunk, felvágás nélkül kerültek párolásra a hagymás alapra. Ezt követően a gledícsiamagokról leöntöttük a barnás levet, de ha szeretjük az ízét, akár meg is tarthatjuk. Áttöltöttük a főzőedénybe a lepirított, párolt összetevőket, összerottyantottuk, végül pedig kevés rántást készítettünk, ezzel sűrítve be a levest.
A tyúkhúrról (középen) kevesen tudják, hogy nemcsak ehető, de finom és egészséges is
A mi levesünkben végül valóban dominált a tövises lepényfa magjainak íze, hiszen meghagytuk a levét a főzéshez, amely gyorsan lezajlott, mert a veremkemence irgalmatlan hőt termelt kifelé, komoly gondot okozva bozótmíves szakácsunknak a forrásban tartás fázisában. Bár tyúkhúrt eddig még csak díszállatoknak szedtem, emberi fogyasztásra is tökéletesen alkalmas, a salátaboglárka is finom, a snidling pedig kiváló alapot teremt a szalonnával a végül rizsliszttel behabart erdei finomsághoz, amely mindenkinek ízlett.
Főnek a lepényfamagok
A veremkemence alsó részében egy mátrai sütődiszkoszban készítettük el a második fogást, de hogy mit, azt csak a folytatásban áruljuk el nektek.
Lent sül, fent fő
Addig is nézzétek meg videónkat, amely a leves erdei főzésének praktikáit mutatja be részletesen.
Erdei rántott zöldségleves from Turista Magazin on Vimeo.
