Keresés eredménye

A mézet már hosszú ideje ismeri és használja az ember, nem csak édesítőszerként. Gyógyhatásáról már az ókori görögök is tudtak, szépítőszerként, szamártejes fürdőjébe keverve Kleopátra is élvezte jótékony hatásait. Természetes hát, hogy a méznek már több ezer éve komoly kultusza van: többek között az istenek eledelének és az örök ifjúság forrásának is tartották.

A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek nyugalmát és a karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt akár a karácsonyi menü finomságaiba is becsempészhetjük.

Bár a természet lassan már nyugovóra tér, a késő ősz is tartogat még vadon termő finomságokat. Az erdei gyümölcsök nemcsak üde színfoltot jelentenek az egyre sápadtabbá váló tájban, de őszi-téli étrendünket is színesebbé tehetik.

Az általában esős, de még fagymentes őszi időjárás sokszor előcsalja a gombákat, így ilyenkor az erdők nemcsak látványosak a színes kalapoktól, de ehető gombatermést is bőségesen kínálnak.

Afrikából? Esetleg Dél-Amerikából? Kézenfekvően Görögországból? Nem sokkal ezelőttig a kutatók sem tudták jól.

A régi korokban még tömegesen felhasznált kökényről úgy tartják, akkor igazán jóízű, ha már megcsípte a dér. Az első fagyok után a gyümölcs puhább lesz, fanyar íze mérséklődik, cukortartalma megnő, így sokoldalúan felhasználhatóvá válik.

A naptárreform előtt Luca napján, december 13-án volt az év leghosszabb éjszakája, s ehhez a naphoz több olyan rítus is kapcsolódik, amelynek valamely növény az alapja.

Az őszi gombaszezon lepörögni látszik. Van azonban egy olyan gombafaj, amely éppen késő ősszel és télen terem nagyobb mennyiségben a hazai erdőkben, kertekben, ráadásul nemcsak ehető, de finom is. Ez pedig a furcsa hangzású téli fülőke.

Az aszályos évek nem kímélik a vadnövényeket sem, vannak azonban igazi túlélők, amelyekre még nagy szárazságban is számíthatunk, egészen kora őszig. A szélsőségeket is elviselő, de finom gyomokból ajánlunk egy pénztárcakímélő ételt.

Egy szokatlan formájú és édes pillanatokat okozó különlegesség, amely Zala megyében igen elterjedt, és tiszteletére még szobrot is emeltek Zalaszombatfán. Szerinted mi lehet? Ha nincs tipped, a cikkből megtudhatod.

Szinte egész évben elérhető ez a vadon termő fűszer-, saláta- és főzeléknövény, amelyet régen a gazdagok is különösen kedveltek. A patakpartjainkat sokfelé borító podagrafűből főztünk.

Szervezetünk igencsak kívánja a friss „zöldeket” a tavasz közeledtével. Szerencsére áprilisban már sokfelé szinte terített asztal vár bennünket a természetben zöld levelekből, illatos fűszerekből, hajtásokból.

A naptár szerint a tél nagy részén már túl vagyunk. Hogy mit hoz az előttünk álló február, még nem tudjuk, de ilyenkor már jó eséllyel találhatunk frissen kibújt vadnövényhajtásokat. Következzen most két ismert, de talán nem eléggé elismert vadzöldség, amelyekkel már tél végén is találkozhatunk.

Év végi lapszámunkban a közelgő ünnepekre való tekintettel egyrészt pár ünnepi, csendesülős túratippet adunk, másrészt, mivel az év vége mindig az emlékezésről és a tervezésről is szól egy kicsit, időutazásra is csábítunk. Most elmeséljük, hogy mi, hogyan és miért került bele a Turista Magazinba!

A természetben fellelhető zöldségek és gyümölcsök remek kiegészítői lehetnek táplálkozásunknak. Ha tudjuk, miként használjuk megfelelően azokat.

Összevont nyári lapszámunkban az Alföldre, azon belül is a sajátos arculatú Békés megyébe invitáljuk a magazin természetjáró közönségét. A nagy melegben van azért ebben némi kihívás, beismerjük, de az Alföld szokatlan perspektívából való bemutatása és a rengeteg vízpart reméljük, sokakat buzdít egy izgalmas, természetjáró alföldi nyaralásra.

A jelek szerint sokan és meglehetősen kreatívan használják fel az ízletes medvehagymát.