MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

Felfedeztem a mi kis falunkat

Az Üvegtigris büfékocsija után az új kultikus hely Pajkaszeg (vagyis valódi nevén Pilisszentlélek) lett, ahol egy új magyar sorozat játszódik.

Pilisszentlélek közigazgatásilag 1985 óta Esztergom része, hivatalos neve 1907-ig Szentlélek volt, de használták a Szent-Lélek, Huta-Szent-Lélek formákat, most pedig a Mi kis falunk című sorozatnak köszönhetően Pajkaszegként is ismertté vált.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Az alig 300 fős falucska a Pilis és a Visegrádi-hegység egy festői völgyében fekszik, így műút szempontjából zsákfalunak számít. Erdei út szempontjából nem az, de azt csak a műúton előforduló közlekedési, illetve fakidőlési anomáliák esetén teszik a közforgalom számára is elérhetővé, ami kissé megnehezíti a tömegközlekedési eszközök használatához szokott túrázókat. A gyalogos túrázók számára viszont nyitott a pálya, hiszen a falu a pilisi erdők jelzett ösvényein és útjain minden irányból megközelíthető, eltérő időintervallumú gyalogtúrával.


Budapest (Pomáz) irányából csak átszállással, ám Esztergomból közvetlenül elérhető busszal is. Sajnos ritkák a járatok, így aki nem szeretne gyalog nekivágni, saját közlekedési eszköz után kell, hogy nyúljon. Kerékpárosoknak csak akkor ajánlott, ha kellő rutinnal rendelkeznek a kanyargós és jelentős szintemelkedéssel járó utak abszolválásában. A hegyi kerekpározás szerelmesei előtt pedig amúgy is minden út nyitott. Autóval és motorral kimondottan kellemes út, Esztergom felől bő negyedóra, Pomázról szűk félóra. Én is robogóval vágtam neki, Esztergomból.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Az aratási időszak végén itt a szalmabálák rendezett látványa kíséri az utazót, miközben a háttérben ott magasodnak a Pilis zöld bársonyba bújtatott csúcsai. Kimondottan kellemes volt a vasárnapi zivatar után berobogózni a Dobogókő irányába futó út erdei műút-szakaszára, ahol a hőmérséklet érezhetően lecsökkent.
Akár Pomáz, akár Esztergom irányából érkezünk a műúton, ne várjunk arra, hogy egyszer csak megjelenik majd a Pajkaszeget jelző tábla. Ilyen nem lesz, viszont a Pilisszentlélek irányába mutató jelzésnél forduljunk le a völgybe, és haladjunk mindaddig egyenesen, míg meg nem látjuk a sorozatból ismert kocsmát vagy a szobrot. Ott le is állíthatjuk járműveinket és kezdődhet a felfedezés.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Az első látványossággal kapcsolatban nekem nem volt szerencsém, így vasárnap a szobrot kék lepel borította, bizonyára a film készítői féltik a remekművet az időjárás irreverzibilis hatásaitól, pedig marketingszempontból szerencsés lenne, hiszen a szelfizők bizonyára elegendő plusznézőt vonzanának a képernyő elé. Úgy látszik, hogy ez nem elég nyomós érv.


Az első csalódás után szerencsére a kocsma már teljes filmbéli pompájában tündökölt, így kaptam némi vizuális kárpótlást, bár nem csak kocsmanézőbe jöttem. Teca kocsmája tehát valóban italmérésként funkcionál, teraszáról szemmel tartható valamennyi érkező és távozó jármű. A hely nemcsak a filmben játszik központi szerepet, hanem Pilisszentlélek helytörténetében is kiindulópont. A török alatt elnéptelenedett faluba a pálosok az 1700-as évek elején üveges mestert telepítettek, akinek műhelye a mai kocsma volt, a falu régi lakói még ma is Hutának hívják a települést.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Ha megpihentünk és felfrissültünk az egykori üveggyárban, és beszívtuk a nyomokban 300 éves falak illatát, akkor indulhat a felfedezés, hiszen ha az ember elmotorozott (elautózott, elgyalogolt) ide, akkor érdemes a falu egyéb nevezetességeit és rejtett kincseit is megkeresni, akad fotótéma bőséggel. Rögtön ott vannak a központi helyen bájosan omladozó, és az enyészet végső beteljesülését szomjazó, rogyadozó porták, vagy a völgy kellemes, hűsítő klímájában burjánzó mohák győzedelmes térfoglalásai, a köveket, fákat befutó zöld bársonyburkolatok.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


A rogyadozó házak körbejárása után a buszmegálló mögötti szűk utcácskán kaptattam fel a templom irányába. Pajkaszegnek – a filmben – nincs temploma, a forgatásnak helyszínt adó falu is csak az 1760-as évektől tudhat magáénak egy kis, torony nélküli kápolnát, ennek a helyére az 1800-as évek közepén épült templom, ami később, 1938-ban bővült ki két oldalhajóval. Kákonyi Asztrik ferences festőművész munkáival a kis templom a modern magyar templomfestészet jeles példája, amit a mindig nyitott templomkapu sosem zár el a kíváncsi tekintetek elől. A templom előtt egy szép székelykapu áll, melyet erdélyi fafaragók készítettek 1984 pünkösdjére.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


A templom mellett található az egykori iskola épülete, melynek elődje még 1790-ben kezdte meg a működését. Az előtte lévő kis parkoló a kép tanúsága szerint „corpus delictiként” őrzi az epizódok kultikus narancssárga sportautóját, amit egy közös fotó erejéig e sorok írója sem tudott kihagyni.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


És ha már nyitva volt az iskola ajtaja, miközben az őr édesen aludt, különös érzéssel átléptem az intézmény küszöbét – közel 30 év után –, hiszen még kezdő pedagógusként, a nyolcvanas évek végén itt volt alkalmam a helyi tanítót helyettesíteni. A már nem működő, apró oktatási intézmény egyetlen tanteremmel és egy tornaszobával rendelkezik.


Ebben az egyetlen tanteremben még pár évvel ezelőtt is együtt tanult a teljes alsó tagozat, úgy, ahogy Móra Ferenc vagy Fekete István falusi életet megjelenítő írásaiból olvastuk, vagy ahogy Avonlea szigetén Hetty néni iskolájában is láthattuk. A tanterem most már nemcsak a nyári szünet miatt üres, benne a stáb eszközei ott, ahol sok-sok évtizedig a helyi gyerekek szerezték meg az iskolai alapokat. A helyiektől hallottam, hogy az iskola épülete zarándokszállásként él majd tovább. Hogy erről a falubeliek, akik mind itt tanultak régen, miként vélekednek, nem tudtam meg.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Az iskola mellett áll az 1913-ban alapított óvoda épülete, falán kissé kopottan: „Állami Kisded-Óvó”. A templomtól a kocsma felé haladva egy kedves ismerősbe botlottam, egykori kolléganőmbe, Ida nénibe, aki 1988-ban épp akkor ment nyugdíjba a helyi iskola tanítójaként, amikor én elkezdtem rövid szárnypróbálgatásaimat a pedagóguspályán, és akit a nyolcvanas évek végén itt helyettesítettem. Épp akkor jött ki a háza elé, amikor én elhaladtam előtte, a sors akarta így. Közel 30 év távlatából azért bemutatkoztam, a biztonság kedvéért.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


A beszélgetésből kiderült, hogy Ida néni a helyi falumúzeum alapítója, a gyűjtemény kezelője, a helytörténet összerendezője és – mellékesen – ő az, aki mindent tud, amit Pajkaszegről (Pilisszentlélekről) tudni lehet. Így hát adott volt a következő állomás, maga a falumúzeum (Hunyadi János u. 42., a kocsmától pár háznyira lefelé, a főúton), mely hivatalosan nem tart nyitva, telefon útján lehet bejelentkezni (33 426 024, 30 549 83 26), ha valaki nem olyan szerencsés, hogy hozzám hasonlóan régi kollégaként üdvözölheti a kedves helytörténészt.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


A szépen helyreállított épületben berendezett falumúzeum egy jellegzetes, pilisi-szlovák népi építészeti jegyeket magán hordozó ház, ahol a község helytörténeti és néprajzi gyűjteménye kapott helyet. A tisztaszobát és konyhát eredeti funkció szerint rendezték be, a hátsó szobában régészeti leletek és dokumentumok, iratanyagok találhatók, míg a kamrában és istállóban az egykori gazdasági, gazdálkodási eszközök tekinthetők meg.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


A rövid helytörténeti kitérő után hazakísértem Ida nénit, és egy házi bodzaszörp elfogyasztása után indultam a pálos kolostor romjai felé. Ez a falu feletti dombon található, durván egy kilométerre. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend története a Pilishez és Özsébhez kötődik. A kolostorral kapcsolatos kutatásokban előkerül IV. Béla, majd IV. László neve is, sőt, 1323-ban a háromszor megkoronázott magyar király, Károly Róbert is járt itt, ahogy később Nagy Lajos királyunk. Úgyhogy van kinek a nyomdokaiban járni, ha erre téved az ember.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Sajnos Mohács után a kolostor teljesen elpusztult, és bár egész a 18-19. századig jelentős rommaradványok voltak láthatóak, azok anyaga idővel bekerült a helyben épülő házakba. A kolostorromot rendezett tisztás veszi körül, így bőséggel akad hely a pihenésre és a játékra is.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno


Itt véget is ért pajkaszegi túrám, a kolostorromoktól még körbenéztem, és megcsodáltam a völgyet körülvevő hegyeket, zöld csúcsokat, hogy aztán Esztergom felé motorozva ismét a rendezett szalmabálák látványával búcsúztathassam a lassan lebukó napot.

 

Fotó: Sárosi Attila/Esztergom Anno

 

Szöveg és képek: Sárosi Attila/Esztergom Anno

 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
161718192021
22
23242526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...