A Gyöngyöst Verpeléttel összekötő út felénél található Markaz községet északról a Mátra erdői, délről pedig a víztározó öleli körbe. A település hivatalos határa egészen a Kékes aljáig terjed, ezért a nagy szintkülönbség. Egyedülálló domborzati viszonyainak és mikroklímájának köszönhetően már az 1400-as évektől kezdve terem a zamatos szőlő a napsütötte lankákon, megélhetést biztosítva az itt élőknek. A falu első birtokosai azok a Kompoltiak voltak, akik a várat is építették az 1270-es években. A török hódítás után elnéptelenedett, közel két évszázadig lakatlan települést 1742-ben népesítették be újra.

1 / 14

Markaz természeti és épített értékeit egy körbevezető sétaúton ismerhetjük meg, túraútvonalain pedig egészen a Kékes-tetőig juthatunk. A község határában áll első látnivalóként a Boldogasszony tiszteletére szentelt neobarokk kis kápolna. Az eredetileg a falutól egy kilométerre épített templom környezetét mára teljesen beépítették. Az épületet körbevevő hangulatos ligetben meg is pihenhetnénk, de előttünk áll még a túra java, ezért érdemes inkább tovább haladni.

2 / 14

A központban álló, Markaz szimbólumát jelentő, nagy templom magas tornyával minden irányból látható. A török pusztítása után betelepülő tótok által épített, kezdetleges temploma állandó javításokra szorult, mígnem tornya leomlott. Helyére új, impozáns méretű templomot emeltek. A lakók vallásosságát jelképező Máriaképes fákat a környékbeli erdőkben is megtaláljuk.

3 / 14

A zöld L jelzésen haladva, a házak szélénél fordultunk be egy kis erdőbe. Az első tisztásnál elvesztettük a fonalat, ezért a domboldalon magasodó kereszt irányába indultunk tovább. Árnyékot adó fák híján ez a kaptató jelentette a túra legnehezebb részét, de a mögöttünk elterülő falu és tó látványa időnként okot adott a megállásra. A keresztnél átvezető fapalló után a körjelzés már elvéthetetlen volt. A kopár hegyoldalban a szeder és a kökény jól érzi magát, de a kirándulókat lépéseik szaporázására késztetik, hogy mielőbb elérjék az erdő hűsét. A 460 méteres Várbércre a hőség nehezítette a felkapaszkodást.

4 / 14

A Mátra le sem tagadhatná vulkanikus eredetét, mert a felszínt meghatározó, kisebb-nagyobb kövek végigkísérték az utunkat. A hegységben egyébként három krátermaradványt azonosítottak, melynek egyike - a kékesi - pont itt található. A Várbérc déli oldalán található az egykori vár maradványa, melynek mészhabarccsal összefogott kőfalrészletei ellenálltak az idő vasfogának. Képzeletbeli ablakából egyik irányban a tó látható, a másik oldalról pedig a Vár-völgy határolja. A hegytetőről bármerre is tekintünk, csodálatos panoráma tárul elénk.

5 / 14

6 / 14

Mivel 2007 körül a Kis-kőre vezető jelzést hivatalosan megszüntették, ezért az eredeti úton mentünk tovább. A Hegyes-tető előtti kilátóhelyszakaszon a fák közül ki-kivillant a víztározó csillogása mögött a visontai erőmű füstölgő kéménye. A Rókalyuk-tető bérce alatt a meredek hegyoldalba vájt, egyemberes ösvény a Visegrádi Spartacusra emlékeztetett.

7 / 14

8 / 14

A tölgyerdőt fenyves váltotta, és megpillantottuk az északnyugati oldalon a Kékes-tető TV-tornyát. Útközben több tisztást, vadetetőt elhagyva értünk fel a 647 méteres Hatra-patak-tetőre. A zöld L jelzés véget ért, helyette a zöld sávon mehettünk tovább a Markazi-kapuig, ahonnan akár Parádfürdő vagy a Kékes-tető is könnyen elérhető. Mivel Markazon is számtalan látnivaló várt még ránk, délnek fordulva, a település felé vettük az irányt. A Máriaképes fánál lefotóztunk egy védett havasi cincért. A hegyről való leereszkedés nem tartogatott túl sok érdekességet. A szerpentinszerűen kanyargó kerékpárutat kereszteztük néhányszor, helyenként pedig sűrű cserjésben kutattuk a zöldet. Markaz felett, a domboldalra jutva már ismét a tó és a templomtorony vezérelte a lépteinket. A főúton betértünk a tájház udvarába, ahol csak a lelakatolt kerítés fogadott minket, ezért a híres kékre festett kemencét nem láthattuk.

9 / 14

10 / 14

A rendezvénytérként, sportpályaként funkcionáló Szent István park ad helyet az ország egyik legnagyobb átmérőjű, szabadtéri Szent Korona-szobrának. (Székesfehérváron a körforgalomban van egy fűzből kialakított korona, Szarvason pedig, a makettparkban fából és kovácsoltvasból épített, nagy átmérőjű Szent Korona-ábrázolás.)

11 / 14

12 / 14

A kisnánai bányából származó andezit szolgált alapanyagul Győrfi Lajos szobrászművész munkájához. A község fennállásának 675. évfordulóján avatott alkotást csodaszarvas-, táltos-, griff- és turulábrázolások egészítik ki. Sétautunk utolsó állomásai már a vízhez kötődnek. A régi falu központjában a templom, a faluház és a kocsma mellett a meleg vízű forrás volt az élet legfontosabb színtere. Az asszonyok nemcsak mostak az állandó hőmérsékletű forrás mellett, de élénk társadalmi életet is éltek. Mára egy zsilip duzzasztja a vizet kicsiny tóvá, melynek környezetében kellemes pihenőhelyet alakítottak ki.

13 / 14

Kirándulásunkat a Markazi-tó partjánál zártuk. A többnyire ipari célokat szolgáló tározó partján 400 hétvégi ház várja pihenni vágyó lakóit. Napijegy megvételével horgászni, csónakázni is lehet.

14 / 14

A nap végére a felhők ugyan eltakarták a napot, és cikázó villámok jelezték a vihar közeledtét, de az eső eleredtéig a vízparton csodáltuk a hegy, a tó és a szőlőtőkék alkotta harmóniát.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!