Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2017. augusztus 20.

Markaz, ahol a Mátra és az Alföld összeér

A Mátra lábánál elhelyezkedő Markaz község különlegességét a Magyarországon egyedülálló, településen belül mérhető legnagyobb szintkülönbség, a várromból megcsodálható páratlan mátrai panoráma és a Markazi-tó kínálta lehetőségek adják.

A Gyöngyöst Verpeléttel összekötő út felénél található Markaz községet északról a Mátra erdői, délről pedig a víztározó öleli körbe. A település hivatalos határa egészen a Kékes aljáig terjed, ezért a nagy szintkülönbség. Egyedülálló domborzati viszonyainak és mikroklímájának köszönhetően már az 1400-as évektől kezdve terem a zamatos szőlő a napsütötte lankákon, megélhetést biztosítva az itt élőknek. A falu első birtokosai azok a Kompoltiak voltak, akik a várat is építették az 1270-es években. A török hódítás után elnéptelenedett, közel két évszázadig lakatlan települést 1742-ben népesítették be újra.

 


Markaz természeti és épített értékeit egy körbevezető sétaúton ismerhetjük meg, túraútvonalain pedig egészen a Kékes-tetőig juthatunk. A község határában áll első látnivalóként a Boldogasszony tiszteletére szentelt neobarokk kis kápolna. Az eredetileg a falutól egy kilométerre épített templom környezetét mára teljesen beépítették. Az épületet körbevevő hangulatos ligetben meg is pihenhetnénk, de előttünk áll még a túra java, ezért érdemes inkább tovább haladni.

 


A központban álló, Markaz szimbólumát jelentő, nagy templom magas tornyával minden irányból látható. A török pusztítása után betelepülő tótok által épített, kezdetleges temploma állandó javításokra szorult, mígnem tornya leomlott. Helyére új, impozáns méretű templomot emeltek. A lakók vallásosságát jelképező Máriaképes fákat a környékbeli erdőkben is megtaláljuk.

 


A zöld L jelzésen haladva, a házak szélénél fordultunk be egy kis erdőbe. Az első tisztásnál elvesztettük a fonalat, ezért a domboldalon magasodó kereszt irányába indultunk tovább. Árnyékot adó fák híján ez a kaptató jelentette a túra legnehezebb részét, de a mögöttünk elterülő falu és tó látványa időnként okot adott a megállásra. A keresztnél átvezető fapalló után a körjelzés már elvéthetetlen volt. A kopár hegyoldalban a szeder és a kökény jól érzi magát, de a kirándulókat lépéseik szaporázására késztetik, hogy mielőbb elérjék az erdő hűsét. A 460 méteres Várbércre a hőség nehezítette a felkapaszkodást.

 


A Mátra le sem tagadhatná vulkanikus eredetét, mert a felszínt meghatározó, kisebb-nagyobb kövek végigkísérték az utunkat. A hegységben egyébként három krátermaradványt azonosítottak, melynek egyike - a kékesi - pont itt található. A Várbérc déli oldalán található az egykori vár maradványa, melynek mészhabarccsal összefogott kőfalrészletei ellenálltak az idő vasfogának. Képzeletbeli ablakából egyik irányban a tó látható, a másik oldalról pedig a Vár-völgy határolja. A hegytetőről bármerre is tekintünk, csodálatos panoráma tárul elénk.

 

 

 


Mivel 2007 körül a Kis-kőre vezető jelzést hivatalosan megszüntették, ezért az eredeti úton mentünk tovább. A Hegyes-tető előtti kilátóhelyszakaszon a fák közül ki-kivillant a víztározó csillogása mögött a visontai erőmű füstölgő kéménye. A Rókalyuk-tető bérce alatt a meredek hegyoldalba vájt, egyemberes ösvény a Visegrádi Spartacusra emlékeztetett.

 

 

 


A tölgyerdőt fenyves váltotta, és megpillantottuk az északnyugati oldalon a Kékes-tető TV-tornyát. Útközben több tisztást, vadetetőt elhagyva értünk fel a 647 méteres Hatra-patak-tetőre. A zöld L jelzés véget ért, helyette a zöld sávon mehettünk tovább a Markazi-kapuig, ahonnan akár Parádfürdő vagy a Kékes-tető is könnyen elérhető. Mivel Markazon is számtalan látnivaló várt még ránk, délnek fordulva, a település felé vettük az irányt. A Máriaképes fánál lefotóztunk egy védett havasi cincért. A hegyről való leereszkedés nem tartogatott túl sok érdekességet. A szerpentinszerűen kanyargó kerékpárutat kereszteztük néhányszor, helyenként pedig sűrű cserjésben kutattuk a zöldet. Markaz felett, a domboldalra jutva már ismét a tó és a templomtorony vezérelte a lépteinket. A főúton betértünk a tájház udvarába, ahol csak a lelakatolt kerítés fogadott minket, ezért a híres kékre festett kemencét nem láthattuk.

 

 

 


A rendezvénytérként, sportpályaként funkcionáló Szent István park ad helyet az ország egyik legnagyobb átmérőjű, szabadtéri Szent Korona-szobrának. (Székesfehérváron a körforgalomban van egy fűzből kialakított korona, Szarvason pedig, a makettparkban fából és kovácsoltvasból épített, nagy átmérőjű Szent Korona-ábrázolás.)

 

 

 


A kisnánai bányából származó andezit szolgált alapanyagul Győrfi Lajos szobrászművész munkájához. A község fennállásának 675. évfordulóján avatott alkotást csodaszarvas-, táltos-, griff- és turulábrázolások egészítik ki. Sétautunk utolsó állomásai már a vízhez kötődnek. A régi falu központjában a templom, a faluház és a kocsma mellett a meleg vízű forrás volt az élet legfontosabb színtere. Az asszonyok nemcsak mostak az állandó hőmérsékletű forrás mellett, de élénk társadalmi életet is éltek. Mára egy zsilip duzzasztja a vizet kicsiny tóvá, melynek környezetében kellemes pihenőhelyet alakítottak ki.

 


Kirándulásunkat a Markazi-tó partjánál zártuk. A többnyire ipari célokat szolgáló tározó partján 400 hétvégi ház várja pihenni vágyó lakóit. Napijegy megvételével horgászni, csónakázni is lehet.

 


A nap végére a felhők ugyan eltakarták a napot, és cikázó villámok jelezték a vihar közeledtét, de az eső eleredtéig a vízparton csodáltuk a hegy, a tó és a szőlőtőkék alkotta harmóniát.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2022.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább