MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

Gugyor, a bakonyi rejtekhely

A Bakony mélyén, Bakonybél közelében megbúvik egy 300 méteres szurdok, amiért érdemes több órát autózni, buszozni, vonatozni, bakancsot húzni és kilométereket gyalogolni, mert a látvány minden addigi természetélményedet felülírja. Ahová, ha besüt nap – de ha nem, akkor is – egy mesevilág tárul a szemed elé. A Kertes-kői-szurdokban jártunk.

 

Bakonybél szélétől a zöld sáv jelzésen, a Pityer-dombon és a Csúcs-hegyen át, az Öreg-Kerülő-hegyen túl, a Rómer Flóris Emlékutat követve közelítettük meg a Kertes-kői-szurdokot. A helyiek csak „Gugyor”-ként emlegetik, azt a közel 300 méter hosszú, 17–50 méter széles patakvölgyet, amelyet két oldalról 30–40 méter magas meredek sziklafalak szegélyeznek. A gugyor, mint megtudtam, nem egy vicces ragadványnév, hanem tájszó, és két hegy között lévő, teknőforma árkot vagy völgyet jelent.

 

 


Így május elején-közepén az állandó madárcsicsergés és a fejünk fölé boruló lombkoronák harsányzöld levélbaldachinja alap a szurdokban, de a tavaszi esőzések által megduzzadt Gerence-patak zubogása és a hatalmas mohás-páfrányos sziklák látványa csak rátesz még egy lapáttal. Az út pedig valóban kalandos a völgymeredélyben, főként magas vízállás esetén. Nyáron, a száraz mederben valószínűleg egyszerű az előrehaladás, ám ottjártunkkor a Gerence éppen szélesen hömpölygött, így az északi sziklafal aljában vezető ösvény igen keskenynek bizonyult.

 


 

Ügyesen kellett lavírozni az égbe szökő sziklák, a púpos kőtömbök, a talajból itt-ott kibukkanó fák gyökerei és a patak között. A Gerencén való átjutást a bedőlt fatörzsek és a vízből kikandikáló, mélyzöld mohaszőnyeggel borított embernagyságú sziklák akadályozták. A természet olyan buján és élettől lüktetően fonta át a völgykatlant, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha táncoló manókat pillantok meg az erdőalji derengésben, vagy éppen Tarzan suhan át az egyik oldalról a másikra egy fáról lecsüngő kúszónövénybe kapaszkodva. De lehet, Robin Hood is lecseréli a sherwoodi erdőt a Bakonyra, ha ismeri a Kertes-kői-szurdokot.

 


A Judit-forráshoz vezető leágazásnál megtorpantunk, mert a megáradt patak lehetetlenné tette a továbbhaladást, ezért megfordultunk és visszasétáltunk a Zöldön a Bányász-kútig. Innen jelöletlen úton, a Gerence-patakot követve, a nem kevésbé romantikus Szömörke-völgyön keresztül jutottunk el a Csöpögő-kútig, majd a Hegyes-kőig. A „Gugyor” után a Szömörke már szelídebb vidékre vezetett, árnyas, erdős részek váltakoztak magas füvű tisztásokkal, rétekkel.

 


Mivel Bakonybél és környéke nem igazán erős térerőben, mondhatni nincs, így mobilunkon a gps-t el is felejthetjük errefelé. Marad a jó öreg térkép tájékozódásul, ami sokszor kihúz a bajból, ha az erdei ösvények összegubancolódnának.
 


A Gerence-patak pedig hol jobbról, hol balról kanyargott mellettünk, és többször is segített, hogy a jó irányba menjünk a jelöletlen útszakaszon Bakonybél felé. A Hegyes-kői táborhelynél becsatlakoztunk a sárga sáv jelzésbe, ami levitt bennünket a bakonybéli kálváriához, a Szent-kúthoz, vagy más néven Borostyán-kúthoz.



A hagyomány úgy tartja, hogy a Borostyán-kút Szent Günter és Szent Gellért remeteségének helyét őrzi. A Szent-kutat három forrás – Gellért, Mór, Günter – táplálja. Különleges atmoszférájú hely, ahol a tó melletti padokon jól esik kicsit szemlélődni, csak úgy csendben üldögélni, és hallgatni a fák közein járó levegő susogását.
 

 

A tó partján lévő kis kápolnát az 1820-as években emelték Nyuli Viktor bakonybéli plébános kezdeményezésére, majd a 1889-ben újjáépítették angol romantikus stílusban. A Borostyán-kút feletti kálváriát 14 stációval 1855-ben építették. Mind a kápolnát, mind a kálváriát 2013-ban újították fel.

 


A Bakonybélből induló és a Kertes-kői-szurdokot bejáró 10 kilométeres körtúra mindenkinek ajánlható, aki léleknyugtató sétára vágyik egy gyönyörű helyen. Amilyen rövid a túra, olyan maradandó – véleményünk szerint életre szóló – élményt nyújt. Nem érdemes kihagyni, egyszer az életben ott kell lenni.

 

 

Szöveg: Joó Annamária

Fotók: Joó Annamária, Somogyvári D. György

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
161718192021
22
23242526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...