MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2015.12.06. 10:00,   Szöveg: Lénárt Léni,   Fotó: Nagy Gabriella, Shutterstock

Kamcsatka, ahol mindent lepipálnak a vulkánok

Hófödte hegyek, pöfékelő vulkánok, titokzatos gejzírek és hőforrások, bóklászó medvék, vendégszerető emberek. Ez mind Kamcsatka, amely páratlan természeti értékeivel, változatos állatvilágával különleges élményt kínál a nem mindennapi kalandra vágyó utazónak.

Fotó: Shutterstock

 

Az ember sokféle helyszínt választhat magának egy emlékezetes utazáshoz, de az csak ritkán jut eszébe, hogy olyan vidékre kalandozzon, amely a hírekben is legfeljebb csak akkor bukkan fel, ha valamelyik vulkán működésbe lépett a területén. Nincs ez másképp az Oroszország távol-keleti részén elhelyezkedő, 472 300 négyzetkilométer területű Kamcsatka félszigettel sem, amely a Csendes-óceán két melléktengerét, a Bering-tengert és az Ohotszki-tengert választja el egymástól, és csak 25 évvel ezelőtt vált látogathatóvá a világutazók számára.

A tűz és jég birodalma

Kamcsatka területén mintegy 160 vulkán található, amelyek közül 29 még ma is működik, ebből 19 a világörökség része. A tűzhányók gyakran okoznak Richter-skála szerinti 6-os, 7-es vagy még erősebb földrengéseket. A turistáknak általában az Avacsinszkij- és a Korjakszkij-vulkánhoz szerveznek utazásokat, amelyek a félsziget legaktívabb és leglátványosabb tűzhányói. A legmagasabb a Kljucsevszkaja Szopka (4750 m), amely az eurázsiai térség legnagyobb működő vulkánja. Mellette magasodik a Bezimjannij-tűzhányó, amely évente egyszer-kétszer lép működésbe. Egyik legemlékezetesebb kitörése 1956-ban volt, amikor a hamu- és gázfelhő mintegy 40 km magasra emelkedett.

 

Fotó: Shutterstock

A Kljucsevszkaja Szopka


Aktivitása tette híressé a Tolbacsikot is, amely 35 év szunnyadás után (utoljára 1976-ban volt aktív) 2012-ben került be újra a hírekbe, akkor a robbanásos kitörés során több mint 10 km magas vulkáni hamufelhő keletkezett, a kürtőből kitört hamu pedig 35 km nagyságú területet borított be. Lenyűgöző természeti élményekkel ajándékozza meg az utazót a Gejzírek-völgye is, amely az UNESCO-világörökség része. Az 1941-ben felfedezett, 6 km hosszú kanyonban 20 nagy gejzír, 200 kisebb hőforrás, valamint forró vizű tó, iszapfortyogó csodálható meg. Az állandó kitörések miatt a legjobb lehetőség a geotermikus folyamatok megfigyelésére a helikopteres túra, amelyet igénybe vehetnek a turisták.

 

 

"Könnyebb szeretni az embereket, mint nem kedvelni"

Nagy Gabriella egyike azoknak, aki nő létére eljutott a világ végén fekvő félszigetre egy nemzetközi csoporttal. A háromhetes út –amely Moszkvából indult és a transzszibériai vasúttal Vlagyivosztokig tartott, majd onnan tovább Kamcsatka volt a végállomása – életre szóló tapasztalatokkal gazdagította. „Kamcsatkát örökre a szívembe zártam. Moszkvától minél keletebbre tartunk, annál nagyobb a szegénység, de Kamcsatkán ennek ellenére kedvesek, vendégszeretőek és befogadóak az emberek, talán azért is, mert sokáig elzárt terület volt a külvilág elől. Lenne mit tanulnunk tőlük. Most szinte csak az orosz felső tízezer engedheti meg magának, hogy odautazzon, akik főleg a remek sípályák miatt keresik fel a vidéket. Számomra két nagy tanulsága volt az útnak: az egyik, hogy a szélsőséges körülmények között az ember megtanulja, hogy nem akkor csinál dolgokat, amikor akar, hanem, amikor összeállnak a feltételek, valamint a tartós összezártság miatt megtapasztaltuk azt is, hogy sokkal könnyebb szeretni az embereket, mint nem kedvelni. Ez hatványozottan igaz a kamcsatkai emberekre.”

 

 

 

Állati kalandok a vadonban

Kamcsatka növénytakarója sokszínű, fenyvesek, nyírfaerdők, cserjések és hegyvidéki tundra váltja egymást. Azok az állatok, amelyek jól tűrik akár a –30 ºC-os hideget, a hosszú telet és a rövid nyarat, remek élőhelyet találnak itt maguknak. Közéjük tartozik például az óriás rétisas, a híres kamcsatkai barna medve, coboly, rozsomák, pézsmapocok, havasi kecske. A félsziget partjainál gyakran bukkannak fel kékbálnák is.

 

Fotó: Nagy Gabriella  Fotó: Nagy Gabriella

A Kurilszki-tó – amely a legnagyobb eurázsiai lazacívó hely – az óriás rétisasok kedvelt telelőhelye, a vulkán melege miatt a víz nem fagy be, és elegendő táplálékot biztosít a pompás tollasok számára. Áprilisban, a melegedő időjárással együtt több ezer medve cammog elő rejtekhelyéről, és indul el lazacot halászni. Az ébredező bundások a hat hónapos téli álom után szívesen mártóznak meg a gejzírek vizében, amelyek megtisztítják szőrüket az ott megbújó élősködőktől. Magyarországon csak a Veszprémi Állatkertben és a veresegyházi Medveotthonban találkozhatsz vele.

 

Fotó: Nagy Gabriella

A nép, amely a halakat utánozza

Kamcsatka az oroszok számára 1989-ig, a külföldiek elől 1990-ig teljesen elzárt terület volt. Oroszország legritkábban lakott vidékén kevesebb mint 400 ezer ember él, amelynek kétharmada a félsziget központjában, Petropavlovszk-Kamcsatszkijban lakik. Az oroszokon kívül a félsziget kb.10 ezer fő őslakos otthona is, akik a korják, even, kamcsadál, aleut és csukcs nemzetiségű csoportokhoz tartoznak, és főleg prémkereskedelemből, halászatból, vadászatból tartják fenn magukat. Népművészetben, zenében a kamcsatkai népek közül kitűnnek a korjákok, vonós hangszereken, dobokon előadott zenéjük dallamos, ritmusokban gazdag muzsika. Keveseknek adatik meg, hogy láthassanak élő korják néptáncot, amely nagyon szép: az előadók mozdulataikkal a halak mozgását utánozzák, eredetileg az első tavaszi ünnepen és a bálna ünnepén adták elő őket, amikor a kamcsatkai lakosok vízre tették kenuikat.

 

Fotó: Nagy Gabriella
 

 

Amit  biztos, nem tudtál Kamcsatkáról

- A Kamcsatka név a leginkább hitelesnek ítélt magyarázat szerint a jakut nyelvű „kamcsat” szóból ered, ami pipát jelent, utalva a félszigeten működő vulkánokra.
- A félszigeten a korszerűsítés alapjait egy bizonyos Pjotr Rikord nevű tengerészkapitány vetette meg a 19. század elején, aki a legtávolabbi cári birtok elöljáró tisztjeként ipariskolát alapított, krumplit, zöldségféléket ültetett, meghonosította az uborka, retek termesztését.
- A világ leghosszabb szárazföldi útvonala annak idején a Kamcsatkát és Szentpétervárt összekötő út volt, lóháton kb. egy esztendeig tartott megtenni. Ezekben az időkben évente kétszer jött posta a félszigetre: nyáron hajóval, télen Csukcsföldön át kutyaszánnal.
- Kamcsatka lakosai nagy mennyiségben fogyasztanak teát, a félsziget keleti felén kenyeret mártogatnak bele, a nyugati partok környékén jukolát (szárított halat) fogyasztanak mellé.
- A kamcsadál népesség egyik kedvenc eledele a medvetalp: a kötőszövettel, zsírréteggel teli finomság szívós, jó fél napig kell főzni, hogy élvezhetővé váljon.
- A természeti értékek védelme érdekében Kamcsatkán öt területet alakítottak ki: Bisztrinszkij Nemzeti Park, Kronockij Bioszféra-rezervátum (itt található a Gejzírek-völgye), Nalicsevo Nemzeti Park, Dél-kamcsatkai Nemzeti Park, Kamcsatkai Állami Rezervátum.
- A Kamcsatka félszigeten egy különleges 1 kilométeres jégbarlang is található. A képződmény tetején beszűrődő napsütés káprázatos fénycsodával bűvöli el a látogatókat.

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2014 áprilisi számában.
 

Kapcsolódó cikk:
Ősvulkán-paradicsom a Kárpát-medencében
 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. augusztus
H K Sze Cs P Szo V
010203040506
07080910111213
14151617
18
1920
21222324252627
28293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. augusztus
Orbán Péter:
Egyedül a viharban
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...