Költöztetik a hódokat Komáromban

Hódmese

 

A szóban forgó hódcsalád több mint másfél éve él a tó kis szigetén, ahol a nyomok szerint otthonosan berendezkedtek. Valószínűleg a 2013-as dunai árvízkor települtek át ide egy csatorna mentén, mert feltételezett korábbi lakhelyükön, a közelben lévő Koppánymonostori holtágban túl nagy vízállások uralkodtak. A betelepülést a város lakói hitetlenkedve, de örömmel fogadták. A város belterülete azonban nem alkalmas arra, hogy hosszú távon biztosítottak legyenek az állatok létfeltételei, ezért a megfelelő megoldás lehetőségeit keresték meg a szakemberek, s így végül a befogás mellett döntöttek.

 

A tó elhelyezkedése valóban nem szerencsés a rágcsálók számára: partjára pihenni vágyók és helyi horgászok járnak le, a város belterületén található, és minden oldalról házak veszik körbe. Először helyi lakosok figyeltek fel a megrágott fákra, majd a város alpolgármestere és környezeti referense foglalkozott az üggyel. Tájékoztatták a lakosságot a hódok jellemző életmódjáról, és értesítették a környezetvédelmi felügyelőséget az esetről. A fák megvédésével és az állatok távoltartásával kezelték a helyzetet, erre főleg ott volt szükség, ahol a hódcsalád a tóba folyó kis patak partján a lakóházak kertjében is rágcsált. A károsodott lakosok számára egy alkalommal gyümölcsfa-csemetéket is adott a város.

 

A Rüdiger-tavi hódcsalád befogásának ötlete azért merült fel, mert a szigeten egyre kevesebb a táplálék, s így előbb-utóbb tovább kell vándorolniuk. A tavat azonban csak egy kis vízfolyás köti össze a Komárom környéki vízhálózattal és a Dunával, száraz időszak esetén pedig ebben a kis patakban nagyon kevés a víz. Fennáll a veszélye, hogy a szárazföldön esetlenül mozgó állatok nem tudnák elhagyni mostani lakhelyüket, amikor elfogy számukra a megfelelő mennyiségű élelem.

Irány a Táti-szigetek!

 

„A befogásra alkalmas csapdák a Bajorországban használt csapdák alapján készültek. Március első hetében helyeztük ki őket a szigetre, azokra a csapásokra, melyeket a hódok rendszeresen használnak” - mondta Czabán Dávid, aki korábban a WWF hódmonitorozási programjában vett aktívan részt, és a házilag készült, de profi csapdák építője.

 

„A hódok befogása a legritkábban javasolható megoldás, ha az emberek és hódok között bármilyen konfliktus merül fel, vagy fennáll a veszélye, hogy a hódok jelenléte problémát okozhat” - mondta Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője. „A hódok távoltartása, és a számukra megfelelő táplálékmennyiség biztosítása a vízparti sávon sokkal jobb megelőző intézkedés. Ha a vízfolyások mentén 15-20 méteres sávban a hódok szabadon mozoghatnak és gyűjthetnek táplálékot, akkor kicsi a valószínűsége, hogy konfliktusba kerüljenek az emberrel” - tette hozzá. „A komáromi azért egyedi eset, mert a belterületen a hódcsalád hosszú távon csak kis valószínűséggel maradhatna meg, és biztonságos továbbvándorlásuk feltételei nem biztosítottak.”

 

Az első hód a csapdában

 

A hódcsalád az éjszakai kamerák felvételeinek tanúsága szerint három vagy négy tagból áll. Eddig a család egy kifejlett, felnőtt tagját sikerült sértetlenül becsapdázni. A család valamennyi tagjának befogása után a Duna melletti Táti-szigeteken fogják elengedni őket, ahonnan a remények szerint nem fognak ismét valamelyik település belterületére vándorolni.