Magyar fotósé az év legviccesebb természetfotója

Harmadik éve rendezik meg a The Comedy Wildlife Photography Awards fotópályázatot, amin idén egy magyar fotós, Kércz Tibor hozhatta el az abszolút győztes díjat. Beszámoló az átadóról, és interjú a nyertessel.

Szerző:
Pálvölgyi Krisztina / TM
Fotó:
Kércz Tibor
www.comedywildlifephoto.com
2017. december 15.

Harmadik éve rendezik meg a The Comedy Wildlife Photography Awards fotópályázatot, amin idén egy magyar fotós, Kércz Tibor hozhatta el az abszolút győztes díjat. Beszámoló az átadóról, és interjú a nyertessel.

London szívében, az Underdog galériában december 13-án adták át a 2017-es év legviccesebb, vadvilágot bemutató fotóknak járó díjakat. A The Comedy Wildlife Photography Awards fotópályázatot alapítók célja is az, mint a már jól ismert nagyobb természetfotós pályázatoknak, hogy felhívja a figyelmet bolygónk természeti értékeire, de egy könnyedebb oldalról megközelítve mindezt, bemutatva azoknak az állatoknak vicces pillanatait is, akik megosztják velünk ezt a bolygót.

És íme, az idei év nyertes képe! Kércz Tibor „Segítség!” című fotója az egyik a kuvikfiókákról készült sorozatából, amely megnyerte a "Csodálatos internetes portfólió" kategória díját is.


A megtisztelő címhez különleges ajándékok is jártak. Tibor stílusosan egy fotózó majmot ábrázoló trófeát kapott, amit a Tanzániában működő Wonder Workshop műhelyben készítettek, amely csökkent munkaképességű, rokkant művészeket foglalkoztat.


Ezen felül két fő részére szóló 7 napos kenyai fotós szafarit is nyert repülőjeggyel. A díjátadó nagyon jó hangulatú, fesztelen körülmények között zajlott, több fotóügynökség és állatvédő alapítvány is részt vett az eseményen. A pályázatra 86 országból közel 5000 képpel pályáztak, ebből 40 képet állítottak ki a helyszínen, amelyeket 99 angol fontért meg is lehetett vásárolni. Tibor fődíjas képe pedig licitálásra került, ami végül 400 fontért kelt el. A képekre befolyt összeget a Born Free alapítvány kapta, amely egy a vadon élő állatok mentésével és védelmével foglalkozó nemzetközi szervezet.

A pályázaton egyébként négy kategóriában lehetett indulni: 1. Földön (On the land), 2. Vízben (Under the sea), 3. Levegőben (In the air), valamint a sorozat-kategóriában, ez utóbbit nyerte meg Tibor.

A Földön kategória nyertes fotója - Andrea Zampatti: Nevető mogyorós pele

A fotópályázat további nyertes és díjazott képeit ide kattintva nézheted meg!

Tibort még hazautazása előtt a londoni reptéren sikerült telefonon elérnünk, hogy egy kis interjút készítsünk vele. Ekkor még az előző esti izgalmas átadó és a reptéri ellenőrzés hatása alatt volt, ugyanis a kapott fémmajmot hosszasan vizsgálgatták, veszélyes lehet-e. Tibornak végül a kapott oklevelek előbányászásával és bemutatásával sikerült meggyőznie az ellenőröket, hogy a majom ártalmatlan, nyugodtan felengedhetik a gépre.


De hogy hogyan jutott el idáig, és mit jelent számára a természetfotózás? Válaszaiból kiderül.

Először is gratulálunk a fődíjhoz! Mesélj nekünk a nyertes képről és a sorozatról!
A fotók kuvikfiókákat ábrázolnak a kirepülés előtti időszakban, Ópusztaszeren egy tanya közelében készítettem őket. Évek óta fotózom májustól júniusig a tanya közelében fészkelő kuvikokat fiókaetetési időszakban. Mivel a kuvik általában éjjeli vadász, ezért napnyugta körül szoktam kipakolni a fotós technikát: fényképezőgépeket, vakukat, állványokat, illetve a lessátort. Idén az egyik júniusi estén is így történt, és szerencsémre aznap ilyen mulatságosan helyezkedtek el az odú közelében lévő ágon a kirepülésre megérett fiókák. Sok átvirrasztott, lessátorban töltött éjszaka előzte meg ezt a sikeres sorozatot, mely tulajdonképpen az éjjelre tervezett etetési fotózás mellékterméke volt. Csak otthon vettem észre a képek feldolgozása során a vicces mozdulatokat.

Nem olyan régóta, 2013-tól kezdtél el természetfotókat készíteni. Mi az oka ennek a kései kezdésnek, és miért pont a természetfotó? Mi inspirált erre?
Én is, mint sokan mások, csak kattintgattam, majd pár éve egy barátom unszolására vettem egy komolyabb tükörreflexes gépet. 2013-ban elvégeztem pár természetfotós tanfolyamot, és azóta fényképeket készítek, és nem kattintgatok.

Korábban foglalkoztál már más témájú fotózással?
Nem, korábban inkább videóztam, de csak turistaútjaimat örökítettem meg. Az egyetemi éveim alatt számos önkifejezési formát kipróbáltam: írtam verseket, performance-t rendeztem és előadtam, festettem is, pár kiállításom is volt. Majd közel három évtized szünet (munka, család, gyerekek) következett a vizualitásom újabb fejezetéig. Most értem olyan életszakaszba, amikor e szenvedélyemre is jut időm és lehetőségem, és tele vagyok tervekkel.

Mi a kötődésed a természethez? Gyerekkorodból jön-e a természetszeretet, vagy magad fedezted fel ennek fontosságát?
Alpokalján születtem, 14 éves koromig ott is laktam. Réten, mezőn, erdőben éltem a gyerekkoromat, a szabadság - mint emberi alapvágy - nekem a természetben töltött időben teljesedett ki. Édesapámmal kiskoromban sokat jártuk a közeli erdőket, szamócát, gombát szedtünk, gerlét fogtunk, bunkert építettünk.

Énekes hattyúk - Japán

Mi a kedvenc fotótémád? Úgy láttuk, hogy a madarakat nagyon szereted.
Nem kategorizálnám be magamat madárfotósnak, bár sok madárképet készítek. Rengeteg technikát, trükköt, kreatív ötleteket lehet megvalósítani a madarak fotózása során, és sokat fejlődtem ezalatt. Nem a dokumentarista madárfotó izgat, sokkal inkább az esztétikus, művészi megközelítése. Kezdetben minél közelebbi képet szerettem volna készíteni, minél akciódúsabb témával, mostanában a környezetében szépen komponált, érdekes hangulatú, különleges fényhatású témákat tervezem, keresem.


Nemcsak hazai tájakon keresed a témákat, hanem messzi vidékekre is eljutottál már. Például bolygónk két sarkvidékén, az északin és a délin is jártál. Mi vonzott ezekre a helyekre, és merre jártál még a világban?

Mi vonz a hidegbe? Ha viccesen választ vársz, akkor az, hogy nem kell malária elleni tablettát szedjek, és nem fog kullancs belém akaszkodni. Komolyabban: a tisztasága, az érintetlensége, a homogén környezete, a fehér és a kék ezer árnyalata, a ritka fajok jelenléte és az egy négyzetkilométerre jutó természetfotósok kis száma vonz ezekre a helyekre, azaz az Arktiszra és az Antarktiszra.

Antarktisz

Egyébként sokfelé jártam már, minden kontinensen megfordultam az elmúlt években. Csak néhány különlegesebb helyet említve a fentieken kívül: Madagaszkár, Costa Rica, Zambia, Japán, Új-Zéland.

Toszkána

Van-e valami izgalmas, érdekes, vicces, vagy épp veszélyes körülményű történeted, amit természetfotózás közben éltél meg, és amit megosztanál velünk?
Izgalom mindig van, hogy lesz-e szép fény, érdekes téma, faj, és hogy mindezt megfelelő helyzetben tudom-e megörökíteni, hogy bekövetkezik-e ritka pillanat. Minden fotózással töltött perc érdekes számomra, minden pillanatban tapasztalok, tanulok valami újat, nem pihenni járok, ha fotózni megyek, hanem a szenvedélyemet csillapítani. Sok veszélyesebbnek mondható helyzet adódott a különböző földrészeken, de mégis a legveszélyesebbnek azt tartom, amikor egy egész éjszakát végigfotózol lesben ülve, majd hajnalban beülsz a kocsidba, és 1,5-2 órát kell az autópályán vezetned hazafelé. Novemberi utam során is eléggé megnövekedett az adrenalinszintem a Drake-átjáró három napig tartó átkelésekor, a Déli-sarkvidékre tartva. És visszafelé sem volt túl kellemes az út, de megérte, mert az, ami ott van az Antarktiszon, az valami leírhatatlan élmény: meseszerű és egyúttal szürreális.

Sarki csérek - Arktisz

Úgy tűnhet, hogy maga a Comedy Wildlife fotópályázat a vadélet kifigurázásával szeretne nézettséget generálni. Ma már rengeteg világszintű természetfotós pályázat van, amik főként a szépségre, az elkapott grandiózus pillanatokra és látványra, netán a környezetvédelmi szempontokra, állatvédelemre helyezi a hangsúlyt, ami nagyon is fontos. Ez a pályázat viszont a vadvilág bájos, esendő oldalát mutatja be, és talán ezért is lehet olyan népszerű, hiszen megmutatja, hogy a mindig oly magabiztosnak tűnő, ösztönös állatvilágban is előfordulnak vicces és megmosolyogtató pillanatok, amivel mi emberek nagyon is tudunk azonosulni. Te ezt, hogy látod?
Így van, magunkra ismerhetünk e képekből. Ezek nem megtervezett pillanatok, ezért esetiek, megismételhetetlenek. Sokszor nem is a technikai kivitelezés a lényeg, hanem szerencsésnek kell lenni, hogy épp akkor ott vagyunk, és megörökíthetjük az adott ritka pillanatot.

A természetfotózás sokszor rengeteg előkészülettel jár. Kiválasztani a megfelelő helyszínt és időt, állatfotóknál az egyes fajok szokásainak kutatása, szakemberekkel vagy helyiekkel való konzultáció stb. És persze a szerencse se elhanyagolható tényező. Úgy tudom, te is egyre inkább tudatosan választod témáidat, és alaposan megtervezed a fotózás körülményeit. Ezt, hogy képzeljük el? Mi ennek a folyamata?
Megtervezem, mely témát, fajt és hol szeretném lencsevégre kapni. Utánajárok, kivesézem a lehetőségeket és kialakítom a saját verziómat, próbálom megvalósítani a megálmodott képet. A folyamat pedig az álomtól a kiállításokig: álmodozás; tervezés; technikai/lelki felkészülés; helyszín kiválasztása; viselkedésismeret; tesztképek, alapképek, különlegesebb verziók készítése; éles fotózás és szerencsepillanatok; képfeldolgozás; fotókönyvkészítés; pályázati képek kiválasztása; vetített képes előadások; kiállítások.

Tibor 2017-ben egy másik jelentős díjat is nyert, a francia PX3, Prix de la Photographie Paris nemzetközi fotópályázaton Minim-owl című hóbaglyos sorozatával, amit Kanadában készített. Erről ide kattintva olvashatsz bővebben, és a sorozat többi lenyűgöző képét is megnézheted!

A mostani díj kapcsán merül fel a kérdés, hogy vajon mennyire tudatos az, hogy valaki kifejezetten ilyen vicces képeket szeretne készíteni a vadvilágról? Vagy ezek a fotók, csak kvázi (csúnya szóval) melléktermékei a „komoly” természetfotózásnak?
Igen, ezek melléktermékek vagy mázlik, de ha nem vagy ott a helyszínen adott időben, akkor melléktermék sincs. Menni kell.

Magyarországon melyek a kedvenc tájaid és állatfajaid?
Alpokalja, Balaton-felvidék, Gerecse, Pilis, az Alföld nemzeti parkjainak területei. Az állatok közül az ürge, a kuvik és a jégmadár a kedvencem.

Kuvik- Ópusztaszer

Van-e bakancslistád fotózás terén?
Van, és elég hosszú. Inkább hosszúszárú sarkvidéki bélelt csizma, mint bakancs.


Van-e valami olyan téma, vagy állatfaj, esetleg helyszín, amit meg szeretnél megfotózni a jövőben?
Persze, bőven! De nem árulom el! Majd ha teljesültek!

Kapcsolódó cikkeink:

Menő rajzokon Magyarország gyönyörű tájai

Borzongató fotográfiák - Varázslatos magyarország képekben

Bogárvilág közelről - Látványos fotók és hasznos tudnivalók

Cikkajánló