Hídvégi-Üstös Pál magazinunknak adott interjújában expedíciós tapasztalatiról mesél és arról, hogy túráival nemes célokat is szolgál.
Október 11-én érkezett haza a Hídvégi-Üstös Pál ultrasportoló vezette Volkswagen Közép-Ázsia Expedíció. Mostani kalandozása öt hónapig tartott, és 12 országot érintett. 12 000 kilométert tett meg gyalogolva, futva, úszva, Stringbike-kal, hegyet mászva, velocipéddel, valamintlovagolva és tevegelve.
Különös keveréke vagy a határait kereső ultrasportolónak és egy filantrópnak, aki aggódik a természetért, az emberiségért, a jövőnkért. Jól értelmezem?
Érdekes, amit mondasz. Talán öten vagyunk a világon, akik szívvel-lélekkel az extrém sportok eme ligájához tartozunk, mivel nemcsak önmagunkért vállaljuk a „szuperkihívásokat”, de a világ figyelmét is fel akarjuk hívni a globális felmelegedésre, a környezetrombolásra, a betegségekre, az egészségtelen életmódra, az értelmetlen háborúkra.
Egyfajta utazó nagykövetnek érzed magad odakint?
Inkább úgy mondanám, egy magam vállalta missziót hajtok végre.
Ez miben merült ki például Közép-Ázsiában?
Lehetőséget adtam öt fiatal tudósnak, hogy botanikai, etnográfiai és turkológiai kutatást végezzenek az általunk érintett területeken.
Jártunk Buharában, Szamarkandban és Taskentben a Vámbéry Ármin által követett selyemúton, Kirgizisztánban pedig Almásy György ázsiautazó és Prinz Gyula földrajztudós nyomait kerestük.
Meglátogattuk Rodostót, Isztambulban részt vettünk a „Magyar Nap”-on, emléktáblákat helyeztünk ki a Kaukázusban Déchy Mór földrajztudós és Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész emlékére; ugyanezt tettük a Hegymászók parkjában, Almásyra, Prinzre, valamint Erőss Zsoltra és Kiss Péterre emlékezve. De a lista nagyon hosszú.
Hogyan zajlott egy átlagos napod?
Reggel megbeszéltük a napi tervet, a későbbi találkozó helyszínét. Felpakoltam a hátizsákom, s nekivágtam aznapi penzumomnak - főleg kerékpáron, de volt úgy, hogy gyalog, futva, lóháton. A lakóautó pedig vitte a kutatókat az általuk végzett tudományos munka színhelyeire.
Állandó URH-rádiókapcsolatban voltunk, így mindig tudtunk egymásról. Kirgizisztán fővárosában, Biskekben, valamint a kazahsztáni Almatiban több százan csatlakoztak hozzám, és alkalmam volt a sajtónak is bemutatni a programunkat és országunkat. Fontos diplomáciai küldetést is teljesített az expedíció. Tapasztaltuk, hogy a sport ajtókat nyit. A főkonzulátus magas szintű kapcsolatot tudott létesíteni a Külügyminisztériummal, és első magyarként engem fogadott Almati polgármestere.
Szeretettel fogadtak mindenütt?
Iránba és Türkmenisztánba rendkívül nehéz volt belépni, néhány napot el is veszítettünk a határokon. Mindkét helyen az állam „vendégei” voltunk, ám végig rajtunk tartották a szemüket. A többi országban
tárt karokkal fogadták az expedíció tagjait, akár hivatalosan, akár az egyszerű nép részéről. Ajándékokat cseréltünk testvérvárosokkal,és a jurtától a miniszteri fogadószobáig mindenben volt részünk.
A nagy utazóval készített interjúnkat teljes egészében a Turista Magazin 2013. novemberi számában olvashatjátok!
