A pünkösdi hosszú hétvégét a Bakonyban töltöttük, összesen 4 család, 10 gyermekkel. Első napunk csak az összepakolással, odautazással és egy jó hangulatú bográcsolással telt a Bakonyszücsi Iskolaszálló kertjében, ahol megszálltunk erre a 4 napra. Ideális hely volt ennyi gyereknek: nagy zöld udvar, ahol kedvükre futkároztak, legelésztek az eperfáról, vagy épp a cseresznyefáról, lengedeztek a függőágyban, pacsáltak egy-egy lavórban. Szerintem a gyerekeknek az is elég lett volna, ha minden napot ilyen kötetlenül töltünk, de a Bakony csodaszép, így a következő 3 napban túráztunk is, ami szintén önfeledt játékkal telt a kiskorú csapatunknak!

Cuha-völgy Vinyéről (táv: 8,5 km, szint: +/-130 m)

A Cuha-patak völgyének Zirc és Csesznek közötti részét jól ismerem, most azonban egy számomra – és talán más túrázók számára is – kevésbé ismert részét jártuk be. Vinyén parkoltunk, ahonnan a piros sáv jelzésen a települést – és a fagyizót érintve tértünk át a piros kereszt jelzésre. Első látványosság a Cuha-völgyi 2. sz. barlang volt, melyet alaposan szemügyre vettünk a gyerekekkel, elolvastuk a karsztosodásról szóló táblát, és kicsit megpihentünk a vele szemközti Kőpince-forrásnál kialakított padoknál. A gyerekek persze nem pihentek: ők közben a partoldalt mászták, ahol a fák gyökérzete izgalmas mászókát alakított ki nekik.

1 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Innen hamar elértünk egy szép, hosszú réthez, ahol a túraútvonalban itt-ott vízmosások voltak, akkorák, hogy egy 5-6 éves méretű gyermek simán elbújhat benne, így több sem kellett Hannának és Danikának: ilyen lyukakba bújva játszottak útközben.

Sajnos a patak sok helyen ki volt száradva, máshol pangott benne valamennyi víz, ami izgalmas környezetismeret-órát adott a gyerekeknek: az élővilágot vizsgálva még piócákat is felfedeztünk a vízben.

3 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

A Zsivány-barlanghoz hasonló „gyökérmászóka” vezetett fel, mint amivel a túra elején találkoztunk, majd az Ördög-réten telepedtünk le piknikezni, enni-inni. Ekkor már láttuk, hogy besötétedett felettünk az égbolt, de nem azért, mert későre járt, hanem mert szép nagy fellegek gyűltek össze.

7 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Visszafelé úton meg is nyíltak az égi csatornák, szépen megáztunk, és kicsit vacogtunk is a végére a hétvégi hidegfrontnak köszönhetően. Túra után hamar elvonult az eső, mi ezalatt visszaértünk a szállásra, lezuhanyoztunk, melegebb ruhát vettünk, és nekiálltunk a grillvacsora elkészítésének, aminek nagy sikere volt.

9 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Kapcsolódó cikkek

A másik, nem kevésbé vadregényes Cuha-szurdok

Tovább

Bakony-járók paradicsoma - Cuha-völgy

Tovább

Kertes-kői-szurdok Bakonybélről (táv: 9,4 km, szint: +/-260 m)

A Kertes-kői-szurdokban korábban csak tavasszal jártam, medvehagymaszezonban. A nyári időszak eddig kimaradt, de sejtettem, hogy csodálatos hely!

12 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Bakonybélen a Szent-kút kápolna mellett parkoltunk, innen néztem ki egy kört, ami a szurdokot is érintette. A piros kereszt jelzésen indultunk felfelé, az első egy kilométer elég kaptatós volt, de változatos: haladtunk szép erdőben, de erdő szélén, villanypásztor mellett, egy gyönyörű rét mellett is. Majd az út hullámvasútba kezdett: enyhébb emelkedők és lejtők váltogatták egymást.

Mielőtt az országutat kereszteztük volna, egy nagy kaszálóhoz értünk, magaslessel, ami a gyerekeket mászókázásra csalogatta. Mi felnőttek lepakoltuk a piknikpokrócokat és egy kis ejtőzésre használtuk az időt.

14 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Innen a zöld háromszög jelzésen ereszkedtünk le a Kertes-kői-szurdokba, ami most egy kicsit más arcát mutatta, mint medvehagymaszezonban: a fák is zöldelltek, és buja aljnövényzet nőtt a medvehagyma helyére, ami itt-ott azért még tartotta magát, finom hagymaszagot árasztva.

Szerencsére a Gerence-patak vízhozama szép bő volt, így a tiszta patakvíz látványa még jobb hangulatot adott a kirándulásnak.

default

17 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Vissza a piros kereszt jelzésre a zöld sáv jelzést követve tértünk, így zárva a kört Bakonybél felé.

Kapcsolódó cikkek

Rejtett vadon a Bakonyban

Tovább

Erdei hűsölés vadregényes szurdokokban

Tovább

Túra a szellemfaluba, Zsörkre (táv: 5,6 km, szint: +/-60 m)

Utolsó napunkon Zsörkre, a szellemfaluba látogattunk el. Tavaly már egyszer bejártuk, de akkor nem jött velünk az összes gyerek, így idén újráztunk. Tavaly a naplemente csodás fényeiben látogattuk meg, idén pedig szikrázó napsütésben, dél alatt, ami a nagy melegben nem is biztos, hogy a legjobb választás volt. Bakonyszücsön a Kossuth Lajos utca végében parkoltunk, innen mentünk jelzetlen úton a szellemfaluba.

20 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

Az első elágazást máris elvétettük, így a Bakonyszücsi-tó partján találtuk magunkat, ami épp jó volt letelepedni egy piknikre, mivel dél felé járt az idő, és a kis pocakok épp elkezdtek korogni. Ebéd után felkerekedtünk, kicsit visszasétáltunk, és a helyes úton folytattuk a gyaloglást.

A térképet nézegetve és emlékeinket megidézve többször már nem vétettük el az utat, és hamar odaértünk az első elhagyott épülethez, pincéhez, présházhoz. Zsörk a történelem során többször elnéptelenedett, majd felvirágzott, ám legutolsó lakosa a nyolcvanas évek közepén hagyta el, azóta nem lakik ott senki. Egy-egy ház tavaly még kifejezetten jó állapotban, teljes berendezéssel állt, sajnos idén ugyanezekbe a házakba betérve azt láttuk, hogy a bútorokat össze-vissza elmozdították, az ingóságok egy részét elvitték, másik részét összehajigálták. Ilyenkor mindig olyan szomorúság fog el, hogy embereknek ez miért okoz örömet, hogy valamit tönkretegyenek…

22 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

A templommal szemben letelepedtünk egy kicsit, a gyerekek csapatépítő program keretében szedték a cseresznyét szemközt egy fáról: megszervezték, ki mászik fel, és milyen csatárláncban adogatják le a szemeket a legkisebbnek a fa alá, aki dobozba gyűjtötte. Mi felnőttek addig a fehér eperfa termését csemegéztük, amit elég volt megrázni, és a pokrócunkról összeszedni a lehullott, finom, édes gyümölcsöt.

24 / 24

Fotó: Nábrádi Judit

A visszaút már unalmasabb volt, és vártuk, hogy elérjük az autót, és a 4 éves – ekkorra már igencsak elfáradt – önjáró gyermekünk megkezdhesse délutáni alvását a hazaúton.