MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2018.10.12. 11:30,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Francz Ilona

Parádfürdő – Az eltűnt idő nyomában

Parádfürdőn, a gesztenyefákkal határolt főút két oldalán egymást érik a 19. századi épületek, a fürdőélet múltjának pompás tanúi. Múltidéző sétára indultunk az egyik legismertebb hazai gyógyhelyen.

A kilenc kilométer hosszú Parádi-völgyben három különböző vegyi összetételű gyógyforrás is fakad. A völgy keleti nyílásánál fakadó a timsós-vasas víz elsősorban nőgyógyászati betegségek kezelésére alkalmas. Ennek a gyógyvíznek köszönheti létrejöttét a mai Parádfürdő, amit eredetileg Timsósfürdőnek hívtak.

 

Fotó: Francz Ilona

Fürdőző lány a parádfürdői parkban 


Gyógyvíz a kőzetekből


A timsós víz gyógyhatását már a 18. században is ismerték. 1763-ban a királynő rendeletére Markóth Ferenc számba vette a hazai gyógyvizeket, és tudományosan leírta, hogy a helyiek a feloldott timsós vizet lábfájás, lábdaganat és fekély gyógyítására használták. Ehhez a vizet megtüzesített kövekkel felmelegítették, és térdig beleálltak. A timsós víz egyes nőgyógyászati betegségek és a meddőség kezelésére is alkalmas. Az itteni gyógyvíz nemcsak összetétele, de előállítása miatt is egyedülálló, hiszen azt a kőzetből áztatják ki. A kórház fölötti Fehér-kő oldalában ma is látható még a két, 19. századi timsós tó kör alakú medencéje, ahol hajdan a kőzetekből kiázó gyógyvizet tárolták. Ma már a timsóbányából kiépített hálózaton keresztül közvetlenül a kórház tárolómedencéibe jut el a timsós-vasas fürdővíz.

 

Fotó: Francz Ilona

Az Alsó-tó medencéjét mára már birtokba vette a növényzet

 

A timsótermelés 1778-tól indult meg, 1797-ben Kitaibel Pál is elemezte a vizet, sőt 1812-ben ő maga is gyógyulni is jött ide. Orczy József, az uradalom bérlője, 1795-ben a timsófőző mellett felépített egy fürdőházat, amely 1805-ben már négy szobát, két folyosót és napozót, nyolc káddal felszerelt fürdőépületet és szállót foglalt magába.

 

Fotó: Francz Ilona

Az egykori fürdőkomplexum épületei mesélnek a múltról


Az egyre nagyobb érdeklődés hatására 1826-tól nagyarányú építkezés kezdődött. Szállodákat, ivócsarnokokat, tágas kádakkal rendelkező fürdőházakat, éttermet, sőt billiárdszalont és báltermet építettek, és sétautakat is kialakítottak a betegek számára.


Lovak, palotában

 

Fotó: Francz Ilona

A 19. századi Erzsébet-szálló tájba illő épülete ma is szállodaként üzemel


A 19. század közepétől a terület a Károlyi család birtoka lett. Az általuk megindított fürdőhely-fejlesztés keretében Ybl Miklós kapott megbízást több épület tervezésére. Ekkor épültek a gyógyfürdőkomplexum neoklasszicista épületei, az Erzsébet szálló, mely ma is szállodaként üzemel, a hajdani Ybl-szálló, mely később kapott még egy emeletet és ma már a kórház része. Az 1869-1880 között épült a település szélén álló díszes, favázas Cifra-istálló, mely ma is gyönyörű, mintha egy kis palota lenne. Az istálló fogatain hozták a közeli vasútállomásokra, Kápolnára, Miskolcra vagy Egerbe érkező fürdővendégeket Parádfürdőre.

 

Fotó: Francz Ilona

 

Fotó: Francz Ilona

 A Cifra-istállóban ma lovak és régi hintók kaptak helyet

 

A Cifra-istálló bal szárnyában, az eklektikus stílusú, fagerendás, vörös téglás épület márvánnyal borított istállóiban ma is tartanak lovakat. Az épület középső szárnyában, a hajdani kocsiszínben működik a Kocsimúzeum, ahol 18-19. századi kocsik gyűjteményét lehet látni, az egyszerű szekértől kezdve a konflison és fiákeren át az előkelő hintókig.

 

Az istálló előtt, az Ilona-völgyben és a Recsk felé vezető út mentén is láthatóak még azok a gesztenyefasorok, melyeket szintén a Károlyi-család idején ültettek, Károlyi Gyula ugyanis nagyon kedvelte a gesztenyefákat. Sajnos, a százévesnél idősebb fák ma már nincsenek a legjobb állapotban.

 

Fotó: Francz Ilona

A Parádfürdő környéki gesztenyesorok egyike, a Recsk felé vezető út mentén


Kastély a dombtetőn


Parádfürdő közepét egy hatalmas park foglalja el, mely hajdan a közeli kastély kertje volt. A Tarna-patak jobb partján, egy magas dombhát tetején ma is áll még a Károlyiak egykori kastélya. A patak felől az épületből nem sok látszik, ahhoz, hogy jobban szemügyre vehessük, meg kell kerülnünk a dombot. A 18. században még csak egy urasági nyári lak volt itt, amit 1872-ben Károlyi György építtetett át Ybl Miklóssal vadászlakká. A klasszicista stílusú épületet 1889-ben Károlyi Gyula toldotta meg egy kétemeletes, romantikus szárnnyal. A kastélyban ekkor már 44 szoba volt és a vezetékes vízhálózatot is kialakították. 1914-ben itt töltötte mézesheteit Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka. A kastély ma méltóságteljesen, de magára hagyottan áll, jó lenne hinni, hogy valakinek, valahol van még terve vele.

 

Fotó: Francz Ilona

 

Fotó: Francz Ilona

 A parádfürdői Károlyi-kastély sajnos egyelőre üresen áll

 

Ahogy a sárga jelzésen visszaindulunk a központ felé, szinte az Ilona-völgy bejáratában egy hatalmas, öreg fába botlunk. A Rákóczi-tölgy sajnos már nem él, a több mint 300 éves fát 2015-ben egy vihar döntötte ki. A legenda szerint 1710-ben ehhez a fához kötötte II. Rákóczi Ferenc fejedelem a lovát, miközben a Felvidékre tartott. A fa kerülete 9,5 méter, lombkoronája 40 méter volt.

 

Fotó: Francz Ilona

A Rákóczi-tölgy 300 évet élt, impozáns méretei azonban holtában is látszanak


A 20. század elején Parádfürdő már az Osztrák-Magyar Monarchia egyik közismert és kedvelt fürdőhelye lett. 1927-ben az uradalom állami tulajdonba került, 1936-1937-ben a fürdőtelep épületeit jelentősen átalakították. Ekkor épült a híres Freskó Étterem is. A 250 személyes nagyvendéglő ma is megvan. Nevét a falait díszítő gyönyörű, nagyméretű táblaképekről kapta, melyek amúgy nem freskók, hanem pannók. Sajnos az épületet csak nagyobb rendezvények alkalmából nyitják ki, így a képeket csak akkor lehet megnézni.


Ahová lépünk, gyógyvíz terem

 

Fotó: Francz Ilona

A régi épületek megannyi izgalmas részletet tartogatnak


A Parádi-völgy nyugati végében, Parádsasváron fakadó kénes savanyúvíz vagy csevice a híres Parádi víz, amit ivókúra formájában például gyomor-bélbetegségek, cukorbetegség, légúti-, húgyúti hurutok esetén használnak. Az ásványvizet hajdan a falu szélén még ma is látható, Ybl Miklós tervezte szép üvegcsarnokban palackozták. A 19. század elejére már itt is kialakult egy kisebb üdülőtelep, ahol 1829-ben Vörösmarty Mihály is járt. A költő gyalog jött Parádra Gyöngyösről, és útközben nem egy lánnyal és asszonnyal találkozott, akik hátukon szállították a palackozott csevicét a gyöngyösi piacra. 1840-ben Kossuth Lajos is kipróbálta a parádi gyógyvizek hatását.

 

A kiegyezés után a Károlyi család már csak a timsósfürdőt fejlesztette, de a parádi csevice palackozását ezután is folytatták. A csevicefürdőt 1872-ben lebontották, helyén pedig a később Sasvár nevet kapott vadászkastélyt építették fel.


A Parádi-völgy déli részén fakadó vasas savanyúvíz-forrásokat szintén a 18. századtól ismerték. Közülük a legismertebb Parádóhután, az erdő szélén található Clarissa-forrás, mely nevét Károlyi Mihály nagymamájáról, gróf Kornis Clarisse-ről kapta. A szénsavas víz gyorsítja a vérkeringést, vastartalmának köszönhetően pedig jótékony hatással van a vérképzésre.

 

Fotó: Francz Ilona

A Clarissa-forrást Parádóhuta szélén találjuk


A mátraderecskei mofetta


Miután elhagytuk Parádot, még átmentünk a szomszédos Mátraderecskére, mely egy hazánkban egyedülálló természeti jelenséggel, egy mofettával büszkélkedhet. A széndioxid-dús, vulkáni kigőzölgés 1992-ben, egy földrengés nyomán nyert szabad utat a felszín felé. A széndioxidos szárazfürdők gyógyhatásáról már az ókori rómaiak is tudtak. A feltörő gáz magas CO2-tartalmának erős értágító hatása van, és emellett magas radonkoncentrációjának is gyógyhatása van.

 

Fotó: Francz Ilona

Buborékok tánca a mátraderecskei mofettában


A mátraderecskei mofettára a kétezres évek elején egy gyógyászati központ épült, melynek szolgáltatását pár perc erejéig mi is kipróbálhattuk. Az amfiteátrumszerű mélyedés körben elhelyezett üléseinek mindegyikéhez tartozik egy-egy biztonsági öv is, aminek létjogosultságát először nem értettünk. Aztán kiderült, ennek az övnek nagyon is fontos szerepe van, ugyanis a kezelés alatt tilos lehajolni, mert bizonyos mélységben már olyan magas a széndioxid-koncentráicó, hogy az ájulást is okozhat.

 

A 15 perces kezelés alatt a még biztonságos magasságot egy gyertya lángja jelzi, ahol az elalszik, már a veszélyes zóna kezdődik. Ugyanezt jelzik a szappanbuborékok is, melyek megállnak a levegőnél nehezebb tömény szén-dioxid és a levegő határán, és mintha csak egy láthatatlan asztallapon landoltak volna, úgy gurulnak ide-oda. A mofettában ülve, pár perc után is éreztük, hogy lábaink melegebbé váltak, ugyanis a bőrön át bejutó szén-dioxid gáz hatására az erek kitágulnak. A mofettát kúraszerűen alkalmazzák például érszűkülettel járó betegségek, cukorbetegség, ízületi fájdalmak esetén.

 

Fotó: Francz Ilona

A mátraderecskei Kanázsvár romja


A kis falunak van még egy rejtőzködő látványossága, a 13-14. századi Kanázsvár romja. A vasútvonal feletti hegy tetején ma már csak az őrtorony kis romját láthatjuk. Hajdan egy lakótorony állt itt, mely feltételezhetően az Aba nemzetség valamelyik ágának tulajdona lehetett.

 

 


 

Kapcsolódó cikkek:

Parádsasvár- Élet az üveghegyen túl

Pokoljáró Tar Lőrinc

Varázslatos hazai vízesések

 



HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...