MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.12.06. 17:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit, Néprajzi Múzeum

Pincétől a padlásig bejártuk a búcsúzó Néprajzi Múzeumot

A Néprajzi Múzeum december elején bezárt, de a búcsú előtt még szélesre tárták a kapukat a látogatók előtt. Bejárhattuk a gyönyörű épület rejtett zugait, és az is kiderült, mit keres egy mellimplantátum a múzeum gyűjteményében.

Az aulától minden látogatónak leesik az álla, annyira gyönyörű. Talán túl előkelő is egy néprajzzal foglalkozó múzeum számára, melynek egyik fő kutatási területe a magyar parasztság élete és kultúrája, mely a pompától meglehetősen távol áll. A múzeum, a tervek szerint, 2020-ban a Városligetben felépülő, már kifejezetten számukra készülő épületben fogadja majd a látogatókat. A Parlamenttel szemközt álló, jelenlegi épület eredetileg Igazságügyi Palotának készült, sok kis tanácsteremmel, melyek nem igazán voltak alkalmasak kiállítótérnek.

 

Fotó: Tóth Judit


Az Országház árnyékában


A Hauszmann Alajos által tervezett Igazságügyi Palota eredetileg a Királyi Kúriának és a másodfokú bíróság szerepét betöltő Budapesti Királyi Ítélőtáblának adott otthont. Az 1893-tól 1896-ig készült palota tervezésekor Hauszmann Alajos számára az volt a legnehezebb feladat, hogy egy olyan épületet tervezzen, amelyet a szemben álló Országház nem nyom el. „Kupolákkal, manzárdokkal és bármely fényes modern renaissance architektúrával nem lehetett volna itt célt érni; ez mindig kisszerű lenne, s az épület az Országház mellett eltörpülne;” A monumentális épülethez Hauszmann nagyszabású szobrokat is tervezett. A főhomlokzat lovainak megformázásához Sennyei Károly szobrásznak az épületben berendezett szobrászműhelybe még modell állatokat is hoztak a Fővárosi Nagycirkuszból.

 

Fotó: Tóth judit

A gyönyörű és előkelő központi csarnok


Justitia vándorlása


Az épület 1948-ig volt Igazságügyi Palota, ezt követően kulturális intézmények és múzeumok kaptak helyet benne. Az első kiállítás Rákosi Mátyás születésének hatvanadik évfordulója alkalmából, 1952-ben nyílt meg az akkor épp a Munkásmozgalmi Intézetnek helyet adó épületben. Később a Nemzeti Galéria kapott itt helyet, majd 1974-től, több évig tartó költözés után a Néprajzi Múzeum lelt otthonra az épületben.


A korábbi tanácstermeket összenyitották, ennek köszönhetően alakultak ki a labirintusszerű kiállítóterek. Az épület legszebb része, a központi nagycsarnok, melynek mennyezetét Lotz Károly falfestménye díszíti, szinte teljesen megmaradt eredeti állapotában. Kivéve Justitia, az igazság, igazságszolgáltatás istennőjének négy méter magas, 12 tonnás márványszobrát, amit 1950-ben eltávolítottak. Stróbl Alajos alkotása több kitérő után, trónját vesztve, végül a Legfelsőbb bíróság Markó utcai palotájába került.

 

Fotó: Tóth Judit

  Lotz Károly mennyezetfestménye a központi csarnokban


Xantus János, a kortárs kalandor


A Néprajzi Múzeum alapjainak lerakása Xantus János nevéhez fűződik, akinek élete romantikus kalandregények lapjaira kívánkozik. Az eredetileg ügyvéd végzettségű Xantus 1848-ban nemzetőrnek állt, majd a világosi fegyverletétel után megszökött, és Londonon át Amerikáig menekült.

 

Fotó: wikipedia


Az új világban szinte mindennel próbálkozott, sok más mellett volt például matróz, zongoratanár, gyógyszerész, de részt vett az országot átszelő vasútvonal nyomvonalának kijelölésében, végzett meteorológiai felméréseket a Csendes-óceánon és gyűjtött állat-és növénytani anyagokat is múzeumok számára. Írt egy könyvet is, Utazás Kalifornia déli részeiben címmel, amit Karl May is olvasott, és állítólag róla mintázta a Winnetou-történetek sápadtarcú főhősét, Old Shatterhandot.


Az 1. számú raktári tárgy


Xantus 1865-ben költözött vissza Pestre, egy évvel később a pesti állatkert igazgatója lett, majd kelet-ázsiai gyűjtőútjáról való hazatérése után, 1872. március 5-én a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgatóőrévé nevezték ki. A múzeum mostani bejárásán, a pincében található Ázsia-raktárban láthattunk is néhány tárgyat, amit még Xantus gyűjtött. Például az 1. raktári számmal jelzett lampiont, amit Japánból hozott magával. De fotókat is gyűjtött, ezek ma is megtalálhatóak még a múzeum archívumában. Általa gyűjtött filmeket valószínűleg csak azért nem láthattunk, mivel egy évvel azelőtt halt meg, mielőtt bemutatták volna az első mozgóképet.

 

Fotó: Tóth Judit, Néprajzi Múzeum

 

Az 1. számú raktári tárgy, a Xantus János által gyűjtött lampion, alatta a szintén általa gyűjtött korabeli képek


Guzsalytól a mellimplantátumig


Az épületbejáró séta során sok izgalmas részletet is megtudhattunk a múzeumban folyó munkáról. Például azt, hogy itt 1711-nél régebbi tárgyakat nem találhatunk, azok ugyanis már a történettudományok körébe tartoznak. A múzeum gyűjteményének legújabb darabjai napjainkból származnak, hisz korunk kultúrája is része a néprajznak. Egy mobiltelefonnak vagy egy mellimplantátumnak épp úgy helye van itt, mint egy századokkal ezelőtti kerámiának vagy egy guzsalynak. A legkényesebb tárgyakat ma már az épület padlásán kialakított modern, konténerszerű raktárakban tárolják, ahol szabályozni lehet a hőmérsékletet és a páratartalmat is. A padlástér labirintusában még láthatóak a 2. világháborús golyónyomok és az 50-60 évvel ezelőtt itt dolgozó munkások kőbe vésett üzenetei is.

 

Fotó: Tóth Judit

A padlás, falakon a múlt nyomaival


Negyedmillió műtárgyat kell átköltöztetni


A Néprajzi Múzeum új épülete a tervek szerint 2020-ra készül majd el. Felvetődhet a kérdés, akkor miért kellett már most bezárni. Az épületbejáró sétán erre is választ kaptunk, mikor egy óceániai táncmaszk példáján keresztül megmutatták nekünk, hogyan is történik egy tárgy költözésre való előkészítése. Minden műtárgyat digitalizálnak, majd, mivel többnyire nagyon érzékeny darabokról van szó, egyedileg csomagolják azokat, és ha szükséges, előtte a restaurátoroknak is rendbe kell azt tenni. A múzeumban közel negyedmillió műtárgy van, vagyis a költözés eltart majd néhány évig.

 

Fotó: Tóth Judit

Restaurálásra várva


A hatalmas gyűjteménynek egyébként csak 2-3 %-a látható a kiállításokon, a többi raktárakban van. A kiállított darabok jelentős része egyébként most cipő volt, ugyanis a múzeum az állandó kiállítások mellett, egy nagyon érdekes, a lábbelik kulturális sokszínűségét bemutató időszaki kiállítással búcsúzott a Kossuth téri épülettől. Bár az elkövetkező években a háttérmunkákon lesz a hangsúly, a múzeum azért nem tűnik el teljesen a szem elől, ha a valóságban nem is, az online térben továbbra is lehet majd barangolni a sokszínű gyűjteményben.

 

Kapcsolódó cikkek:

A bakonyi dinoszauruszoknak nem kellett tartania a T. rextől

Természet a négy fal között

Öt hazai múzeum, ahol feltárul a világ

 

 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...