MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

Teljesítménytúra kilátók és bányászati emlékek között

Szelíd lankák és húzós emelkedők, kultúra és civilizáció a hegyekben. Kilátók pompás panorámával, bányászati mementók és sok-sok német nyelvű emlék. Frissítő források, ózondús levegő: Lövérek 40 teljesítménytúra, Sopron.

„Üdvözöljük Sopronban” – olvasom az útszéli táblán, miközben öcsém folyamatos ablaktörlőre kapcsol. Az eddig szemerkélő eső tempóját követi csak, amit beígértek, tehát számítottunk is rá. Örülni persze nem tudok neki, de azért kétségbe sem esek. Pár perc azonban, még a rajthelyig sem jutunk el, és az eső eláll. No, ilyenkor kell gyorsan – és persze jól – eldönteni, mit vegyünk fel. Kiszállunk, és a technikai pólót hosszú ujjú aláöltözetre cserélem. Vékony mellény, majd esődzseki – ez a végső variáció, amiről aztán másfél-két órával később kiderül majd, hogy öngól. Bőven elég lett volna az a póló.

 

Térkép: Gombos Kálmán - Google Maps


Kellemes nyüzsgés a rajtnál, az evangélikus iskola földszintje a miénk most, és mivel harmadszor vagyok itt, már rutinból megyek kitölteni a nevezési lapot. Gáborékkal találkozom, üdvözöljük egymást: ők aztán villámgyorsak, azonnal indulnak is. Mi még váltunk pár szót Laci öcsénkkel. Ő a 25 km-es távot választotta mára, mi, Zolival a negyvenest. Aztán indítom a kütyüt, meg a gazdáját is, forgókapun ki, jó sok aszfaltozás vár rögtön ránk. Sopron persze barátságos, kellemes, enyhíti a rossz érzést. Soproni kék jelzés, ki a városból, több tucat túrázó előttünk, előzünk sokat.

 

Fotó: Tímár Dániel


Egyetem, Erzsébet-kert, aztán Bánfalva és Kertváros, és már itt is a Kutya-hegy. Az első emelkedő kezdődik a romos malomépületnél felkanyarodva, pazar villák és gondozott kertek. Elhagyjuk az utolsó házakat és kiskerteket, és máris szőlősorok emlékeztetnek, hogy borvidéken járunk. Fotózni muszáj, messze fürkészhet a tekintet, az osztrák szélkerekekig. A táj békés és csendes, mi kapaszkodunk felfelé, aztán egy tanyánál jobbos kanyar, itt a Valéta. Gyönyörű szakasz, mindig is szerettem, most sem okoz csalódást.


Igaz, az esőzés azért csak-csak hagyott nyomot. Az ereszkedés (ami máskor hatalmas futás szokott lenni) most igen óvatos, gondos, és ehhez mérten lassú is. Igaz, olyan is van, aki inkább az erdőben próbálkozik. Aztán igen hamar megérkezünk Ágfalvára. Gazdasági épületek, állatok, kutyák – szerencsére mind kerítésen belül. Fő utca, bal kanyar, kocsma, ez az első ellenőrzőpont. Szia, Enikő, hát te, itt? – üdvözlöm a rendezőt, aki panaszkodik kedves főnökére: este már dolgoznia kell, szóval húzós napja lesz. Megnyugtatjuk, hogy eddig minden rendben volt, legurítunk egy kólát, és megyünk tovább.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Evangélikus templom (jellemző a környékre), innen indul a piros sáv jelzés, amit sok kilométeren keresztül követni fogunk. Emelkedő, kis meseházak, aztán pompás kilátás jobbra. Ekkorra már nemcsak a szétoszló felhők, hanem egyenesen bársonyos napsütés kényeztet bennünket, az esőnek csak a lábunk alatt van nyoma. Ott azonban többször is. Ezen a részen kerülgetünk jó néhány pocsolyát, aztán füves szakaszok, rétek is jönnek. Az utak azonban általában jók, elhagyjuk az Alsó-Tödl lankáit, előttünk csomópont.


Gondos feliratok igazítanak útba: huszonötösök egyenesen, negyvenesek jobbra fel. Itt volt a hajdani bányavasút vonala. Elkezdjük az emelkedést. Fiatal srácot érünk utol, beszélgetésbe elegyedünk, aztán 17 km-en át együtt is maradunk. Dani soproni, jól ismeri a tájat, és remek ütemben tolja. Hamar magunk mögött hagyjuk tehát a Felső-Tödl néhol egészen hullámzó környékét. Kiérkezünk a Terv útra, ami egy kissé unalmas szakasz szokott lenni. Most nem az: a megszokott széles, kavicsos út bizony elég sáros, figyelni kell. A Rideg-bérc után aztán megérkezik a zöld is, és a halmok: az első, a második… és végül a negyedik halom is. Ez az Idegenek útja (Fremdensteig), ami kellemes hullámzásával (és szép nyíresekkel) marad emlékezetes.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Mindössze pár méterre, pontosan követjük az országhatárt, egészen a legnyugatibb kicsúcsosodásig, sőt, majd utána is. A csúcspont azonban megálló is: ez az Urak asztala, a Herrentisch. A második ellenőrző pont, kódot kellene csak felírni, azt azonban nem találjuk. Gyors telefon Enikőnek: ne keressétek, idén nincs kód, mehettek tovább. Rendben, pár fotó, átlépünk osztrák oldalra is, a kőasztalhoz azonban most sem ülünk le.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Nyugati helyett keletire fordul az irány, hiszen komoly fordulót veszünk itt. Ereszkedés, majd kis emelkedő megint: jól elbeszélgetünk közben. Piros és zöld sáv, együtt – ezt a szakaszt Kelta útnak is hívják. Mellőzzük a Vörös-bércet és a Szt. István-aknát, és igen gyorsan elérjük a Lövérek legmagasabb pontját, az 557 méteres Magas-bércet. A kilátó előtt kisebb hófoltok emlékeztetnek a múlt heti időjárásra. Az asztaloknál a már jól ismert pontőr fogad, aki mindig is itt szokott „szolgálatot” teljesíteni, müzliszelet is jár a barátságos kézfogás mellé. Fiatal srác indul tovább, egy szál fehér pólóban. Megtudjuk, hogy csak ő van előttünk. Ez kevés indok, hogy lemondjunk a kilátásról, tehát fellépcsőzünk, és most sem bánjuk meg, a késő őszi színek megérdemlik, hogy rászánjunk pár percet.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Hamar az Új-Hermes akna közelében haladunk előre, kissé odébb az Ó-Hermes akna és az egykori sikló nyomvonala. Bányászati emlékek mindenütt, még a határon túl is: a mi Ilona-aknánk Helenenschachl néven folytatódik odaát. Aztán balos kanyar, elköszönünk a piros és zöld jelzéstől. Szalagozott szakaszon folytatjuk, jó sokáig, ami elvileg ugyan piros kereszt kellene, hogy legyen, de erről csak a térképek tudnak, a fák törzsei nem. Brennbergbánya előttünk-alattunk, oda érkezünk be. Felsorolni is nehéz lenne a sok aknát, amik alkotják. A falu közepén csille, „Glück auf” felirattal, és a sokatmondó évszám: 1759-1953. És a Grundschule, bár alatta azért ott van az is, hogy „általános iskola”.

 

Fotó: Tímár Dániel


És persze az újra meg újra megcsodált kocsmatemplom: szép nagy, kőből és fából épített templom, aminek oldalában megfér egy kocsma is. Ide azért nem térünk be, inkább a nyomós kútnál vételezünk egy kis vizet, lélekben már készülünk a nemsokára várható teára. Addig azonban még vár ránk egy Havas-bérc: folyamatos emelkedő, de nagyon szép szakasz. És aztán a várt ellátó- és ellenőrző pont, Görbehalom mellett. A Fehér Dániel-forrás kellemes vizét most – az említett tea miatt – kihagyjuk, és szánunk pár percet az ebédre. Közben felmérjük a helyzetet, és látjuk, hogy időben vagyunk. Igen kedves hölgyek kínálják a tényleg nagyon finom kenyeret, kívánság szerinti összeállításban. A tea is jól esik, és a kulacsba is jut. Köszönünk és folytatjuk, immár kettesben: Dani előbb elindult innen.

 

Fotó: Tímár Dániel


Letérünk a kékről, még a műszaki zár valamikori vonala előtt, és a szalagokat követjük. Meg sok túratársat: itt már együtt megyünk a huszonötös táv teljesítőivel. Sok előzés, és hamar a Wanzig-, akarom mondani, Poloskás-bérc közelében járunk, rendesen hullámzik itt már a táj. Ezzel együtt lenyűgözően szép is. A hegyoldalak a hol sejtelmes, hol teljes napsütésben pazarul festenek a lehullott friss avarral. Átkelünk a Köves-patakon és gyönyörködünk a Köves-árok völgyének látványában, de erre nem sok idő marad. Előttünk az Ultra, ami ugyan nem a legmagasabb, de mi ezt tartjuk a leghúzósabb szakasznak. Aztán persze megjön a tető, szusszanunk, és újra lefelé megyünk, itt a Kis-Ultra és a Tolvaj-árok, gyönyörű részek.

 

Fotó: Gombos Kálmán


És máris a Várhely-kilátó (Burgstall). Meglepően hamar felérkezünk, Dani pedig jön szembe, ő már zúg le a kékre. Mi is hamarosan, csak előbb fel a kilátóba! Sopron és a Fertő-tó előttünk, muszáj időt szánni rá. Aztán visszatérünk a földre. Pecsét, újabb müzliszelet, és jöhet a kék. Bella-emlék és pihenő, majd jobbról a kora vaskori halomsírok, az út meg délnek tart, lefelé. Aztán a fahíd, 180°-os visszafordító, és a Ciklámen Tanösvény. Remek érzékkel választották ki a nyomvonalát: balról a Tacsi-árok kísér minket, jobbról magaslat, gerinc, az út pedig kanyarog, egyre kanyarog. Elképesztően szép! Közben túrázók szemből, padok és pihenők, gyerekes családok… sokan ismerik ezt a környéket.

 

Fotó: Gombos Kálmán


A kanyarok után megérkezünk a Hétbükkfához. Elköszönünk a kéktől, a sárga visz tovább. Hosszú egyenes, ami lejt, és kiváló futós szakasz. Le is érkezünk gyorsan az aszfalthoz, az idővel remekül állunk, előttünk már a parkoló. Elindulunk fel a Károly-magaslat felé, jobbról a TV-torony, kanyargunk kicsit. Új épületet fedezünk fel, tavaly még készülőben volt: Kőhalmy Vadászati Múzeum, olvasom a feliratot. Sok-sok kiránduló körülötte, a Károly-kilátó tetején is emberek, szabad asztalt sehol nem látok. Itt már nincs ellenőrző pont, nem vesztegetjük az időt, éles jobbos kanyar, és a kék háromszög, egészen le a város határáig. Pompás kis szakasz, bár a felfelé igyekvők egészen másként gondolhatják… De a minősége jó, a sípályánál (amit kétszer is keresztez) gyönyörű őszi színekben pompázik a táj, és remek a kilátás. Aztán csak le és le, futás ezerrel, és gyorsan itt a szanatórium.

 

Fotó: Tímár Dániel


Vége az ösvénynek, az erdőnek, sőt, a Lövéreknek is, itt a város. Aszfalt, nyüzsgés, autók. A kipufogógáz szaga ilyenkor sokszorosnak tűnik, kitisztult tüdőnk tiltakozik, de aztán beletörődik. Lejtő továbbra is, megint villák, polgári miliő, szép házak. És az egész délután kémlelt ég „megadja magát”: elkezd szemerkélni az eső. Szerencsére öt perc, néhány utca, és máris feltűnik szemben az iskola. Meg Laci öcsénk, aki éppen ballag ki a kocsihoz. A szokásos fejcsóválás és mosoly: kábé egy óra múlva vártalak benneteket, őrültek. Az ám, az óra: lehet örülni megint! Hat feletti átlag lett, a tavalyi eredményt egy óra egy perccel javítottuk meg, pedig azzal is elégedettek voltunk akkor. Választható kitűző, szép emléklap, és a megszokott minőségi virsli, három ízben, hozzá a finom, forró tea. Dani falatozik az egyik asztalnál, leülünk hozzá, és gratulálunk egymásnak. Címet cserélünk, aztán hazaballag, mi meg zuhanyozni és átöltözni. Végül megjutalmazzuk magunkat egy remek kávéval és sütivel, és a fent említett ablaktörlőt ismét megdolgoztatjuk.

 

Térkép: Gombos Kálmán - Google Maps

 

Szöveg: Gombos Kálmán
Fotók: Gombos Kálmán és Tímár Dániel


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. augusztus
H K Sze Cs P Szo V
010203040506
07080910111213
1415161718
19
20
21222324252627
28293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. augusztus
Orbán Péter:
Egyedül a viharban
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...