A Mátra gerincvonulatának nyugati oldala több szempontból sem a turisták kedvenc kirándulóhelye. Legmagasabb kezdőpontja, a Muzsla, csak folyamatos hegymenet árán érhető el, és erőfeszítésünket csak egy csúcsot jelző, kilátás nélküli betontömb jutalmazza. Mindezen kevésbé kedvcsináló információk ellenére vágtunk neki az útnak. A túra minden elvárásunkat felülmúlta, ugyan nagyon fárasztó, de annál látványosabb kirándulást tudhatunk magunk mögött.

1 / 40

Szurdokpüspöki a Mátra lábánál, a Zagyva völgyében fekvő kis község, neve történelméről és elhelyezkedéséről árulkodik. A szurdokvölgyi települést 1004-ben Szent István adományozta az általa alapított egri püspökségnek. Minden oldalról erdők ölelik. Keletről a Mátra, nyugatról a Cserhát dombjai, délről pedig a Jobbágyi melletti, geodéziai toronnyal koronázott Nagy-Hársas határolja. Látnivalóinak sora nem túl hosszú, a határból is feltűnő katolikus templomon kívül a hagyományos népi pincesora érdemel említést. A falu mindaddig csendes nyugalmában töltötte hétköznapjait, mígnem a hollósdombi Istenanya-kutat 2008-2009-re teljesen felújították, és az évszázadok óta szakrális helyet zarándokok özönlötték el.

2 / 40

Túránk szempontjából a település és a Muzsla közötti hegyoldalt vettük górcső alá. A házak között együtt haladó zöld és piros jelzésen közelíthető meg a ma is élő kisvölgyi pincesor. A takarosan rendben tartott házikók tudnának mesélni az egykoron virágzó szőlő- és bortermelésről. A helyi gazdák nemcsak a rendezvényeiken, hanem a hétköznapokon is szívesen kínálgatják vörös és muskotályos boraikat.

3 / 40

Érdeklődve szívtuk magunkba az utcácska dohos levegőjét, miközben lassan a határba érkeztünk. A Tök-föld és Derzsi-hegy hétvégi portái mentén göröngyös földút vezet az erdőbe. Pár lépést követően a két évvel ezelőtt átadott Diósi-tanösvény nyitó táblája köszönti a látogatót. A nyolcállomásos útvonal Szurdokpüspöki és a Mátra természeti értékeit mutatja be.

4 / 40

A település szülöttjének, a Magyar Turista Egyesület egyik alapítójának, Hanák Kolosnak köszönhetően nagy hangsúlyt kap a környékbeli aktív természetjáró élet. Nem csak az emlékház viseli a nevét, a róla elnevezett Turista Egyesület tevékenyen szervezi a Nyugat-Mátrai teljesítménytúrákat is. A gerinctúra kistestvére, a Koncsúr kör, a legszebb vidékeket járja be. A piros és zöld jelzések különválásáig a szekérút kényelmesen járható. A túra előttünk álló javáról túlzás nélkül állítható, hogy csak felfelé vezet.

5 / 40

Ha Szurdokpüspöki tengerszint feletti kb. 140 m magasságát vetjük össze a kitűzött csúcséval, akkor könnyen kiszámolható a leküzdendő szintkülönbség minimuma. A különböző jelzőkkel társítható emelkedő szakaszai csak meredekségükben különböznek. A Muzslára igyekvők sétálgatásra ne számítsanak, a szelídebb és durvább kaptatókat pár méternyi vízszintes könnyíti. Ha a képet színezni akarjuk, akkor vicc nélkül állítható, hogy az általunk bejárt visszaút nagy része is emelkedett.

6 / 40

A feketeleves után következzen a kedvcsináló, hiszen mi is ámultunk a látottakon. A piros sáv átvágja magát egy kis árkon, és a falu feletti kopár hegyoldalra vezet. A meglepetés már itt elkezdődik, mert az Isten-fa-tetőre és a házakra néző, panorámás ösvény feledteti a fáradalmakat. Nem beszélve arról, hogy fényképezés ürügyén méterenként állhatunk meg, így ha nem is gyorsan, de látványban gazdagon telik az út. A Horka-tetőig haladva ösvényünk jellege nem változott, egy-egy benőtt résztől eltekintve érdemes volt a hátunk mögé tekinteni. A gyönyörű táj látványával eltelve, szuszogva haladtunk előre.

7 / 40

Az erdőbe érve sem csüggedtünk, mert az ősz színei, és a fenyőfoltok illata magával ragadott. Felfelé tartva többször felmerült bennünk a kérdés, hogy miért nem az Alföldön sétálunk, de a Koncsúrok ígérete újabb erőt adott. Magasabbra érve csökkent ugyan az útjelző oszlopok száma, de az újabb és újabb kilátópontok megerősítették a gyanút, hogy már közel járunk. A térkép szerint a Kis-Koncsúrt követi a Nagy, melynek panorámájáról több helyen olvashattunk. A gyakorlatban viszont a közelebbi plató hozta a Nagy-Koncsúrról írtakat. A füves, keskeny teraszról balra kisebb szögben Pásztó, jobbról pedig szélesebb Mátra kép tárult elénk. Érdemes a pihenőt ekkorra időzíteni, mert a kirándulás legszebb szakasza itt tetőzik. Továbbindulás után váratlan lejtő vezetett a nyeregbe, ahonnan a Nagy-Koncsúrt 10 percnyire jósolták. Hiába mentünk már jócskán nagyobb távot, újabb „szépkilátás” már nem következett.

8 / 40

A piros kereszt elágazásnál már biztosak voltunk benne, hogy a Muzsla lábánál járunk. A szálerdőbe beszűrődő napfény, és a fák közül sejthető kilátás megszépítette ezt az emelkedőt is. Hiába a Muzsla-tető csúnyácska betontömbje, ebbe a gyönyörű erdőbe érkezni is élmény. A kirándulás egyetlen lejtőjén (zöld háromszög, és a zöld sáv kezdete) repült az idő. Igaz, hogy amikor a mellénk szegődött Rédei-Nagy-patakot és a Diós-patakot már 120-adjára is át kellett ugranunk, a lelkesedésünkből vesztettünk egy picit.

9 / 40

Nem hatott kellemes meglepetésként, amikor utunk megint emelkedni kezdett. A Zöld a völgyből előbújva a tanösvény szintjére emelkedett. A fatörzseken megjelenő T betű és az ismertető táblák adták hírül az utolsó kilométerek kezdetét. Vízkészletünk kimerülésével a 2012-ben felújított Delelő-kúttól reméltem felfrissülést, de az elapadt forrás csalódást okozott.

10 / 40

Szomjasan és fáradtan, mégis nagy élmény birtokában zártuk a túrát, kellő erővel még a tarsolyunkban a Szentkút turul kupolájának meglátogatásához.

Írta és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!