A jól megérdemelt nyári szabadságunk célpontjaként ezúttal sem egy tengerparti üdülőhelyet szemeltünk ki, hanem bakancsot húzva a Tátra felé vettük az irányt. Ha Poprádnál nem az északnyugatra fekvő, népszerű Magas-Tátra irányába, hanem Szepesbéla felé kanyarodunk, akkor a 66-os úton érjük el a Keleti-Beszkidekhez tartozó Pieninek hegycsoportját.

1 / 23

A Lengyelország és Szlovákia határán fekvő mészkővidék méltatlanul törpül el nyugati szomszédja mellett. Egykor ugyan Magyarország határfolyója volt a Dunajec, mely látványos szurdokvölgyön töri át a sziklát, honfitársaink körében mégis a nagy testvér, a Tátra a kedvenc. Érdemes azonban megismerni ezt a vidéket is, hisz nemcsak varázslatos természeti környezetével bűvöl el, de számos magyar vonatkozású történelmi ténnyel is. A folyó utolsó 7 kilométeres kanyonját tutajokról is megcsodálhatjuk, sasbércei között pedig látványos túrákat tehetünk.

A Korona-hegy (lengyelül: Trzy Korony) 982 méteres magasságával csak a hegység második legmagasabb csúcsa, viszont látogatottságát tekintve biztosan az első. Főszezonban szabályosan fürtökben lógnak róla a lengyel turisták, ennek ellenére mi is beálltunk a sorba.

2 / 23

Sromowce Nizne településre érve már messziről kiszúrhatóak az út menti parkolóba terelő, világító mellényes figurák. Helyismeret hiányában iránymutatásukat kihasználva lesöntöltünk, és a nemzeti park egyik bejáratánál hagytuk a kocsit. Két programot terveztünk be a környék alaposabb megismerésére. Az egyik egy kényelmes hajókirándulás, a másik pedig egy izzasztó túra. A Dunajec völgyét vízi úton is be lehet járni, Katy és Szczawnica között (lengyel oldal) kb. 15 kilométert tutajozhatunk.

3 / 23

A régió turisztikai érdekességének számító utazás egy különleges, fából készült alkalmatosságon, két evezős kíséretében történik. A főként helyieket szállító tutajon mindenki nagyon jól szórakozott a „sofőrünk” anyanyelvű viccein, míg mi csak egy-egy szó értelmét elcsípve következtettünk a történetek tartalmára. A nyelvi nehézség a látványt szerencsére nem árnyékolta be, ezért nekünk, magyaroknak is hasonlóan felejthetetlen élményben volt részünk.

4 / 23

A Dunajec ezen a szakaszon hatszor változtat irányt, és halad el a felette magasodó sziklák szurdokában. Az útvonal számunkra különösen kedves, mert a középkortól egészen 1918-ig esett egybe országunk határával. A szlovák jobb part - mely egykor a magyar Szepesség vidéke volt - rejti a fák között megbúvó Vöröskolostort, mely az 1500-as évek második felétől számos magyar birtokos uradalma volt. Hasonló emlékekről mesélhetne a folyóparton, néhány kilométerre feljebb álló Nedec vára is.

5 / 23

Ha már a történelem magyar vonatkozásainál tartunk - amiket még hosszan sorolhatnánk -, azt se felejtsük el, hogy a 19. század eleje óta létező tutajozás szervezett formája is a magyar gyökerekkel büszkélkedő Szalay József nevéhez köthető. Utunk alatt feltekinthetünk a hegység legérdekesebb csúcsára, a bal parton álló Három-Koronára, melynek déli oldalán emelkedő sziklatornyai koronára emlékeztető alakzatot formálnak. Legmagasabb tornya az Okraglica, melyről pazar kilátás élvezhető.

6 / 23

Vízállástól és a sodrástól függően 2-3 óra alatt ereszkedhetünk le Szczawnicáig. Mi ott fájdalmas búcsút intettünk a hajónknak. A kicsiny, turistacsalogató települést mindenki érdeklődésének és vérmérsékletének függvényében járja be. Mi csak egy óriási tekercses fagyi erejéig időztünk, majd elmentünk a buszállomásra, és az induláskor megváltott jeggyel utaztunk vissza a kiinduló pontig. Katyról rövid autózással értünk el Niznébe, második állomásunk kiindulópontjára. A Trzy Korony alatt az aszfaltút véget ér, előkerültek a csomagtartóból a bakancsok.

7 / 23

Rövid séta után, a település feletti fennsíkon épült vendéglátóhelynél hagytuk magunk mögött a civilizációt. A felfelé vezető kevesebb, mint 3 kilométer (1 óra 55 percre jósolva) majdnem minden métere kemény emelkedő. A betont nehezen járható, köves út váltotta, miközben a sárga jelzés mentén egy látványos sziklaszoroson vágtunk át. A sűrűbe érve több helyen falépcsőkkel igyekeztek járhatóbbá tenni az ösvényt. Néhol egy-egy virágos, alpesi jellegű rét tarkította a kaptatót, mígnem 779 méteren a sárgáról kékre váltottunk. Izzadságban úszva kapaszkodtunk felfelé, miközben a szembejövők arcáról már eltűnt az erőlködés. A csúcs közelében egyre többen lettünk, az útelágazódásoknál nagyobb csoportokban pihentek az emberek. A kék sem szelídült egy szikrányit sem, míg végül célba ért.

8 / 23

A nemzeti park kasszájánál fizettünk sarcot a látványért. Utunk jellege megváltozott, a szikla oldalába épített, két irányban elválasztott acél folyosón folytatódott. Hosszú, tömött libasorban várakoztunk a kiépített korlátok között, várva az előttünk haladók feljebbjutását. A csúcson lévő zsebkendőnyi kilátóteraszon is a kötelező haladási irány van érvényben. Türelmesen lépkedtünk fokról fokra, egyre közeledve a célhoz.

9 / 23

10 / 23

Mivel a körülöttünk lévő növényzet is fogyatkozott, egyre nagyobb szeletben ízlelhettük meg a panorámát. A csúcspont elérkezett. A kilátóterasz méretével fordítottan arányos a látvány, mely 360 fokban lenyűgöző. Alattunk a Dunajec csillogó szalagja tekereg, amit délelőtt a tutajról egészen közelről szemlélhettünk meg. Mindenki gyorsan fotózott, majd percekig élvezve a lenyűgöző tájat a lefelé vezető karámba sorolt be. A függőfolyosóról visszalépve a kék jelzés mentén folytattuk kelet felé az utat. Aki még bírja, az feltétlenül menjen el a Sokolica csúcsig is (a Dunajec áttörés végén). Az egésznapos kirándulás nemcsak az erőnket merítette le, de a vízkészletünk is kifogyott, ezért a hosszabbítást nem mertük vállalni. A Kosarzyska nevű réten kanyarodtunk lefelé a zöldre, és így körtúrát téve hódítottuk meg a Koronát.

11 / 23

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!