Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

A Pilis rendhagyó meghódítása gyerkőcökkel

Szigeti Ferenc 2018.07.16.

Mivel az elmúlt évek során a Budai-hegység jelentős részét bebarangoltuk, idén tavasszal beneveztünk a zseniális Pilisi kilátások túramozgalomba, hiszen egy gyönyörű, könnyebben elérhető csúcs meghódítása mindig kiváló gyerkőcös cél, főleg, ha a tetején pecsételni is lehet.

A Pilis azért egy komoly hegy

A felkeresendő 12 hegycsúcs majd mindegyike - a hegységet felépítő kőzetnek köszönhetően -látványos sziklákkal és szépséges panorámával várja a kisebb és nagyobb vándorokat. A legtöbb csúcs gyereklábbal is könnyen elérhető, ezért - bár gondolom nem ez volt eredeti célja -, a túramozgalom alapvetően „gyermekbarát”, de azért nem a legkisebbeknek való. A Klastrompuszta feletti Kémény-szikla például kifejezetten látványos sziklaalakzat, amit mindig szeretnek a gyerekek, s ahol a közeli Leány- és Legény-barlang felkeresése további érdekességekkel és kitűnő meseszövési lehetőséggel kecsegtet.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Az Oszolyon vagy a Nagy-Kevélyen okos szervezéssel el lehet csípni a sziklamászókat vagy a siklóernyősöket, hogy a túrát izgalmasabbá tegyük. Megint máshol egy közeli étterem vagy éppen a Sasfészek menedékház lehet a „húzófaktor”. Szóval tényleg színes és élménydús vállalkozás végigjárni gyerekekkel a túramozgalmat, de azért felvetődött a kérdés: hogyan hódítsuk meg magát a Pilist? A Szántói-nyereghez ugyan közel van a csúcs, az út látványos, de a szint nagy, s ráadásul a közelben lévő két további (a Pilis déli oldalában található kilátópont és a Fekete-kő) pontot így sokkal nehezebb becserkészni gyerekekkel, ha egyáltalán lehetséges egy túrán belül. A Két-bükkfa-nyereg kiváló starthelyszín, de innen oda-vissza 10 km a táv, ami azért határeset, ráadásul a fene se akar betonúton gyalogolni.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Ahogy az emlékeimben kutakodtam, meg a térképet böngésztem, hogy milyenek is a környező turistaútvonalak, rájöttem, hogy a Fekete-kő érintésével a zöld jelzésen megközelítve a csúcsot nemcsak érintjük mindkét további pecsételő- és kilátópontot, de az út egy jelentős része kerékpárral is járható. Hiszen a jelzés széles erdei utakon halad, kemény kaptató alig van benne, ezeken a részeken én segítek majd eltolni 6 éves nagylányom váltós kerékpárját, a kicsi futóbiciklijét pedig felviszem a zsákra illesztve. Szóval szép lassan rakódott össze a fejemben az elsőre talán kissé őrültnek tűnő gondolat, hogy nagyon is lehetséges kerékpárral menni a Pilisre, sőt, még jobb is, mint gyalog. Miért is? Mert nálunk általában 5 km a még kényelmesen, hiszti nélkül teljesíthető táv, s a visszautat így egy nagy suhanás keretében tudjuk le, amit a lányok kifejezetten szeretnek, és előszeretettel gyakorolnak a lakókörnyékünk egy meredek utcáján (egy kis kocogás pedig bőven rám fér).

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A Pilis osztrák módra

Így aztán kihasználva a július eleji hűvösebb időt, egy szép koradélután leparkoltunk a Két-bükkfa-nyereg parkolójában, s néhány természetjáró kolléga aktív figyelme mellett, a hátizsákból kikukucskáló futóbringával és nagyobbik lányom szép és roppant elegáns bringájával nekivágtunk a Hunfalvy-útnak. A Fekete-kőig valóban csak kevés helyen kellett tolni a bringát, a kilátás pedig tényleg pazar - olyan hely ez, ahol még én sem jártam sosem, így külön nagy volt az öröm.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


Aztán a zöld jelzésen továbbhaladva szintén nem volt gond a bringával, meredek kaptató nagyon kevés van, az is rövid, az út általában széles erdei út, amin Blanka lányom békésen elkarikázott. Ha meg nem ment neki, akkor én toltam kicsit - tényleg nem erőlködve - a bringáját.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

Aztán nagyon jókor, amikor már kezdett hosszú lenni az út, pont a kitörni készülő hiszti előtt értük el a déli oldal kis tisztását, ahol aztán mindenki szájtátva maradt a hely fantasztikus hangulatától és a látványtól. A nyitott szájakat ráadásul finom keksszel tömtük meg, és még pecsételni is lehetett. Aztán innen már valóban pár lépés volt csak a mesés Orosdy-rét, aminek virágpompája a súrolófényben szintén letaglózott mindenkit. A hangulat a tetőfokára hágott, s szerencsére a virágcsokor készítését is sikerült idejében megakadályozni.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc

 

A csúcs irányába tartó zöld háromszög jelzésen éppenséggel nekem lett kissé elegem a bringa tolásából, sőt, itt cipeléséből, de legalább volt sportértéke a dolognak. A kilátó pedig, mint minden kilátó, fantasztikus energiákkal töltötte fel a két lányt, akik szó szerint felszaladtak a lépcsőn. Nagyobbik lányomat napokra lekötötte a nem is olyan régen itt állomásozó katonák története, négy éves kisebbik lányom pedig az Ariadne-barlangrendszernél kitalált Boldog Özséb mesét elevenítette fel, amikor meghallotta, kiről kapta a nevét a kilátó.

 

Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc
Fotó: Szigeti-Böröcz Ferenc


A kilátóból leérve én is nagyot szusszantam, volt ugyanis egy kis kétségem, hogy ez a lefelé gurulós terv működik-e. De igen, a feljövetel pont a mi családi határainkon belül volt, a gyerekek pedig korgó gyomorral, de lelkesen álltak bele a levezető 5 km-es gurulásba, bár a Nagy-Szoplák oldalában emelkedőbe váltó úton már csak a pilisszentkereszti Kislugasban beígért palacsinta képe tolt fel bennünket. Megérdemelték a lányok. El is fogyott a palacsinta.

 

 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc

„Karanténtúra” a saját utcánkban

„Karanténtúra” a saját utcánkban

2020.04.07.

Igyekszünk komolyan venni a karantént, ami persze viszonylag könnyű egy közös társasházi kerttel. Összhangban a szabályozással a környező utcákban néha biciklizünk egyet a gyerekekkel. Kirándulni most nem járunk, már csak azért sem, mert nincs autónk, tömegközlekedni csak ezért meg nem akarunk. De ma egy frappáns ötlet keretében felfedeztük viszonylag hosszú utcánk azon szakaszát, ahol nem járunk a mindennapokban.

→ Tovább
Havas helyett mesés Mátra

Havas helyett mesés Mátra

2020.03.06.

A két évvel ezelőtti, gyönyörű mátrai téli túrákon felbuzdulva idén már a tél elején befoglaltunk az Ágasvári turistaházba, hátha szerencsénk lesz a hóval. Hát nem volt. Első nap még legalább a nap sütött, másnap már csak a hideg, szürke, szeles idő maradt.

→ Tovább
Hidegpárna ellen napfényben fürdő hegytetőt!

Hidegpárna ellen napfényben fürdő hegytetőt!

2020.01.16.

Akár hiszed, akár nem, életed legnagyobb túraélménye várhat ebben a hideg, nyirkos, ködös, szürke időben, még akár gyerekekkel is! Mielőtt teljesen magadba roskadnál ebben a valóban depressziós időben, nem is sejted, hogy a káprázó téli napsütés már sokszor hazánk, viszonylag alacsonyabb hegycsúcsain is elérhető.

→ Tovább