Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2016. október 29.

A tűz, a víz és a jég vonzásában Izlandon - 3. rész

Izlandi utunk negyedik napján Ásbyrgiben túráztunk, és megnéztük a méltán híres Dettifoss-vízesést, az ötödik napunkat pedig a keleti fjordoknál töltöttük.

 

A negyedik napon fájó szívvel hagytuk el a Myvatn-tó környékét, és indultunk északra, Ásbyrgibe. Útközben megálltunk Húsavíkban, ami Északkelet-Izland legfontosabb települése. A turisták elsősorban a bálnalesek miatt látogatnak el ide. Ezt mi idő hiányában kihagytuk, ahogy a Bálna Múzeumot is.

 

 

Innen meg sem álltunk Ásbyrgiig. Nem tudom, miért számítottunk egy nagy településre, valójában pár házon és egy turistainformáción kívül nincs itt semmi. Dél körül indultunk neki a 13 km-es túrának, ami Tófugján és Klappiron keresztül vezet el a Jökulsá-kanyonig. Amúgy ez volt a legjobban jelzett túránk. De eltévedés nélkül is 4 és fél óra alatt sikerült megtennünk a távot, mert gyakorlatilag minden bokornál megálltunk fotózni.

 

A túra az Ásbyrgi Visitor Centertől indul, az elején egy golfpályát kell keresztezni

 

Tófugjánál elég gyorsan leküzdöttük a szintkülönbség nagy részét

 

A Klappirtól gyönyörű kilátás nyílik az Ásbyrgi-kanyonra és a Botnstjörn-tóra

 

A túra keresztülvisz egy egykori vízmosáson, ahol a szél közrejátszásával nagyon érdekes formájú kőzetek jöttek létre

 

 

A kedvenc fáink

 

Kilátás a Jökulsá-kanyonra a Kúahvammurtól

 

A Jökulsá á Fjöllum a Vatnajökull gleccser 25 km hosszú folyója. A kanyon 500 m széles és 100 m magas

 

Az Ásbyrgi Visitor Centerig vezető úton olyan gyönyörű fények és színek voltak mindenhol, hogy nem bírtam abbahagyni a fotózást

 

 

Elég későn értünk vissza az autóhoz, iparkodnunk kellett, hogy még világosban érjünk a Dettifoss-vízeséshez. A térkép alapján két útvonal visz Ásbyrgitől délre, a kanyon két oldalán. A GPS persze azt választotta, amelyik egy meglehetősen rossz minőségű földútból átvált F roaddá. Ez azt jelent, hogy csak négykerék-meghajtású autóval szabad rajta közlekedni. A miénk persze nem ilyen volt, ráadásul a biztosító nem fizet, ha ilyen úton lesz baja az autónak. Nem volt más választásunk, mint visszazötykölődni Ásbyrgibe, és elindulni a másik úton, aminek a minősége még rosszabb volt, mint az előzőnek. Apró kavicsok, nagyobb kavicsok és kátyúk tömkelege váltogatta egymást. Nagy nehezen, már szürkületben érkeztünk meg a vízeséshez, ahol állvánnyal, fényképezőgéppel felszerelkezve rohantunk lefele, hogy lássunk még valamit a zuhatagból.


A Jökulsá á Fjöllum folyón található Dettifoss-vízesés 45 m magas és 100 m széles


Európa legnagyobb vízhozamú vízesése (193 m3/s)

 

A fejlámpákat az autóban hagytuk, a sötétben nem mertünk elindulni a Selfoss-vízeséshez, ami innen pár km-re található. Helyette megvacsoráztunk, és elindultunk az aznapi célpontunkba, EgilsstaĂ°irba. Sötétben földúton vezetni elég nagy kihívás, főleg, ha közben elkezd esni az eső. A kempingben elég kicsi volt a közösségi tér, ráadásul teltház is volt, ezért csak a mosdót és a konnektorokat tudtuk használni telefontöltés céljából, és elég gyorsan nyugovóra tértünk.

 

Egész éjszaka, de még reggel is csendesen szemerkélt az eső. Ezen a napon végre nem kellett rohannunk, úgyhogy 9-ig aludtunk, megreggeliztünk, összeszedelődzködtünk, és még a Bónus nevezetű, helyi viszonylatban olcsónak számító boltba is ellátogattunk. Itt minden kb. kétszer annyiba kerül, mint Magyarországon (az országos átlag háromszor annyi), kivéve a narancslevet, ami ugyanannyi. Boti az egyik kollegájának akart volna vinni szárított cápahúst, de mindenhol csak a fagyasztott verziót találtunk, úgyhogy ez a projekt elmaradt.

 

 

Miután feltankoltuk a készleteinket, elindultunk SeyĂ°isfjörĂ°urba, ami EgilsstaĂ°irtól fél órányira keletre található. Ez a keleti fjordok legszebb és turisták által leginkább látogatott települése. Fontos halászkikötő, a fő bevételi forrása a hering, illetve hetente itt köt ki a Dániával kapcsolatot teremtő komp. Nagyon hangulatos, színes faházaival, háttérben magasodó hegyeivel, üldögélésre és bambulásra alkalmas padjaival tényleg különleges hely. Mindeközben verőfényes napsütés és 10 fok lett, úgyhogy az utazás alatt először pulcsiban tudtunk flangálni.

 

Gyönyörű, jó minőségű út vezet SeyĂ°isfjörĂ°urba


Megállóhely SeyĂ°isfjörĂ°ur előtt (a háttérben előbukkan a város)

 

A következő programunk a Hengifoss-vízesés meghódítása volt. A Lagarfljót-tó délkeleti partján található parkolóból indul az 5 km-es túra, 250 m szintemelkedéssel.

 


Félúton található a Litlanesfoss-vízesés. Itt a bazaltoszlopok között ömlik le a víz


Gyönyörű kilátás nyílik a Lagarfljót-tóra


A Hengifoss Izland harmadik legmagasabb vízesése, a maga 128 méterével (az útikönyvekben 118 métert írnak)


 

Egyértelműen látszódnak a különböző vulkánkitörések nyomai


Boti nagyon lelkesen beszélgetett a birkákkal, a körülöttünk állók nagy örömére


Amikor lefele sétáltunk, már alacsonyan járt a nap, nagyon szépen megvilágítva a környező dombokat, hegyeket, sziklákat, erdőket

 

Más programunk nem maradt erre a napra, mint eljutni Höfnbe, ami elméletileg még három órányi vezetést jelentett. Az első elágazásnál, tanulva az eddigi hibáinkból, nem hittünk a GPS-nek, inkább az 1-es utat választottuk, fél órával meghosszabbítva az utazást. Még itt is néha földdé változott az aszfalt, el sem tudtuk képzelni, hogy a másik út milyen állapotú lehetett. Az út végig a keleti part mentén visz, sziklák között, alatt, mellett. Biztosan gyönyörű lett volna, ha nincs vaksötét és sűrű, tejfehér köd. Utólag megtudtuk, hogy itt általában ilyen az idő. Nagy nehezen, este 8 körül érkeztünk meg a kempingbe, ahol szerencsére volt fűtött, közös tér. Konyha viszont nem, csak vízforraló, ezért az autóban főztünk, jobban mondva Boti főzött, mert én nem bírtam a hideget. Utána meg bent, a jó melegben megvacsoráztunk.

 

 

Ebben a kempingben futottak össze a szálak, vagyis találkoztunk régi ismerősökkel. Ugyanaz a japán házaspár parkolt mellettünk, mint a reykjavíki kempingben. Itt derült ki, hogy 14 hónapja vannak úton Japánból egy világkörüli út keretein belül. És összefutottunk azzal a német párral is, akikkel együtt kirándultunk első nap a Ăžingvellir Nemzeti Parkban. Rájöttünk, hogy mégsem olyan nagy ez az ország.

 


 

A negyedik, utolsó részben hajózunk a Jökulsárlón-gleccserlagúnában, megnézzük Hof fűtetős templomát, a Skógár-, Svartifoss-, Gullfoss-vízeséseket és a Strokkur-gejzírt.

 

Ha kíváncsi vagy az izlandi kalandok első részére, katt ide, a második részhez pedig ide.

 

Írta és fotók: Garancsi Kata

Óbuda felett, a Hármashatár-hegy százéves útján

Óbuda felett, a Hármashatár-hegy százéves útján

2020.11.23.

A Hármashatár-hegy oldalában kanyargó Guckler Károly sétány népszerű túra- és futóútvonal, és már száz éves is elmúlt, egészen pontosan idén 102 éves. 2018-ban kialakítottak itt egy érdekes tanösvényt, a kilátás pedig több pontról is hihetetlenül jó. Már ha épp nincs köd.

→ Tovább
Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2020.10.22.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább