Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Deák Ferenc nyomában a zalai dombok között

Turista Magazin 2019.10.31.

A Söjtöri Természetjáró Klub immár 26. alkalommal rendezte meg október 26-án a Deák Teljesítménytúrákat 70, 55, 40, 30 és 20 km-es távokon. Söjtör így tiszteleg híres szülöttének munkássága előtt, és ismerteti meg az ország minden tájáról érkezett túrázókkal a környék természeti értékeit. A túrának ezúttal jótékony célja is volt: egy izomsorvadásban szenvedő kisfiú javára gyűjtöttek.


jtör és Pusztaszentlászló: a zalai dombok között megbújva egy nagy és egy kicsi falu, szomszédosak. Söjtör mint Deák Ferenc szülőfaluja vált ismertté, viszont a haza bölcse 1855 és 1870 között a szüreti mulatságba nyúló hosszú nyári szünetet mindig Pusztaszentlászlón töltötte nővére Deák Klára és sógora, Tarányi-Oszterhuber József, Zala vármegye alispánja kúriájában

A zalai szelíd dombok, völgyek, erdők, tavacskák mesevilága az ősz tobzódó színorgiájában felejthetetlen élmény. Amint szinte pillanatról pillanatra változik a táj, nem unatkozol, annyi inger ér, és a 20–30 km-t olyan könnyedén teljesíted, mintha csak pár száz métert tettél volna. A hosszabb távok már embert próbálóak, pl. a 70-es szintideje 17 óra. A 20-as távot választottam, hogy kényelmesen a természet szépségeit élvezve egyszerűen csak jól érezzem magam az idei év talán utolsó nyárias hétvégéjén októberben.

A rajt és egyben cél az önkormányzat vendégháza, amit mindenki csak Ibitubának hív. Söjtör egykori körzeti orvosa építtette az Öreghegyen, már 20 éve üresen állt, amikor a falu megvásárolta. Miért Ibituba? Az idősebbek jól emlékeznek még a hajdan nagysikerű brazil filmsorozatra, a Rabszolgasorsra (a magyar TV 1986-tól sugározta), Isaurára a rabszolgalányra, akinek felszabadítására még pénzt is gyűjtöttek annak idején a magyar tévénézők. Ibituba volt a filmben szereplő ültetvénynek a neve, és ezt a nevet adta a hegyi birtoknak az egykori orvos vagy a falu lakói – ki így tudja, ki úgy.

Az első ellenőrző pont a Deák-kút, ami tulajdonképpen egy mély völgyből kitörő forrás. Manapság egy vékony vascsövön érkezik a víz, az idei nagy szárazságban alig, hogy csörgedez. Azt mondják, igaz-e vagy sem, hogy Deák itt bujdokolt a forradalom leverése után, majd később itt írta a Húsvéti cikkét. A kút fölötti részen volt a család szőlője, és Deák itt búcsúzott el a rendes évi pusztaszentlászlói szezontól, miközben egy hatalmas tüzet rakott, amelynek lángjait, az egész faluból jól lehetett látni. Ma szépen művelt, kis szőlőbirtokok mellett visz az út fel a dombra, majd le, és a hosszú Vas-völgyön végig az erdészházig.

Mennyi fotótéma! Ahogy a nap sugarai áttörnek a fák sárgásra, pirosasra színeződő lombjain, néhol kevés köd gomolyog, harmat borítja a füvet és csöpög a levelekről. Gyorsítani kell a lépteimet, könnyű elcsábulni, de nem engedhetem meg, hogy ne tartsam a szintidőt. Az országúton a Söjtör és Pusztaszentlászló közti távolság 4 km lehet, de ez vele párhuzamosan a „háttérben”, hol felfelé, hol lefelé kisebb-nagyobb kanyarokkal több mint 13 km.

Útközben figyelem a természetet, még nyílik néhány nyári vadvirág, rovarok gyűjtögetnek nektárt, beérett a csicskenye, vagy más néven hecsedli, nálunk Zalában így nevezik a vadrózsa termését, a csipkebogyót. Gyógynövény, lekvárt és teát készítenek belőle. Másutt kékellnek a kökénybokrok. Egyet megkóstolok. Elég fanyar, majd ha megcsípi a dér, enyhén édessé válik. Közben egy lepke szállt a nadrágomra, hagyta magát lefotózni, maradt volna, ha nem lett volna olyas sietős az utam. Ennyi sok apró gyönyörűség!


Megérkezem a pusztaszentlászlói Újhegyre. „Hegy, kimegyek a hegyre”, még ha ez csak egy alacsony dombocska, nálunk Zalában a szőlőbirokot jelenti. Itt is gondozott szőlők, aprócska, takaros pincék, újak, régiek és most épülők szegélyezik a hegygerincen vezető utat. És a gazdák! Kedvesek, barátságosak, megkínálják a fáradt vándorokat.

Sokan megállnak, isznak egy-két pohárkával, én a falura nyíló pazar panorámát fényképezem, és a két templomot, az evangélikust és a katolikust. Kevés olyan kis magyar falu akad, ahol két templomot is építettek. Lenyűgöző a kilátás, nem csoda, hogy Deák annyira imádta ezt a falut, és mindig visszavágyott, a csend, a nyugalom mindig visszahívta a zajos fővárosi mindennapok után.

Leereszkedve a szőlősorok között a Jandó-pincében étel-ital és újra pecsételés vár. Az út az evangélikus templom mellett vezet tovább a horgásztóhoz. Egy kicsit változtatok az irányon, hogy megtekinthessem az egykori úrilakot, ahol, mint Eötvös Károly írta a Deák Ferencről szóló könyvében: „Egyetlen vár, kastély, úrilak nincs ebben az országban, ahol, bár csöndesen, némán, úgy készült volna Magyarország története, mint a puszta-szent-lászlói úrilakban.” Igen, állítólag itt készültek a kiegyezés okmányai, és a kor politikusai közül sokan felkeresték Deákot.

Mivé lett ez az úrilak? A második világháború után átalakították, tornyait lebontották. Vegyesbolt, kocsma, óvoda és takarékszövetkezet kapott itt helyet. Ma is kereskedelmi célokat szolgál. Csak egy szoba, Deák néhány személyes tárgya és egy emléktábla a falon emlékeztet a régi időkre. Az urasági kápolna, ma a falu katolikus temploma, viszont megmaradt régi fényében. A szép régi templom és az átalakított, jobb sorsra érdemes úrilak egymással szemben. Így is lehet és nem lett volna szabad…

Folytatom az utamat a horgásztóhoz. Újra egy csodás vidék, igazán fotogén tó színeivel és a vízben tükröződő fáival a késő délutáni napsütésben. Az Aqua Barbara termálstrand egyedülálló természeti környezetben, sajnos csak néhány évig működött, bezárt, vajon miért? Fájó a falunak, fájó a sok fürdővendégnek.


Egy újabb Deák-emlékhely következik, egy erdő, a Deák-sűrű. A helyi legendák szerint Deák egyik kedvenc tartózkodási helye sógorának bükkös erdeje. Ide szeretett kijárni, keresett egy árnyékos tuskót, faragott, vagy csak egyszerűen figyelte a természetet.

A Válicka-patak mentén indulok vissza Söjtörre, a célba. Megkapom az oklevelet és a kitűzőt. Nagyon jól esik a finom lekváros és kakaós palacsinta. Egy kicsit elfáradtam, leülök, és tudom, hogy jövőre újra visszajövök, és megfogadom, hogy akkor megpróbálkozom a 30-as távval.

Az utak jól járhatóak voltak, a jelzések tökéletesek, eltévedni nem is lehetett. A túrán 295-en vettek részt, a rendezőség szeretné, ha elérnék a 300-at. Rajtam nem fog múlni. Végül még meg kell tekinteni a falu közepén Deák Ferenc felújított, berendezett szülőházát, egy igazi ékszerdoboz, rengeteg információval, képpel a haza bölcse életéről. Így kellene minden kis és nagy kastélynak, régi idők tanúinak kinézni!

Egy vallomás írásom végén. Pusztaszentlászlóról származom, már nem itt élek, de nekem ez a világ közepe, nem tudok soha elszakadni, ismerem a vidéket, mint Deák Ferenc ragaszkodom szülőföldemhez. Boldog vagyok, hogy egy ilyen szép napon, még a jövő hétre előre jelzett drasztikus időjárás változás előtt újra, ötödszörre végigjártam ezt a 20 km-es kört.

Írta és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika