Deák Ferenc nyomában a zalai dombok között
A Söjtöri Természetjáró Klub immár 26. alkalommal rendezte meg október 26-án a Deák Teljesítménytúrákat 70, 55, 40, 30 és 20 km-es távokon. Söjtör így tiszteleg híres szülöttének munkássága előtt, és ismerteti meg az ország minden tájáról érkezett túrázókkal a környék természeti értékeit. A túrának ezúttal jótékony célja is volt: egy izomsorvadásban szenvedő kisfiú javára gyűjtöttek.
jtör és Pusztaszentlászló: a zalai dombok között megbújva egy nagy és egy kicsi falu, szomszédosak. Söjtör mint Deák Ferenc szülőfaluja vált ismertté, viszont a haza bölcse 1855 és 1870 között a szüreti mulatságba nyúló hosszú nyári szünetet mindig Pusztaszentlászlón töltötte nővére Deák Klára és sógora, Tarányi-Oszterhuber József, Zala vármegye alispánja kúriájában
A zalai szelíd dombok, völgyek, erdők, tavacskák mesevilága az ősz tobzódó színorgiájában felejthetetlen élmény. Amint szinte pillanatról pillanatra változik a táj, nem unatkozol, annyi inger ér, és a 20–30 km-t olyan könnyedén teljesíted, mintha csak pár száz métert tettél volna. A hosszabb távok már embert próbálóak, pl. a 70-es szintideje 17 óra. A 20-as távot választottam, hogy kényelmesen a természet szépségeit élvezve egyszerűen csak jól érezzem magam az idei év talán utolsó nyárias hétvégéjén októberben.
A rajt és egyben cél az önkormányzat vendégháza, amit mindenki csak Ibitubának hív. Söjtör egykori körzeti orvosa építtette az Öreghegyen, már 20 éve üresen állt, amikor a falu megvásárolta. Miért Ibituba? Az idősebbek jól emlékeznek még a hajdan nagysikerű brazil filmsorozatra, a Rabszolgasorsra (a magyar TV 1986-tól sugározta), Isaurára a rabszolgalányra, akinek felszabadítására még pénzt is gyűjtöttek annak idején a magyar tévénézők. Ibituba volt a filmben szereplő ültetvénynek a neve, és ezt a nevet adta a hegyi birtoknak az egykori orvos vagy a falu lakói – ki így tudja, ki úgy.
Az első ellenőrző pont a Deák-kút, ami tulajdonképpen egy mély völgyből kitörő forrás. Manapság egy vékony vascsövön érkezik a víz, az idei nagy szárazságban alig, hogy csörgedez. Azt mondják, igaz-e vagy sem, hogy Deák itt bujdokolt a forradalom leverése után, majd később itt írta a Húsvéti cikkét. A kút fölötti részen volt a család szőlője, és Deák itt búcsúzott el a rendes évi pusztaszentlászlói szezontól, miközben egy hatalmas tüzet rakott, amelynek lángjait, az egész faluból jól lehetett látni. Ma szépen művelt, kis szőlőbirtokok mellett visz az út fel a dombra, majd le, és a hosszú Vas-völgyön végig az erdészházig.
Mennyi fotótéma! Ahogy a nap sugarai áttörnek a fák sárgásra, pirosasra színeződő lombjain, néhol kevés köd gomolyog, harmat borítja a füvet és csöpög a levelekről. Gyorsítani kell a lépteimet, könnyű elcsábulni, de nem engedhetem meg, hogy ne tartsam a szintidőt. Az országúton a Söjtör és Pusztaszentlászló közti távolság 4 km lehet, de ez vele párhuzamosan a „háttérben”, hol felfelé, hol lefelé kisebb-nagyobb kanyarokkal több mint 13 km.
Útközben figyelem a természetet, még nyílik néhány nyári vadvirág, rovarok gyűjtögetnek nektárt, beérett a csicskenye, vagy más néven hecsedli, nálunk Zalában így nevezik a vadrózsa termését, a csipkebogyót. Gyógynövény, lekvárt és teát készítenek belőle. Másutt kékellnek a kökénybokrok. Egyet megkóstolok. Elég fanyar, majd ha megcsípi a dér, enyhén édessé válik. Közben egy lepke szállt a nadrágomra, hagyta magát lefotózni, maradt volna, ha nem lett volna olyas sietős az utam. Ennyi sok apró gyönyörűség!
Megérkezem a pusztaszentlászlói Újhegyre. „Hegy, kimegyek a hegyre”, még ha ez csak egy alacsony dombocska, nálunk Zalában a szőlőbirokot jelenti. Itt is gondozott szőlők, aprócska, takaros pincék, újak, régiek és most épülők szegélyezik a hegygerincen vezető utat. És a gazdák! Kedvesek, barátságosak, megkínálják a fáradt vándorokat.
Sokan megállnak, isznak egy-két pohárkával, én a falura nyíló pazar panorámát fényképezem, és a két templomot, az evangélikust és a katolikust. Kevés olyan kis magyar falu akad, ahol két templomot is építettek. Lenyűgöző a kilátás, nem csoda, hogy Deák annyira imádta ezt a falut, és mindig visszavágyott, a csend, a nyugalom mindig visszahívta a zajos fővárosi mindennapok után.
Leereszkedve a szőlősorok között a Jandó-pincében étel-ital és újra pecsételés vár. Az út az evangélikus templom mellett vezet tovább a horgásztóhoz. Egy kicsit változtatok az irányon, hogy megtekinthessem az egykori úrilakot, ahol, mint Eötvös Károly írta a Deák Ferencről szóló könyvében: „Egyetlen vár, kastély, úrilak nincs ebben az országban, ahol, bár csöndesen, némán, úgy készült volna Magyarország története, mint a puszta-szent-lászlói úrilakban.” Igen, állítólag itt készültek a kiegyezés okmányai, és a kor politikusai közül sokan felkeresték Deákot.
Mivé lett ez az úrilak? A második világháború után átalakították, tornyait lebontották. Vegyesbolt, kocsma, óvoda és takarékszövetkezet kapott itt helyet. Ma is kereskedelmi célokat szolgál. Csak egy szoba, Deák néhány személyes tárgya és egy emléktábla a falon emlékeztet a régi időkre. Az urasági kápolna, ma a falu katolikus temploma, viszont megmaradt régi fényében. A szép régi templom és az átalakított, jobb sorsra érdemes úrilak egymással szemben. Így is lehet és nem lett volna szabad…
Folytatom az utamat a horgásztóhoz. Újra egy csodás vidék, igazán fotogén tó színeivel és a vízben tükröződő fáival a késő délutáni napsütésben. Az Aqua Barbara termálstrand egyedülálló természeti környezetben, sajnos csak néhány évig működött, bezárt, vajon miért? Fájó a falunak, fájó a sok fürdővendégnek.
Egy újabb Deák-emlékhely következik, egy erdő, a Deák-sűrű. A helyi legendák szerint Deák egyik kedvenc tartózkodási helye sógorának bükkös erdeje. Ide szeretett kijárni, keresett egy árnyékos tuskót, faragott, vagy csak egyszerűen figyelte a természetet.
A Válicka-patak mentén indulok vissza Söjtörre, a célba. Megkapom az oklevelet és a kitűzőt. Nagyon jól esik a finom lekváros és kakaós palacsinta. Egy kicsit elfáradtam, leülök, és tudom, hogy jövőre újra visszajövök, és megfogadom, hogy akkor megpróbálkozom a 30-as távval.
Az utak jól járhatóak voltak, a jelzések tökéletesek, eltévedni nem is lehetett. A túrán 295-en vettek részt, a rendezőség szeretné, ha elérnék a 300-at. Rajtam nem fog múlni. Végül még meg kell tekinteni a falu közepén Deák Ferenc felújított, berendezett szülőházát, egy igazi ékszerdoboz, rengeteg információval, képpel a haza bölcse életéről. Így kellene minden kis és nagy kastélynak, régi idők tanúinak kinézni!
Egy vallomás írásom végén. Pusztaszentlászlóról származom, már nem itt élek, de nekem ez a világ közepe, nem tudok soha elszakadni, ismerem a vidéket, mint Deák Ferenc ragaszkodom szülőföldemhez. Boldog vagyok, hogy egy ilyen szép napon, még a jövő hétre előre jelzett drasztikus időjárás változás előtt újra, ötödszörre végigjártam ezt a 20 km-es kört.
Írta és fotók: Kovácsné Csonkás Erika Veronika
Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
2025.12.04.Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
2025.11.25.Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
2025.11.18.Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/045N41CSJSAJ.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
