Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Fallóskúti „vándortúra”

Turista Magazin 2019.09.27.

A leginkább Galyatetőről ismert mátrai települést, Mátraszentimrét nem csak a felújított kilátója miatt érdemes felkeresni. A községhez tartozó fallóskúti Mária-kegyhely és környezete lelki feltöltő erején kívül kitűnő kirándulóhely is.

A Felső-Mátrában, idilli környezetben fekvő Mátraszentimre és településrészei minden igényt kielégítő túracélpontnak bizonyulnak. Galyatetőt és Mátraszentistvánt a kirándulók és a téli sportok kedvelői egész évben benépesítik. A Mária-kegyhelyéről nevezetes Fallóskutat vallási jelentősége miatt keresik fel.
A község népszerűsítésére a honlapjukon több túratippel is szolgálnak. „Tíz nap, tíz túra a Felső-Mátrában” szlogennel kellemes körtúrákat javasolnak. A mi érdeklődésünket most az úgynevezett „vándortúra” keltette fel. Közelsége, könnyű megközelíthetősége miatt a Mátra több pontját is bejártuk már, ennek a túrának a vonalvezetése és a tematikája volt figyelemfelkeltő.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

Az első, napsütéses kora őszi hétvégét kihasználva készülődtünk. Indulástól számolva két órán belül már Fallóskúton húztuk fel a bakancsunkat. A többnyire kegytárgyakat árusító fabódésoron csak egy állta a sarat a szeptemberi jó idő ellenére. Mint ahogy a Nyugati-Mátra turisztikai történelme sem vezethető vissza túlságosan régre, úgy Fallóskút ismertsége is csak viszonylag rövid évtizedekre tekint vissza. Az első világháborút követően a közkedvelt felvidéki üdülőhelyek elvesztésével kapott egyre nagyobb hazai szerepet a Mátra. A korábban közigazgatásilag Hasznoshoz tartozó településrész népszerűségét egy abban az időben ott élő asszony Mária-jelenése ho

zta meg.


A látomásoktól vezérelt Klára útnak indult, majd fellelte a forrást, mely mellett 1948 szeptemberében, Mária utasítására kápolnát kezdtek építeni. A Fallóskútra özönlő zarándokok megjelenését az akkori hatóságok nem nézték jó szemmel, de ennek ellenére megkezdődhetett az építkezés. Az 1970-es években a templom építése is megindult, majd 1988-ban a régi kápolnát is kiegészítették. Az új kápolnát 1990-ben az erdők királynője tiszteletére szentelték fel. 1996-ban a szabadtéri oltár elkészültével vált teljessé a zarándokhely. Magyarország egyetlen főállású remetéje, Szél Sándor Paszkál 2011-es haláláig kalauzolta itt a zarándokokat.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A kápolna előtt található Szent-kút vizéért nemcsak Magyarországról, de sokan a határon túlról is érkeznek. A faragott kapu, az egyedi tűzzománc stációk és a kupolával fedett, márvány Mária-szobor megcsodálása hosszabb időt is megérdemelne, de a betervezett kirándulásunk teljesítése indulásra ösztökélt.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A kék kör és a Mária út együtt futó jelzésén vetettük be magunkat az erdőbe. A Mátraszentimréig vezető két kilométeres szakasz kezdetén szép, szálas bükkerdőben vezet az ösvény, majd nyírfák közé érünk. A Szentimre határát érintő útvonal Ágasvár felé kanyarodik. Az üdülőövezet házait elhagyva a Teréz-hegy oldalában kis állatpark következik. Az árnyékot adó fák védelmében jól érzik magukat a tisztáson lakó négylábú háziállatok.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


A zöld négyzeten ismét a bükk az úr. A kereszt leágazásánál a Narád-patak csörgedezik mellettünk. A Hutahely pihenőt három patak találkozásánál találjuk. Az itt álló rekonstruált huta a régi idők üveggyártására emlékezteti az erre járót. A Mátra mélyére betelepülő első lakók hamar felfedezték, hogy miképp tudják hasznosítani a körülöttük lévő erdő sűrűjét. A rendelkezésre álló faanyagot nem csak tüzelésre tudták felhasználni, de fő tevékenységüket, az üveggyártást és -fújást is kitűnően szolgálta. A fedett hutahelynél erdei pihenőt alakítottak ki.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


Utunk folytatásához a patak jobb partjára kelünk át. Immáron a Csörgő-patak kíséretében egy ismertető táblánál kötünk ki. Tovább szélesíthetjük a környék történelméről szerzett tudásunkat, ha időt szánunk az olvasásra. Védett elhelyezkedése miatt az időjárás viszontagságainak kevésbé kitett, bővizű patak alkalmas volt egykoron malmok üzemeltetésére. A víz erejét felhasználva posztókészítéssel szélesítették ki tevékenységüket az itt élők. Az erősebb vízsodrásnak volt köszönhető a Csörgő elnevezés is, mivel az összeütköző kavicsok jellegzetes hanggal gurultak tovább.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


Szerencsére az előttünk álló utat az átkelések ellenére is száraz lábbal úsztuk meg. Az Ágasvári turistaház környezete kisebb pihenőre csábít. Az üzemelő büfé akkor is szolgál némi finomsággal, ha otthoni uzsonnával nem készültünk. Sokan ki is használják a lehetőséget, és a szabadban költik el az ebédjüket.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde


Mivel a Csörgőlyuk-barlang lerácsozott szájadékát már egy előző alkalommal megnéztük, utunkat a zöld sávon folytattuk Fallóskút felé. A Vándor-és Holtner-forrásokat magunk mögött hagyva, a Fiúsom-patak mentén egyre emelkedve Ágasvár csúcsa került mögénk. A részben ritkított erdőnek köszönhetően szélesedő kilátást élvezhettünk. Fallóskútra érkezve a kápolna már bezárt, ezért az elmaradt fotózást már nem sikerült pótolni. A szabadtéri oltár padjain pihenve, lelkileg töltődve, kellemes fáradtsággal zártuk a mátrai napot.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde
Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Kapcsolódó cikkeink:

Családi vándortúra a Mátrában

115 kilométeren át a Mátrában

Nagypénteki körmenet a Mátra bércein