Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja eddig évente több százezer érdeklődőt vonzott. A parajdi sót már a római korban ismerték és bányászták. A mai napig nemcsak fogyasztják, de vannak, akik gyógyhatást is tulajdonítanak neki, emellett a helyiek túlnyomó többségének a sóbányától függ a megélhetése. Cikkünkben a bánya történetéről és jelentőségéről mesélünk, de ránézünk a mostani eseményekre is.
Jelenleg EU-s szakemberek tartózkodnak Erdélyben, akik arról tanácskoznak a kormánnyal, a bányavállalattal és a vízüggyel karöltve, hogyan lehetne menteni a menthetőt az elöntött parajdi sóbányánál. Ahogy mi is beszámoltunk róla, a turisztikai helyszín már május elejétől zárva tartott vízszivárgás miatt, a hónap végére pedig a sok csapadék hatására a Korond-patak százszorosára duzzadt vize átszakította a földfelszínt és rövid idő alatt feltöltötte a létesítményt. A föld több helyen megsüllyedt, így félő volt, hogy összeomlik a mennyezet és árhullám önti el a környéket. Emiatt 45 ház lakóit evakuálták a patak mentéről, védőgátakat építettek, és a Korond-patak elterelése is zajlik.
Sóvidék
A sóbánya és a környéke az elmúlt évtizedekben felkapott üdülőhely lett, az itt élők 80%-ának biztosította a megélhetését. A székelyföldi kistájon, a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyében húzódó Sóvidéken
Európa egyik legjelentősebb sókészletét találjuk,
és a vidék központja a Hargita megyei Parajd.
A sótömzsnek nevezett sóréteg vastagsága itt 2,7 km, átmérője 1,2 x 1,4 km, a formája ellipszisre hasonlít. Akár több száz évig is elegendő sót lehetne innen kibányászni az egész kontinens számára. A bánya mellett sós vizű strandot találunk, a környéken hófehér sósziklák között lehet kirándulni.
Az ásványi anyag kb. 20-22 millió évvel ezelőtt, a középső miocén korszakban keletkezett. Később további üledéksorok rakódtak rá, mire a só az Erdélyi-medence peremei felé nyomult, de erre a mozgásra kisebb fajsúlya is rásegített – olvasható a parajdi sóbánya hivatalos oldalán. A só már létező törésvonalak mentén türemkedett felfelé. A kelet-erdélyi sófeltörések nyomvonalát sóövnek nevezzük, a parajdi sótelep pedig gombaszerű alakban emelkedik ki ebből.
A felszíni fejtéstől a monumentális termekig
Parajdon már a rómaiak is bányásztak sót az ókori leletek szerint, de ők elsősorban felszíni munkálatokat végeztek, és csak legfeljebb 15 méteres mélységig ástak le. Ezután az avarok, majd a bolgárok folytatták ezt a tevékenységet. Állítólag honfoglaló őseink egyik vezére, Töhötöm is tudott az erdélyi sóásásról, Szent István király pedig hajón, a Maroson szállította innen tovább a sót.
A sójogot, azaz hogy az itt élők hozzáférhessenek-e a sóhoz, illetve a sóvagyon kezeléséhez és hasznosításához, hol elvették, hol visszaadták a székelyeknek a történelem során. Luxemburgi Zsigmond például 1405-ben megtiltotta a földesuraknak a só bányászatát a saját birtokukon, Mátyás király azonban 1463-ban visszaadta ezt a jogot. Ezután egy darabig ingyen volt a só minden háztartásnak, de ez persze nem tartott örökké.
A föld alatti bányászat 1762-ben kezdődött meg, ekkor még lóval húzták a felszínre a kősótömböket. Hamarosan a bécsi kincstár tett szert a bányára.
Az első és a második világháború után is átszervezték a sófejtést, 45-től robbantásos technikát alkalmaztak.
A sótelepen újabb és újabb bányákat és szinteket hoztak létre hatalmas kamrákkal.
A legújabb a Telegdy-bányarészleg, amit 1991-ben alakítottak ki, itt 16 méter széles és 8 méter magas termeket vájtak a sóhegybe.
Sóbiznisz
Az 1960-as évektől gyógyturizmus is folyik a bányákban, azaz klimato- és szpeleoterápia. A bányában állandóan 14-16 Celsius fok van, a páratartalom pedig kb. 70%-os. Légúti megbetegedések, asztma, allergia, hörghurut esetén ajánlják a sókúrát, de a megvásárolható parajdi sót otthoni inhalálásra is használják, illetve a fürdővízbe is szokták önteni. A sóból szappant, lámpát, felmelegíthető sópárnát, iható oldatokat készítenek, meg persze fogyasztani is lehet.
A só tehát jó üzlet, bár inkább az alternatív gyógymódok kategóriájába esik, tudományosan nem igazolták a hatásosságát.
Mindenesetre nemcsak a gyógyulni vágyók, a 90-es évektől kezdődően a mezei turisták is szívesen felkeresték a bányát (nyaranta akár naponta többezren), mert látványosságnak sem utolsó. Egy különbusz visz a hétszintes létesítmény 120 méteren található látogatószintjére, egy 1250 méteres alagúton keresztül. Érdekesség, hogy a legmélyebb pont ehhez képest 400 méter mélyen van.
A sóbányában minden megtalálható, ami egy modern múzeumban vagy látogatóközpontban (talán egy kicsit több is): van világítás, rendes szellőzés, internet, étterem, borkóstolási lehetőség, ajándék- és gyógynövénybolt, kalandpark, játszótér, és művészeti táborokat is szoktak tartani odalent. Az ökumenikus kápolnában rendszeresek az istentiszteletek, a szanatóriumi részben pedig egy negyven férőhelyes kórházat alakítottak ki.
Hogyan tovább?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy kit terhel a felelősség a katasztrófa miatt. A bányát már 2016-ban elöntötte a víz, akkor a hódok miatt a terelődött el a patak vize, majd 2022-ben ismét betört a víz a bányába. A geológusok már jóval előbb, 2007-ben felhívták a figyelmet arra, hogy a patak elhordhatja a talajt a sós sziklák fölött, aztán elkezdheti kimosni a sót, és 2012-ben el is kezdték elterelni a patakot, de a munkálatok végül félbemaradtak.
Van, aki a környezetvédelmi szervezeteket okolja, de a valóságban ezeknek már 2018 óta nincs beleszólásuk a döntéshozatalba. A vízügy, az Országos Sóipari Társaság (Salrom) vezetősége és a parlamenti képviselők között oszlik meg a felelősség az ügyben.
Románia az Európai Uniótól kért segítséget. Június 4-én érkeztek meg a szakemberek Parajdra, akik a kormánnyal, a bányavállalattal és a vízüggyel együtt próbálnak megoldást találni a helyzetre. A község abban reménykedik, hogy talán a látogatói területet meg tudják menteni. A víz kiszivattyúzása nem egyszerű, hiszen utána a sós vízzel kezdeni is kell valamit – az az ötlet, hogy egy tavat hoznak létre, de egyelőre még nem tudják, hol helyeznék ezt el.
A román kormány június 3-án egy 300 millió lejes támogatási csomagot hagyott jóvá, ami a bánya helyreállítását, az ottani bevételkieséseket fedezi, és mintegy 200 turisztikai vállalkozást is támogatnának az összegből. A gazdasági károk mértéke azonban ebben a pillanatban még megjósolhatatlan.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/TVQHFT5H6FK.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
