Hidvégi Brigi cikkei

Egészen elképesztő látvány a kicsinyeit hordozó rétifarkaspók-mama, de a faj nemcsak emiatt érdekes. Mint a többi farkaspók, ez is rendkívül ügyes ragadozó, és a pókok többségével ellentétben remekül lát, így nem sző hálót, hanem egyszerűen elragadja az áldozatát.

Ha Bajna községé nem is, az Ördöglovas neve némelyeknek ismerősen csenghet. Hozzá, azaz gróf Sándor Mórichoz köthető a település egykor fényűző kastélya, ahol lovakkal ment fel az emeletre, és ahol később szintén különc lánya, Paulina vette át a terepet. Kettőjük történeteivel heti rendszerességgel tömték ki a korabeli pletykalapokat.

A Megyer-hegyi-tengerszemet vagy épp a Rudabányai-tavat mindenki ismeri, ám ezeken kívül is bőven akad még olyan rejtett vagy legalábbis kevésbé ismert bányató Magyarországon, melyeket érdemes meglátogatni. Ráadásul némelyikben még fürödni, horgászni vagy búvárkodni is lehet. Ötös gyűjtésünk következik.

Némelyiknek az elfogyasztása vált ki súlyos tüneteket, a másikhoz hozzáérni sem szabad, mert fájdalmas sérüléseket okoz. Öt olyan mérgező növényt gyűjtöttünk össze, amelyekbe potenciálisan belefuthatsz Magyarországon is, ezért nem árt, ha résen vagy.

Az egyik este óriási fennforgás hangjai szűrődtek be a nyitott ablakon. Olyan volt, mintha megtermett vaddisznók túrnák fel épp a kertet vehemens szuszogás és zörgés közepette. Az elemlámpa fényénél aztán kiderült, hogy a betolakodók jóval kisebbek, mint amire a zaj alapján következtetni lehetett. Valójában csak két süni próbált intimen egyesülni az udvaron.

Napsütés, Duna-part, fapallós sétányok, vízre benyúló kilátóteraszok, hangos madárcsicsergés és békakuruttyolás. Ugye, milyen jól hangzik? Nos, eddig talán igen…

A Római-parton akrobatikázó strandolók, Palma gumimatrac és egy igazán autentikus vízibicikli, megspékelve a múlt század fürdőruhadivatjával és az elmaradhatatlan főtt kukoricával. A legviccesebb és legérdekesebb retro nyári fotók közül válogattunk.

Ilyenkor, nyáron különösen jólesik úgy kimozdulni otthonról, hogy a csavargás vízparton vezet és van hová beülni vagy leheveredni kipihenni a hőséget, de a tavak és folyók egyébként is igazoltan kellemes hatást gyakorolnak a pszichére. Most néhány olyan Duna-menti úticélt gyűjtöttünk össze, ahol kellemes nyári sétát tehetünk.

Az ilyentájt tomboló pollenallergia, vagy más néven szénanátha merő kínszenvedéssé fajulhat, és nem csak azoknál, akik szívesen töltik a szabadidejüket a természetben. Hardcore allergiásként összeszedtem, milyen tapasztalataim vannak a témában: mikortól beszélünk szénanátháról, és mit lehet tenni ellene, főleg, ha rendszeresen jársz túrázni?

Rettegünk a medvétől és a farkasoktól, amikkel szinte esélyünk sincs összefutni túrázás közben, az UV-sugárzásra pedig fittyet hányunk, pedig valós veszélyt jelent. Elmondjuk, miért fontos, hogy akkor is legyen nálad naptej, ha nem a strandra készülsz.

Ha megkérsz egy kisgyereket, hogy rajzoljon várat, nagy valószínűséggel valami nagyon hasonló fog visszaköszönni a rajzlapról, mint amit Gyula központjában találsz. A gótikus vár – hiába az Alföldön épült – a török időkben az egyik legmeghatározóbb szerepet töltötte be az országban, csak valamiért egy kicsit rosszabb a PR-ja, mint egri testvérének.

Ezúttal olyan piknikhelyeket gyűjtöttünk össze az ország különböző szegleteiből, ahol nemcsak szusszanni érdemes egyet, de látnivalók is bőven akadnak.

Megérkezett a nyár, amikor már jólesik valamilyen árnyékos, vagy legalább látványvilágában frissítő helyszínen túrázni, például tavak mellett. Cikkünkben olyan célpontokat gyűjtöttünk össze, ahol harsogó zöld kulisszák előtt és vizek mellett tehetünk könnyű túrákat.

Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja eddig évente több százezer érdeklődőt vonzott. A parajdi sót már a római korban ismerték és bányászták. A mai napig nemcsak fogyasztják, de vannak, akik gyógyhatást is tulajdonítanak neki, emellett a helyiek túlnyomó többségének a sóbányától függ a megélhetése. Cikkünkben a bánya történetéről és jelentőségéről mesélünk, de ránézünk a mostani eseményekre is.

Ellátogattunk a svábhegyi oázisba, hogy feltöltődjünk egy kis madárcsicsergéssel, és megnézzük a vadiúj látogatóközpont kiállítását.

Ha valakit kicsit is foglalkoztat a fehér gólyák sorsa vagy úgy általában a madármentés, Márton András nevével és a BirdManiával biztosan találkozott már. Andrásék fáradhatatlanul építik a gólyafészkeket, küzdenek az áramszolgáltatókkal, a nemzeti parkokkal, látják el a sérült vagy árva állatokat, nemcsak a madarakat, de a mókusokat és a vaddisznókat is, meg ami éppen segítségre szorul. Ellátogattunk dömösi kertjükbe.

Persze, a címben tett megállapítás szigorúan szubjektív, de abban biztosak vagyunk, hogy aki Békéscsaba környékén jár, az nem fogja megbánni, ha tesz egy sétát a romot rejtő parkban, amit nem csak emiatt érdemes meglátogatni.