Kutatók több nemzedéke kereste a rejtélyes remeteséget, amit most minden kétséget kizáróan beazonosítottak Taliándörögd határában. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok korai építésű kis templomának és kolostorának feltárására a közeljövőben kerülhet sor.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének szakemberei önkéntesek segítségével sikeresen azonosították a sokat keresett Insula Pilup Sanctae Helenae templomát és magát a remeteséget Taliándörögd határában. A legkorábbi, még tatárjárás előtti Árpád-kori remeteséget sikerült megtalálni, közelebb jutva a rend korai történetének alaposabb megismeréséhez - áll múzeum közleményében.
Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította 1250-ben. A rend a mai napig működik. A szerzetesek előszeretettel építkezett az erdők mélyén, folyók közelében, hogy elvonulva, önellátó módon élhessenek remeteségükben. A 14-15. században élték fénykorukat, ekkor hazánkban már 64 kolostoruk volt. Ezeknek csupán töredéke maradt fenn az eredeti, középkori alapokkal, ezért is nagy szenzáció, hogy ilyen korai építésű épületegyüttesre bukkantak.
A feltárást végző csapat, balról a harmadik Papp Attila ásatásvezető régész.
Félreértelmezett nyomok
A pálos szerzetesrend első, és megalakulása szempontjából legfontosabb dokumentuma Pál veszprémi püspök 1263-ban folytatott látogatása nyomán született levele, amelyben felsorolta a rendhez kapcsolódni kívánó remeteségeket, és azok vagyonát. Ebben az első helyen az Insula Pilup Sanctae Helenae szerepel, aminek az
azonosítása a kutatók több nemzedékének adta fel a leckét.
A hivatali elírás miatt lineáris módon lehetetlen volt megtalálni ezt a remeteséget, ezért a kutatók is retrospektív módon azonosították, vagyis találtak egy helyszínt, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen ráillik a leírás minden eleme, és van hitelesítő leletanyag is – idézi a közlemény Papp Attilát, a Nemzeti Régészeti Intézet ásatásvezető régészét.
A „Pilup” név Filip, Fülöp névként való azonosítása és az „Insula”, azaz „vízzel határolt földdarab” szavak miatt sokáig az egykor valóban szigetszerű Révfülöpöt hitték a kolostor helyszínéül.
Egy véletlen felfedezés
Az idén tavasszal indult kutatást Sütő Krisztián, Veszprém vármegyei önkéntes kezdeményezte, aki talált egy 1827-es térképet, amelyen a Rudera St. Helena felirat szerepelt a hely megnevezéseként. Középkori falvakra és templomokra specializálódott kollégájával, Kaszás Zsolttal megkeresték a területet, fotóanyagot készítettek, majd értesítették Papp Attilát –innentől már a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének vezetése alatt, a Pusztatemplomok kutatása projekt keretein belül folyt a kutatás.
Drónnal készített domborzatmodell.
Az eredményes terepbejárás és műszeres kutatás után a területet megtisztították, így jól láthatóvá váltak a templomépület saját omladéka alatt lévő maradványai, valamint látható részként az északi fal mintegy hetven centiméter magas falmaradványa. A geofizikai mérések szerint egy kis méretű, az Árpád-kori templomokhoz hasonló nagyságú épülethez tartozott, amelynek az omladéka a helyszínen maradt, nem szóródott szét, alapozása feltehetően szintén érintetlen.
A templomot a felszíni adatgyűjtés szerint zsindelytető fedhette. A területét valószínűleg fakerítés övezte, erre utal az omladék megállása a meredély felett egy vonalban, amelynek alsó vonalában sorban kerültek elő az ehhez tartozó szögek. Előkerült egy két részre tört gótikus kulcs is a földhíd szigeti bekötésénél, ahol feltehetően a terület bejárata lehetett.
A kerítés bejáratának gótikus kulcsa.
A helyszín ismeretében értelmet nyert az insula kifejezés is, hiszen az apró kiemelkedést, ahol a templom állt, három oldalról víz vette körül, tulajdonképpen egy mesterséges földhíddal elérhetővé tett, szó szerinti értelemben vett sziget volt. A kutatók azonosították annak az épületnek a helyét is, ahol feltehetően lakhattak a remeték, akik a helyszűke miatt legfeljebb ketten, hárman lehettek egyszerre a szigeten. Ez magyarázatot adhat arra, hogy a későbbiekben, a pálos rend virágzása idején miért hagyták el a helyet, ahelyett, hogy átalakították volna. Egyszerűen nem volt hová bővíteni.
A templommaradvány és a remeteség feltárására a tervek szerint a közeljövőben kerülhet sor.
Nevében él
A pálos szerzetesek viszonylag hamar eltűnhettek innen, ám emléküket a helynevek megőrizték, hiszen a leletek mellett folyó patakot Ilonakúti ároknak, a medret és magát a forrást Ilonaházinak nevezik, és az ide vezető erdei út mellett egy Barát-fa-tető elnevezésű terület húzódik. A Balaton-felvidéken számos Árpád-kori templomromot találunk, többségüknek sokkal inkább kultúrtörténeti jelentősége van, mintsem régészeti: egy-egy eltűnt falu utolsó hírmondójaként a nevükben hordozzák a múltat. Ezek közül több is a pálosoké volt egykor, és ma szabadon látogatható, feltárt kolostorrom – nézzük a két legismertebbet, amelyek sorába remélhetőleg a taliándörögdi is felkerül a közeljövőben.
Salföldi pálos kolostor romja
A gótikus stílusban épült egykori kolostor és templom maradványai meglepően jó állapotban maradtak fenn, környéke népszerű kirándulóhely.
Szent Mihály-kolostor romja
A Balaton-felvidék egyik legszebb, legnagyobb méretű kolostorromja, amely egyben Kinizsi Pál eredeti sírhelye is.
