Persze az egy jó kérdés, hogy mit is takar pontosan ez a kifejezés, de az bizonyos, hogy a Korponai-fennsík déli részén található Opavská hora 577 méterrel a tengerszint felett álló magaslatáról a Börzsönytől a Bükkig nyílik szokatlan perspektívájú, ugyanakkor kétségtelenül bámulatos körpanoráma.
Szeptemberi lapszámunkban az Ipoly völgye felett látványosan kiemelkedő Korponai-fennsík (Krupinksá planina) első magaslatain elhelyezkedő és csodálatos hegyvidéki idillt rejtő Hrušovba (Magasmajtény) látogatunk, ahonnan egy girbegurba bringatúrát teszünk. Tényleg görbe ország ez, ahogy Mikszáth Kálmán nevezte a Palócföldet, legalábbis a túra alapján nagyon annak tűnik. Először Hrušov hegyi tanyái között kanyargunk, majd a vulkáni hegyek szorításában még szabadon meanderező Litavát követjük hosszan.
A már-már valószínűtlen Tesárska-szurdok mélyén összezárulnak a sziklafalak a fejünk felett, Csábrág sziklafokon álló romantikus várromjához pedig furcsa módon végig lefelé kell gurulni…
Túra előtt, vagy után pedig kiváló célpont ez a könnyen becserkészhető kilátó. Így voltunk ezzel mi is, útban Hrušovba, Balassagyarmat felől érkezve fedeztük fel a főúttól, illetve Apafalvától (Opava) könnyen elérhető impozáns kilátót. A faluból a S sáv jelzésen mindössze 1,7 km alatt, 190 méteres szintemelkedést letudva érhető el az Opavská hora 577 méter magas tetején álló, 2014-ben épült, 20 méter magas, tekintélyes torony.
Maga a túra nem különösebben izgalmas, egyenletesen emelkedik az ösvény, lassan megkerülve a hegyet. A kilátás azonban valóban pazar és – mondhatni - irodalmi! Alattunk, illetve körülöttünk a harmadidőszaki vulkánosság anyagaiból felépült, néprajzi mezsgyét és nyelvhatárt is kijelölő, hegyvidéki tanyákkal (az ún. lazokkal) teleszórt Korponai-fennsík látványa bontakozik ki.
Tiszta időben persze kivehetők Szlovákia egyes magashegységei is, például a Nagy-Fátra (Veľká Fatra) és a Magas-Tátra, de a tájat ebben az irányban a közeli Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy) uralja annak jellegzetes csúcsával, a Szitnyával (Sitno). Itt már irodalmi tájakra érkeztünk, hiszen a Palócföldet a köztudatba beemelő Mikszáth Kálmán is írt a csodálatos bányavárosról.
Dél felé tekintve pedig Mikszáth Görbeországának részleteiben veszhetünk el, különleges perspektívából, északról nézve vehetjük szemügyre az irodalom révén a tömegek számára is megismert, a néprajzi irodalomból kialakult fiktív tájat, az egykori Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör vármegyék földjét.
Kibontakozik a Börzsöny tekintélyes tömbje, a Naszály „szigete”, a Cserhát magasabb csúcsait és a Mátra magaslatait akár egyenként is azonosíthatjuk, látszik a Karancs, a Salgó, de tiszta időben még a Bükk is felrémlik.
A térképet böngészve ugyanakkor hiába keresnénk a csak Mikszáth Palócföldjén létező fiktív földrajzi neveket, mint Gózont, Csoltót és Bodokot, de ha ezt tudjuk, akkor talán az sem lep meg bennünket, hogy a magyar konyha jellegzetes levesét, a palóclevest is Mikszáth Kálmánnak és Gundel Jánosnak köszönhetjük, azaz korántsem egy hagyományos ételről van szó.
