Egy középkori apátság romjait rejti a dél-budai erdő

Dél-Budán vagyunk, a XI. és a XXII. kerület határán, a Tétényi-fennsík északkeleti peremén. A Balatoni út mellett található Antalháza megállónál szállok le a buszról. Az út egyik oldalán új típusú társasházak sorakoznak, a másik oldalon benzinkút, eladásra váró autók, virágkereskedés, harsány óriásplakátok; egyelőre semmi nem utal arra, hogy a közelben valahol középkori romok rejtőznek.

Autókereskedés, benzinkút, középkori romok

Az út mellett keskeny erdősáv húzódik, mögötte víkendházas övezet. Itt indulok el, a Fenyvesi utcán, régi, toldozott-foldozott kis házikók között, és pár perc múlva el is érem a romokat. Mielőtt bevenném magam a kis erdőbe, meglepődöm, hogy milyen hangulatos kis tisztás van itt a forgalmas balatoni út szomszédságában, ahonnan még némi kilátásban is van részem a szemközti budai és budaörsi hegyekre.Tökéletes pihenőhely.

A romokhoz közelebb érve ér a második meglepetés, mert azok sokkal nagyobb területet foglalnak el, mint azt előzetesen gondoltam. A romok egy fiatal erdőben vannak, így egy az egyben nem tudjuk áttekinteni és lefotózni azokat. Kis ösvényeken tudunk a romok között nézelődni. Néhány éve itt állítólag még szemétlerakó volt, most már szerencsére nem ez a helyzet, a romok között egy-két oda nem illő dolgot látok. Bár a szomszédos telken egy méretes sitthalom emelkedik ki harsány zöld növényzetből, bár szeretném, de nem tudom nem észrevenni. Az elmúlt években többször is szerveztek itt szemétszedést, például a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai is.

A romokra a 19. század végén, majd a 20. század első felében, a balatoni út építésekor kezdtek felfigyelni. Először még nem a szakemberek, hanem az élelemes telektulajdonosok, akik a szebb, faragott köveket eladogatták. Mire a romok feltárása 1982-ben megkezdődött, addigra a kövek jó részét elhordták innen. De mi is állt itt sok száz évvel ezelőtt?

Századokon átívelő történet

A 11. században egy temetővel körülvett kis plébániatemplom volt itt, ennek helyén épült fel a 12. század második felére a kánai apátság. Építtetője Apa horvát bán volt, aki II. Géza legszűkebb köréhez tartozott.

Az apátság kicsi, egyhajós templomából, amely korábban épült, mint a kolostor, az alapfal mellett kevés faragott kő és a kegyúri karzat egy darabja maradt meg. A templom körül egy temető volt, amelynek kormeghatározásában egy véletlenül elejtett 1172-1178 között vert velencei pénzérme segített. Az apátság megalapítása után a templomszentély déli oldala mellé egyetlen épületszárnyból álló, 19 méter hosszú kolostor épült, amely a bencés rendhez tartozott. A kis alapterületű épület jelzi, hogy csak néhány szerzetes lakhatott itt.

Lent egy káptalanterem és egy nagy, fűthető étkezőhelyiség (refectorium) volt, az emeleten pedig feltehetően a hálóhelyiségeket alakították ki. – olvashatjuk H. Gyürky Katalin feltárásról szóló A kánai apátság című írásában, ami a XI. kerületi füzetek sorozatban jelent meg.

A 13. század második felében jelentősen bővítések kezdődtek, és egy három épületszárnyból álló nagyméretű, 30 x 30 méteres kolostorépület készült, amelynek építése a XIV. század elején fejeződött be. A 15. században tűzvész pusztított itt, ezután a kolostort újjáépítették, de a 16. században, a török hódítás hírére az itt élők elhagyták az épületeket, amiket a törökök nem használtak.

A romok ezután hosszú álomba merültek, majd csak 1889-ben fedezték fel azokat, amikor egy budaörsi gazda elkezdte bontani a falait, és árulta a köveket. Sokáig azt hitték, hogy az a Szent Szabina templom állt itt, ahol a legenda szerint Gellért püspök Budára utazásakor megszállt. A korabeli forrásokból a szakemberek tudtak a kánai apátság létezéséről is, de annak pontos helye akkor még nem volt ismert. A romok Győrffy György történész azonosította 1982-ben.

Séta a Kamaraerdőben

A romok mellett halad el a zöld jelzésű turistaút, amin egy kellemes félórás sétával a kamaraerdei Nagyrétig juthatunk el. Útközben elhaladunk egy régi határkő mellett, amely az egykori városhatárt jelöli. Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése után, 1878 és 1882 között több mint kétszáz ilyen határkővel jelölték ki Budapest akkori budai, óbudai határvonalát.

Elhaladunk egy hajdani katonai lokátor állomás mellett is, a kihalt, romos épületek nem túl bizalomgerjesztőek, el is sietek mellettük gyorsan. De állítólag vannak tervek arra, hogy egyszer majd látogatóközpont lesz belőlük.

A környék legmagasabb pontja a 227 méter magas Vadász-hegy, itt is áll egy katonai torony, és egy pihenőhelyet is kialakítottak, ez már a Kamaraerdei tanösvény része. A piros T betűvel jelzett útvonal 12 állomáson keresztül, interaktív, játékos táblákon mutatja be az erdő élővilágát és a földtani, geológiai érdekességeket. Kiderül például az is, hogy teljesen természetes az, hogy fenn a Vadász-hegyen kavicsok vannak a lábunk alatt, nem felhordta azokat ide valaki a közeli Duna-partról, hanem egy sok-sok millió éve, a földtörténeti harmadkorban itt hullámzott tenger emlékét őrzik.

Ez a nagy kiterjedésű, 180 hektáros erdőség hosszú évszázadokig a királyi Kamara és Buda város erdőbirtoka volt. A területet 1847 óta hívják Kamaraerdőnek. Döbrentei Gábor 1847. évi dűlőkeresztelője alkalmával a német Kammerwald magyar tükörfordítása lett a környék neve.

A Kamaraerdőben a tanösvény mellett több turistaút is kanyarog, a Nagyrét pedig ideális piknikezőhely, ahol padok, tűzrakóhelyek és interaktív fajátékok is vannak. A Kamaraerdő mellett találjuk a Tétényi-fennsík Természetvédelmi Területet. De arról már egy következő cikkben mesélünk majd.