Keresés eredménye

Őshonos fa- és cserjefajok, sűrűn egymás mellé ültetve egy zsebkendőnyi területen: ezek a Miyawaki-minierdők. A kis erdőfoltok meglepően gyorsan növekednek, néhány év alatt önfenntartóvá válnak, és ma már világszerte egyre nagyobb szerepet játszanak a városok zöldítésében.

A cseresznyevirágzás Japán tradicionális tavaszi ünnepe, de nem feltétlenül kell ennyire messzire utazni a látványért és az élményért. Bár hatalmas cseresznyefa-ligeteink nincsenek, azért a virágba borult fák itt is szépek. Mutatunk néhány fővárosi helyszínt.

A főváros 12. kerületének peremén áll, bár már erősen rogyadozva, Zugliget egyik legidősebb épülete, a hajdani Istenszeme fogadó, ahonnan 1837 tavaszán Kossuth Lajost börtönbe vitték. Az épület jó ideje üres és elhagyatott, de talán idén végre valami elindul.

A zugligeti Fácán nagyvendéglő a 19. század második felétől a budai hegyek felkapott vendéglátóhelye volt, ahová a kor hírességei is szívesen jártak. Idővel egy egész üdülőtelep alakult ki itt, amelynek bizonyos épületei ma is megvannak még.

Áll egy több szempontból is különleges épület a Rózsadomb tetején. Az 1949-ben Kapisztrán Szent János tiszteletére felszentelt templom puritán külsejével szinte észrevétlenül húzódik meg a Törökvész és a Tövis utca sarkán. Sajátos időkapszula. Nemcsak építészete, de története is érdekes.

Én azt hittem, a Turista Magazinban már szinte minden budapesti látnivalóról esett szó, ezért meglepve tapasztaltam, hogy a lakóhelyem közvetlen közelében húzódó cinkotai Caprera-patakról még nem. Pedig nem is gondolnánk, mennyi rejtett kincset fedezhetünk föl a csupán 2 km hosszú vízfolyás mentén. Lelkemben lobogó lokálpatriotizmussal írtam meg ezt a cikket, amelyben bemutatjuk a patak minden titkát, szó lesz egy különös grófnőről, elhagyott fürdőkről, medencében parkoló autókról és sok egyébről.

Rövid, de látványos túrát keresel a fővárosban? Ajánlunk néhány tanösvényt, ahol nemcsak egy kellemes sétához adott minden, de érdekességekből sem lesz hiány. A Naplás-tótól az Apáthy-sziklán át a Róka-hegyig járjuk be a főváros szemrevaló túrahelyszíneit.

A tavasz kezdetének egyik legszebb jele a fővárosban, amikor virágba borulnak a Gellért-hegy mandulafái. De vajon mióta állnak itt ezek a fák, és ki ültette őket?

A Rózsadomb lankáin bóklászva nem lepődünk meg, hogy szebbnél szebb épületek követik egymást, van azonban köztük jó pár különleges Bauhaus-villa is, amelyek titkokat és izgalmas történeteket rejtenek. A hosszúlépés.járunk? csapatának tematikus sétáján ezúttal nemcsak kívülről csodálkozhattunk rá a modernista építészet gyöngyszemeire, de néhányba be is juthattunk. A programot pedig nem más, mint A brutalista film sikere ihlette.

Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyet kellett keresni számára.

A dunai vízállásmérés történetében még soha nem mértek olyan alacsony vízszintet márciusban, hogy kibukkanjon a Dunából az Ínség-szikla.

Vannak a fővárosnak olyan részei, ahova, ha nem vagyunk éppen helyi lakosok, vagy nem akad ott konkrét dolgunk, jobbára csak átutazunk, merthogy azt gondoljuk, úgysincs ott semmi érdekes. Mutatunk egy egyedülálló gyöngyszemet a 10. kerületben, amiért érdemes egy kis kitérőt tenni Kőbányára.

Tegye fel a kezét, akinek Kőbányáról a barokk jut az eszébe? A többség valószínűleg a téglagyárra, a gyógyszeriparra, a világos sörre, a Chinatownra vagy az izgalmas föld alatti pincerendszerre gondol, ha már, de a barokkra aligha. Pedig jelen van az is a X. kerületben, hiszen Kőbánya ütőerén, egy kis dombon áll a bájos „parasztbarokk” kápolna, amelynek egyik különlegessége a sok közül, hogy saját kezűleg építette egy 18. századi kőfaragómester.

Összeállításunkban szereplő túrák különleges föld alatti világokat tárnak elénk. Ezúttal azonban nem természetes barlangokról lesz szó, hanem régi pincerendszerekről, egy hegy gyomrában kialakított óvóhelyről és világhírű sírkamrákról.

A Normafától néhány percre található Disznófő vendéglő a 19. században a kirándulók egyik állandó találkozóhelye volt, ahol a kor neves művészei is gyakran megfordultak.

A hatalmas csövön át érkező vízfolyás a látszat ellenére egy patak, ami Nagykovácsiból a Remete-szurdokon át érkezik Budapestre. Itt azonban hamarosan eltűnik a föld alatt, és csak a Dunánál bukkan újra a felszínre.

Ennek a hegynek olyannyira összefonódott a neve boszorkányokkal a 17-18. században, hogy a boszorkányperekben is rendszeresen felbukkant, mint klasszikus éjjeli gyülekezőhely.