Természetjárás közben sem szeretnél lemondani a minőségi kávéról? Szoktál bivakolni, és nehezen indul a reggel egy jó espresso nélkül? Most két olyan eszközt mutatunk, amivel a legeldugottabb hegygerincen vagy a sátorban is igazi kávéélményt varázsolhatsz a termoszban lötyögő instant helyett. Kipróbáltuk a Wacaco Minipresso NS2-t és az Outin Nano-t – egyik sem olcsó mulatság, de a minőségre nem lehet panaszunk.
Mindkét általunk kipróbált kávékészítő saját kis zip-záros utazótáskában érkezett, amibe beférnek a tartozékok is, így praktikusan egyben tudjuk őket táskánkba süllyeszteni. A Minipresso NS2 tokjában magát a készüléket, beépített csészét, csepegtető tálcát kis alátéttel és tisztító ecsetet találunk.
A Outin Nano utazószett dobozában szintén minden fontos tartozék helyet kapott: a hordozható eszpresszógép mellett egy kapszulaadapter, őrölt kávéhoz való szűrőkosár, egy beépített kávéscsésze, adagolókanál, valamint egy USB-C töltőkábel is jár. Itt már sejthetjük, hogy mi lesz a fő különbség a két eszköz között.

Wacaco Minipresso NS2 tartozékaival. A kemény védőtok felára jelenleg közel 16 ezer forint, de minden fillért megér, mert a készüléken kívül az összes hozzávalót is elnyeli

Maga a Minipresso NS2 egy jóval kisebb és könnyebb eszköz – alig több mint 300 gramm –, így könnyebben befér a táskánkba. Ezt töltenünk sem kell, cserébe hátránya, hogy nem melegíti fel a vizünket, így kénytelenek vagyunk egy melegítő edényt és tűzgyújtó eszközt vagy gázégőt magunkkal vinni. Persze, ha például a konzerv vacsora melegítéséhez ezek már amúgy is a táskánk részét képezik, akkor kevesebb plusz súllyal kell számolnunk. A Outin Nano ehhez képest több mint dupla súlyú a maga 700 grammjával, ami egy hosszú túránál már meggondolandó lehet.
Cserébe itt tényleg semmire nincs szükségünk mint hideg vízre és kávékapszulára vagy őrölt kávéra, hogy felfrissülhessünk.

Az Outin Nano és hordtáskája. Ez már egy nagyobb darab, cserébe forró kávét főz a világ bármely pontján

A kávéőrültek szerint a megfelelő nyomás kulcsfontosságú az espresso készítésénél. A Minipresso NS2-vel ezt a nyomást mi állítjuk elő pumpálással. A pumpálás élménye kicsit olyan mint amikor a régi autókban tekered az ablakot: van benne valami nosztalgikus, de a végeredmény szerintünk minden fáradságot megér. Ha vizet tudunk melegíteni, nem kér áramot, csak egy kis törődést, és cserébe szinte bárhol kávézót varázsolhatunk a világ végén is.

Pumpálás után jól esik az eszpresszó

Az Outin Nano-t a táskánkból előkapva viszont szinte otthon érezhetjük magunkat, mintha csak a Nespresso gépünk mellett állnánk. Kezünkben az eszközzel, a tetején betöltjük a hideg (vagy meleg) vizet, az aljába mehet a kapszula (vagy őrölt kávé), és egy gombnyomásra készül is a friss eszpresszó.
Cserébe egy töltéssel, ha melegíteni is kell, mindössze 5 kávét ígér a gyártó, tehát ha ennél többre van szükségünk egy többnapos kiránduláson gondoskodnunk kell töltőről is.
Nem mellékes részlet, hogy ha meleg vízzel töltjük fel a kávéfőzőt, akkor lényegében azonnal elkészíti a kávét, és így állítólag mintegy 200 adag kávé lefőzésére képes egy feltöltéssel.

A használata meglehetősen egyszerű: felülre töltjük a vizet, alulra megy a kávé, ami lehet kapszula, vagy őrlemény, egy gombnyomás, pár perc várakozás, és már jön is a forró kávé a készülék aljából

Mindkét eszköz használata pofonegyszerű, mindkettőnek az egyik feléről lecsavarjuk magát poharat, amiből inni fogunk. A pohár utáni nyitási lehetőségbe tudjuk rakni a Nespresso kompatibilis kapszulát - az Outin őrölt kávéval is elboldogul -, az eszközök átellenes felébe pedig jöhet a 50-100 ml víz. Ugyanolyan kapszulákat és őrölt kávét próbálva nekünk a Outin Nano saját maga által melegített vízből főzött kávéja jobban bejött, de ha nem egymás után próbálgatjuk a Minipresso eszpresszójára sem lehet egy rossz szavunk se. Egyébként a Wacaco kínálatában létezik olyan Minipresso is, ami őrölt kávéval tölthető meg, ezt GR2 utónévvel árulják, így nem árt figyelni a rendelésnél, hogy melyiket választjuk.
Ha választani kell és már amúgy is van egy gázfőző és két konzerv a táskánkban mi a Minipresso NS2 eszközét választanánk, bár szubjektív de a pumpálós főzésnek valahogy nagyobb a varázsa.
Az Outin Nano-t inkább a kocsi csomagtartójában tudjuk elképzelni ahova túra után visszaérve főzhetjük le kedvenc italunkat, de persze táskában is egyértelmű előnye, hogy csak víz és kávékapszula kell hozzá.
Az egyik a régi iskolát képviseli, ahol minden kortyért meg kell dolgozni, a másik pedig a modern utazó álma, ahol a kávézás tényleg csak egy gombnyomás. A végeredmény? Mindkettővel lehet jó eszpresszót inni – csak egy kicsit más az út a csésze felé. A Wacaco Minipresso NS2 designtól függően 30-40 ezer forint körül mozog, az Outin Nano 60-70 ezer kiszereléstől függően, de ha szeretjük a kávét, nem fogunk csalódni. A döntés a te kezedben – vagy épp a zsebedben, hátizsákodban.

Tévedés, hogy egy kotyogós kávéfőző egy unalmas, szürke használati tárgy. A Bialetti Ranibow sorozatában négy elképesztően jó színben kapható a klasszikus forma, ezek közül egy pirosat kaptunk tesztelésre

A fent bemutatott két outdoor kávéfőző mellé kaptunk még a forgalmazótól egy „referenciakészüléket” is, egy klasszikus kotyogós formájában. Nem egy hétköznapi, szürke eminenciást kell elképzelni, hanem egy tűzpirosra zomácozott darabot, ami már csak a színe miatt is képes heves birtoklási vágyat kiváltani.
Egy hétvégi, barátokkal elvonulós eseményen dobtam be a három készüléket a mély vízbe. A két hordozható természetesen elvitte a show-t a társaság kütyümániás felénél a pumpálással, töltögetéssel, csipogással, nyomkodással, ám amikor már mennyiségi igény merült fel az életmentő koffeniért (értsd. reggelente), akkor bizony a jó öreg kotyogós mentette meg a helyzetet. Erős, friss és elképesztően jó illatú kávét pöfögött ki magából, bár ehhez az is kellett, hogy – a szintén teszthez kapott – mogyorós ízesítésű Perfetto Moka őrleménnyel tömtük meg.
Kipróbálásra egyébként a háromadagos változatot kaptuk, ami a legjobb kompromisszum a kínálatból, szép arányos a főző mérete, igazából egy tökéletes használati tárgy, ami szinte semmit sem változott 1933-óta, mikor is Alfonso Bialetti megalkotta a Moka Express-t.
A világmegváltó hétvégén természetesen megszületett a verdikt is, és az lett a megoldás, hogy egy-két napos elvonulásra a kotyogós által főzött kávé a jó megoldás egy profi termoszban, minden másra meg a két outdoor termék, azon belül is a tölthető változat, hogy ne kelljen külön bajlódni a forró vízzel.
Ilyen teszt után természetesen felmerül az emberben, hogy vesz magának is a jól bevált termékből, ezért elkezdtem túrni a forgalmazó oldalát a piros készülék után, és amilyen biztos voltam dolgomban, olyan gyorsan bizonytalanodtam el a kínálatot átböngészve, pláne, amikor rábukkantam Rainbow sorozatra. Azóta is azon töröm a fejem, hogy inkább a bilikék színben kéne megvenni, de hogy még nehezebb legyen a dolgom: sajnos az élénksárga és a pisztáciazöld is elképesztően menő.
Nógrádi Attila