Túraajánlat

Jártál már Sátán?

Végtelen dombhullámok, panorámás fenyvesek, rozsdásodó vasszerkezet és egyetlen turistaút, ami viszont éppen elegendő. Az ózdi kistérség egyik szegény falujáról nehéz csupa szépet és jót mutatni, de aki ezekre nyitott szemmel érkezik, csodákat talál.

Szöveg és fotó:
2020. augusztus 29.

Végtelen dombhullámok, panorámás fenyvesek, rozsdásodó vasszerkezet és egyetlen turistaút, ami viszont éppen elegendő. Az ózdi kistérség egyik szegény falujáról nehéz csupa szépet és jót mutatni, de aki ezekre nyitott szemmel érkezik, csodákat talál.

A kevésbé ismert Upponyi-hegység, és a még ismeretlenebb Ó-Bükk, avagy Pétervásárai-dombság határán hosszan elnyúlik egy erdők nélküli, dimbes-dombos vidék, ami utoljára az 1990-es évek végi „Bükk, Északi rész” turistatérképre fért fel - azóta a Bükk térképei minden kiadónál egy darabban, fele ekkora észak-déli kiterjedéssel jelennek meg. Uppony, Borsodbóta és Sáta vidéke talán részben emiatt is kiesik a legtöbb túrázó látóköréből, pedig aki igazán különlegeset akar látni, érdemes útba ejtenie. Mindez a Kéktúra útvonaláról nem is túl nagy kitérő.

A különlegességek persze ezen a vidéken elsősorban nem méterekben, cukorfokban vagy forintban mérhetők, bár ha valaki igazán szeretné, valószínűleg találna néhány olyan számot, amik hazánkban itt a legimpozánsabbak. Például az egy kilométeren belüli dombhajlatok, egy hektárra eső vadvirágszám, vagy az egy fenyőfára jutó szekérút-kanyarulatok számában Sáta minden bizonnyal toplistás, de itt valójában még a legalapvetőbb számot, az idő értékét sem illik túl sokat figyelni.

Sáta falu nevének eredete sok szomszédjához hasonlóan, az itt elsők közt megtelepült jobbágyok egyikének vezetéknevét őrzi, méghozzá igen régről, nem sokkal a tatárjárás utáni időkből. A kötelező jellegű szóviccekkel persze sok látogató próbálkozik, több vagy inkább kevesebb sikerrel. Például egy legenda szerint Borsodbóta falu templomának ajtaján egyszer az alábbi cetli fogadta a betérőket: „A mai mise elmarad, mert Sátán vagyok”.

Sajnos a Katyindó-tetőről nyíló panoráma mindkét főszereplője, azaz Sáta és Borsodbóta falu is a rendszerváltás és az ózdi ipar hanyatlásának vesztese volt, és ennek nyomai itt-ott ma is érezhetők. A határt átszelő, rozsdás távvezeték, az üresen álló faluszéli házak és az öreg autók jelzik, hogy a helyiek által vár fejlődés itt sokszor az 1980-as évek szintjéhez való visszatérést jelenti. Persze sok dolog változott jó irányban, Borsodbóta fölött néhány éve kilátó épült, Sátán könyvtár várja a fiatalokat, a két falu határában egy szinte titkos, de annál hangulatosabb turistaház bújik meg a dombok között.

A nyugati határon haladt át az Eger-Putnok vasútvonal, amelynek itteni szakasza az ország leglátványosabb vasútjainak egyike volt, a tíz évvel ezelőtti bezárásáig. A megmaradt sínek ma már alig láthatók a fűben, a közeli, még vadregényesebb és meredekebb szakaszokat pedig két helyen is földcsuszamlások semmisítették meg. Pedig a vasútvonal működésének idejéből jól látszott, hogyan segít feltenni a kirándulók térképére egy-egy kevésbé ismert helyet a hangulatos közlekedési eszköz, legyen akár keskeny nyomközű vagy nagyvasút. A bakonyi Vinye miniatűr „faluját" vajon hányan ismernék Bakonyvasút nélkül?

Szerencsére jó hírek továbbra is érkeznek: a falun átvezető Kohász kék az utóbbi években mintha újra népszerűvé válna. Mindez remek lehetőség, hogy a nyári csúcsszezon idején túlterhelődő, közeli Szilvásvárad vidékéről erre a környékre tévedjenek azok, akik többre értékelik a tágas dombok világát a zsúfolt Szalajka-völgynél. Autó nélkül nincsenek könnyű helyzetben, hiszen buszjáratok főleg Dédestapolcsány-Ózd viszonylatban haladnak át a falun, és a környék kacifántos úthálózata nem kedvez más viszonylatoknak. Saját járművel egyszerűbb, bár így is 16 kilométeres út vezet idáig a Szalajka-völgytől. Kezdésként érdemes is átgurulni a falun, egyenesen a néhány száz méterre lévő vízválasztóig, amin túl már Borsodbóta házai bújnak meg a völgyben. A kanyar fölötti dombtető körpanorámája az Upponyi-hegység legjavát mutatja a Bükk-fennsíktól az Upponyi-szoros szikláin át a Sátától nyugatra eső dombok hullámaiig. Az alattunk ereszkedő út járművei igazi játékautóknak tűnnek innen.

Akinek több ideje van, akár a kohász kék út kereszt jelzését követve is végigjárhatja a vidéket. Ez az út a Sáta fölötti dombtetőket még érinti, Borsodbótát azonban már nem. Helyette egyenesen a Csernely-patak vadregényes völgye felé veszi az irányt, hogy aztán legközelebb az Upponyi-szoros sziklái alatt bukkanjon elő az erdőből. Bármelyik lehetőséget is választjuk, egy olyan egyedi, ismeretlen vidék felfedezése után térhetünk haza, amely bármelyik arcát is mutatja, hosszú évekre az emlékezetünkben marad.



Cikkajánló