Meghökkentő monstrum a Dunán

Egy kellemes őszi napon egy kajaktúrás barátom invitált egy könnyed evezésre Esztergomba, mondván, mutat nekem valami olyat, amitől eldobom a fotós agyam. A Duna a maga nemességében és csodálatos környezetével lencsevégre kapható témák sokaságát szolgáltatja, a városról nem is beszélve, így kíváncsian vártam, vajon mi bukkan szemünk elé, ami ezeknél is szájtátósabb.

Szerző:
Benecz "Paraferee" Ferenc
Fotó:
Benecz "Paraferee" Ferenc
2015. október 20.

Egy kellemes őszi napon egy kajaktúrás barátom invitált egy könnyed evezésre Esztergomba, mondván, mutat nekem valami olyat, amitől eldobom a fotós agyam. A Duna a maga nemességében és csodálatos környezetével lencsevégre kapható témák sokaságát szolgáltatja, a városról nem is beszélve, így kíváncsian vártam, vajon mi bukkan szemünk elé, ami ezeknél is szájtátósabb.

Fotó: Shutterstock

 

Kajakjainkat a Kis-Duna-ágban tesszük vízre, amely csendes és romantikus környezetet nyújt a vízen ringatozó néhány lakóhajónak. Már-már szürreálisan idilli a kép, ahogy a város zaját megszűrő, a vízre boruló fák között meghúzódó csendes csatornán, lágy fényben egymás mögött sorakoznak a különböző formájú és állapotú vízi házak.

 



Hátunk mögött a bazilika tornyosul az égnek, hitet és igét hirdetve. Miután mindent bepakolunk, és ölemben elhelyezem a gépem, a stégtől folyásiránnyal szemben kezdünk el lapátolni a keskeny csatornában. Forgalom itt nem igazán van, így családok is bátran nekivághatnak az útvonalnak.

 


A lakóhajók és kacsák fotózásával, valamint a kisebb beugrók közelebbről való vizslatásával együtt cirka 1,5-2 óra kényelmes evezéssel érünk ki a folyó főágához, amely hatalmas szélességben terül el a két ország, Szlovákia és Magyarország között. Itt már ajánlott a parthoz közelebb maradni, mivel jelentős hajóforgalomra kell számítani, amely nemcsak önmagában, de közvetve, a hullámzás miatt is nehézséget jelenthet kezdő vagy fiatal evezősök számára.

 



Pár csapás még, és a part kanyarulata mögül egy hatalmas vasmonstrum kezd előtűnni. A két hosszú lábat növesztett „házikó” régi korok szebb napjainak állít emléket, az idő és az ember romboló munkájának ellenállva. Lassan úszunk be alá, így minden vasidomot, korhadozó faelemet szemügyre tudunk venni.

A szénrakodóhoz valaha hosszú csillesoron érkezett a dorogi szén, itt pakolták be az uszályokba, és innen utazott különböző irányokba a fekete gyémánt. Az ötvenes években még működött, aztán felszámolták, a pályát lebontották. Az épületben a kilencvenes években művésztelepet akartak létrehozni, de az ötlet a tulajdonjogi problémákon túl a felújításához szükséges milliók miatt is hamvába holt. 2008-ban aztán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánította.

 



Hosszú percekre rátapad a szemünk a szénrakodó monstrumra, és a látvány rabul ejt. Aztán, ha nehézkesen is, de kicsit feljebb evezünk oda, ahol egy kisebb mellékág nyílik. Időnk engedi, így becsordogálunk a levelekkel és egyéb növényi részekkel borított, enyhén pimpós kinézetű vízen, hosszú nyomot húzva magunk mögött. A madarak csivitelését, a kajakok alatti víz halk csobbanásait és a parton álló fák levelei közt megbújó szellő zizegését csak néha töri meg egy motorcsónak zaja.

 


Az idillnek a mellékágba dőlt rothadó fák gátja vet véget, így fordulunk. A Dunához visszaérve ismét magával ragad a rakodó látványa, és csendesen, szavak helyett tátott szájjal csordogálunk el mellette, ahogy a háttérben a bazilika ragyog az őszi fényben. Végül csak elszakadunk tőle, és könnyed húzásokkal a csatorna felé vesszük az irányt. A folyó is lassú, de a kis ág sodrása még inkább az, ennek ellenére erőt alig kifejtve kifejtve is suhanunk vissza, kiindulási pontunk felé.

A cikk megjelent a Turista Magazin 2012 szeptemberi számában.

Kapcsolódó cikkeink:

Dráva is lehet kedvenc vízitúracélpont

Ilyen evezni a vadregényes Bodrogon

Gemenc vízi útjain - 1. rész - A Rezéti-Duna - videó

Gemenc vízi útjain - 2. rész - A Vén-Duna - videó

Cikkajánló