Túrabeszámoló az MTSZ 110 emléktúra sorozatról: ezúttal az Egészséges Életért Sportegyesület Garadna-völgyi kirándulásáról olvashatunk.
A túra része volt a Magyar Természetjáró Szövetség 110 éves jubileuma alkalmából indított ünnepi eseménysorozatnak. Az Egészséges Életért Sportegyesület 2021-től kezdve a Magyar Természetjáró Szövetség regisztrációval rendelkező tagszervezete. Az abaújlaki egyesület a rendszeres testmozgást tartja az önmegismerés és a mentális egészség kulcsának. Mottójuk: "Csinálj minden nap valami olyat, ami boldoggá tesz, hogy a lélek szeressen benned lakni."
Az alábbiakban Tótik János beszámolóját olvashatjuk:
Szeptember 16-án tökéletes túraidőben, a Garadna-völgyben volt lehetőségünk töltekezni. A 13 kilométeres távolság és a 600 méteres szintemelkedés után összesen 5 óra 27 percet tölthettünk a természet szívében, mialatt összesen 31,5 MTSZ pontot gyűjtöttünk.
Reggel a Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) Garadna megállóhelyén találkoztunk, és már az első megálló, a Szövetség-forrás emlékeztetett minket a társadalmi összefogás erejére és a természetbarátok közösségére. A Szövetség-forrás 1966-os emléktáblája egyszerűen, de nagy erővel fogalmazza meg a hely szellemiségét: "Legyen ez a hely hirdetője a társadalmi összefogás erejének és nyújtson kellemes pihenést a természet barátainak."
Az út folytatásaként a Mésztufa-vízesésnél találtuk magunkat, ami a Bükk legnagyobb esésű patakja, a mésztufából épített lépcsősoron zuhog le a Sebes-víz zuhatag. Az Ómassára vezető út során megálltunk egy 1901-ben emelt kereszt közelében, amelyet az "Isten dicsőségére állítottak a felsőhámori keresztény hívők." Ez a helyszín a hit és hűség jelképe, amely a kereszténység mély gyökereit ünnepli.
A következő megállónk a Jubileumi-forrás volt, ami 1985-ben emlékeztetett minket a DVTK Egyesület megalakulásának 75. évfordulójára, valamint a természetjáró szakosztály 56. évfordulójára. Itt a természetjárók és az erdészek összefogásából született meg ez az emlékhely, amely az elhivatottságot és a közösség erejét tükrözi. A szentléleki pálos-kolostorrom volt a következő állomásunk. Ezt a zárdát már 1240-ben említi egy okmány, tehát a tatárjárás előtt épült. Környékén Nagy Lajos király is gyakran pihent, és a történelemnek egy fontos szeletét idézi fel. Azonban a mohácsi vész idején pusztulásnak indult.
Az út továbbra is káprázatos látványokban bővelkedett, amikor a Látó-kövek felé haladtunk. Itt, bár az időjárás nem engedte, hogy a Tátra havas csúcsai is előtűnjenek, így is gyönyörű kilátásban volt részünk. Az Örvény-kőre érve megálltunk Jókai Mór emlékművénél, amely szellemi örökségünkként emlékezik meg az íróról és az életének azon szakaszáról, amikor bujdosóként Tardonán élt. Az emlékműtől kilátás nyílik a településre.
Túránk utolsó állomása a Turista Emlékpark volt, amelyet a Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület épített 1984 és 1986 között. A parkot Ferenczi Lajos görögországi utazása ihlette, amikor megtekintette az újkori olimpia újjászervezőjének, Pierre De Cubertin báró tiszteletére emelt emlékművet. Innen született az ötlet, hogy a Bükk-hegységben létesítsenek egy pantheont a turista nagy alakjai emlékére. Az emlékművek a természetjárás történetét idézik fel, és azoknak az elődöknek az emlékét örökítik meg, akik felismerték a turizmus és a természetjárás fontosságát az egykori Magyarországon.
Ezen a gyönyörű túránk során nem csak a természet szépségét, hanem a történelem és a közösség erejét is megéreztük. A természetjárás nem csak testünket, hanem lelkünket is gazdagítja, és emlékeket teremt, amelyek elkísérnek a néha szürke hétköznapok során.
Tótik János
Aranyjelvényes Természetjáró, Bronzjelvényes Túravezető
