Programok

Szabolcsi Misszió - Újabb gyöngyök a gyöngysoron

A Rétköz, a Szatmári- és a Beregi-sík vidéke nem csak a trianoni döntés miatt került perifériára, országunk szélére. Ezek a kistájak már a folyószabályozások előtt is izoláltak voltak. A vizek által elzárt területekre kevesen jutottak el, a történelem viharai kevésbé sújtották, ezért kulturális értékeit is jobban megőrizte az utókornak. Ezekre „vadásztunk” Magyarország legkeletibb végében, mert a rejtett kincsekért, a valódi igazgyöngyökért érdemes igazán ezt a vidéket célba vennünk.

Szerző:
Dabis Balázs Silvius
Fotó:
Dabis Balázs Silvius
2015. október 3.

A Rétköz, a Szatmári- és a Beregi-sík vidéke nem csak a trianoni döntés miatt került perifériára, országunk szélére. Ezek a kistájak már a folyószabályozások előtt is izoláltak voltak. A vizek által elzárt területekre kevesen jutottak el, a történelem viharai kevésbé sújtották, ezért kulturális értékeit is jobban megőrizte az utókornak. Ezekre „vadásztunk” Magyarország legkeletibb végében, mert a rejtett kincsekért, a valódi igazgyöngyökért érdemes igazán ezt a vidéket célba vennünk.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft., azaz rövidebb, de még így is nagyon hosszú nevén az SZSZBMFÜ mindent megtesz azért, hogy a térséget kiemelje a kevésbé látogatott régiók listájából. Az eredményeket már a statisztikák is mutatják, de nem is igazán ez a nagyszerű tevékenységükben. Ők felismerték azt, hogy az elnéptelenedő falvak romba dőlő templomait, kastélyait, kúriáit nem csupán azért érdemes megmenteni, hogy turistalátványosság legyen belőlük, hanem a térségben élők múltjának átmentése, kulturális identitásuk erősítése, a munkahelyek teremtése talán még kiemeltebbé tette ezt a tevékenységet, amelyet bátran nevezhetünk missziónak is.

 

Persze azért ott sem panaszkodnak. Nyíregyháza fürdői, látványosságai, a közelben élt nagy költők, írók emlékhelyei, sírjai, a Sóstói Múzeumfalu, a helyi gasztronómiai különlegességek, a vízitúrázás már régóta vonzzák a turistákat ezekre a tájakra. Most azonban a helyiek beerősítettek, és olyan oldalról is megmutatják nekünk a gyorsan fejlődő turisztikai régiót, amely nem a megszokott szabolcsi, beregi témakör.

 

img_7062.jpg

 

 

A ritkán lakott vidékeken az utak is kevésbé forgalmasak, így a kerékpárosok paradicsoma lett ez a térség. Pontosabban azok a bringás turisták tekerhetnek egy emlékezetest a Móricz Zsigmond által joggal Tündérmezőnek elnevezett síkon, akik nem lelkesednek a nagy emelkedőkért és lejtőkért, de az egysíkú, unalmas alföldi utaktól is sírva menekülnek. Itt ugyanis viszonylag sűrűnek mondható a településhálózat, 3-4 km után ismét átsuhanhatunk egy falun, betérhetünk egy boltba feltankolni, kereshetünk szálláshelyet, sőt sok helyen éppen az adott település nemrég felújított templomáért, avagy más középkori emlék felkereséséért érdemes leszállni a nyeregből pár percre, órára.

 

Drága megboldogult nagymamám mindig Máriapócsra vágyott, ahol a csodatévő szűz temploma található. Az ott kiépült vallási turizmus már profin működik, özönlenek a zarándokok a Mária-úton és más szervezett utazások keretei között is a nemzeti kegyhelyre. Mi most olyan szakrális vagy kulturális, történelmi emlékeket mutatunk be nektek, amelyek vagy a közelmúltban újultak meg, vagy olyan kincset rejtenek, amelyet eddig kevesebb látogató fedezett fel magának.

 

img_7134-02.jpg

 

Szent László nyomában

 

Még belegondolni is elképesztő, hogy az a falak közé szorított tér, ahol Szent László királyunk közel ezer éve meghozta törvényeit egy zsinaton, törvényhozó országgyűlésen, még mindig létezik. A Szabolcs községben található, ma református templomként működő, ősi templom garantáltan le fog nyűgözni, és akkor még nem is említettük, hogy az istenháza közelében található a fokozott régészeti védelem alatt álló hatalmas földvár. A 9-10. században emelték, és méreteit, jelentőségét tekintve rendkívülinek számít Közép-Európában. Néhány fűvel benőtt homokbucka helyett itt valóban egy hatalmas kiterjedésű, még laikusok számára is egyértelműen felismerhető erősségben sétálhatsz, ahol a hatalmas sáncok között az ember igazán aprónak érezheti magát, miközben azon gondolkodik, hogyan voltak képesek eleink a rendelkezésükre álló eszközök segítségével ennyi földet megmozgatni.

 

Szent László dekrétomai
1092. május 20-án főként az egyházi javakról, a házasságról döntöttek itt, Szabolcsban, de két külön fejezetben is rendelkeztek a „régiség miatt romba dőlt” vagy a háborúk alatt elpusztult templomok újjáépítéséről. Szót ejtettek az országba bevándorló izmaelita kalmárokról, akiknek keresztény hitre kellett térniük, vagy állhattak odább, valamint hoztak egy olyan törvényt is, amely szerint a házasságtörő asszonyt büntetlenül megölheti férje, azaz csak Istennek tartozik erről elszámolni, és újra is házasodhat.
Ha jelesebb napokon érkeztek ide (például Szent László napja környékén), ti is találkozhattok Szabolcs vezér íjászaival, azokkal a hagyományőrzőkkel, akik a legmelegebb napon is örömmel viselik a páncélinget, és ha még sosem próbáltad, itt megtanulhatsz íjjal lőni. Akad köztük olyan, aki a fővárosból költözött ide, de pödört bajszának, remekül elsajátított retorikájának köszönhetően teljesen autentikussá vált. Mikor szablyájának történetéről faggatom, elmeséli, hol készült, mibe került. A családja autót szeretett volna, de vitézünk szembeszállt az asszonyi hívsággal. A gyerek busszal jár iskolába, a kocsi ára azóta ott lengedezik a büszke apa oldalán.
 
 

 

img_7040.jpg

 

Konzervált múlt


A reformáció magyarországi terjedése ezen a vidéken különösen nagy teret nyert. Az Árpád-kori freskókat sorra lemeszelték, hogy a „bálványoktól” megszabadítsák az Isten házát, és helyette ornamentális díszítések, festett kazettás mennyezetek kerültek a szakrális terekbe. Amikor lepotyogott egy vakolatdarab, majd mögüle kimosolygott egy ezeréves szent vagy egy kis puttópofi, már gyorsan keverték is a meszet, és lekenték a múlt nyomát. A 20. század végén azonban megenyhültek a keresztyén testvérek, és inkább szakértő restaurátorokat hívattak, hogy elővarázsolják az Árpád-kori műalkotásokat, mert bálvány ide vagy oda, csak múltunkról, eleinkről beszélnek ezek az ősi falfestmények. Ma már büszkén mutogatják a lelkész urak is a templomuk falán látható latin feliratokat, freskókat, régi díszítéseket. Vámosorosziban azért nem csak a csillagbordás mennyezetre büszkék a gótikus, középkori műemlékben. A reformáció alkotásait is nagy műgonddal restaurálták itt. Mózes széke (szószék) és karzata tényleg gyönyörű.

 

Ha kedveled a gótikus építményeket, akkor Nagyszekerest se hagyd ki! A kis szigeten épült, a 12. században már biztosan létező templomot alig építették át az évszázadok során. Igaz, kapott egy gyönyörű, fa harangtornyot a 18. században, de ettől csak még megkapóbb lett a helyszín. A templom belsejében az ősi múlt emlékei és a jelenkor technikái szereznek majd meglepetéseket. Projektorral vetítik a templom fehér falára a múltat és a közelmúlt hatalmas eredményeit, hiszen a szentély leszakadt bordás boltozatát nem volt egyszerű rekonstruálni.

 

Szabolcsi misszió from Turistamagazin on Vimeo.

 

 

Templomokba betérni nemcsak a szakrális élmények, de a kulturális kincsek miatt is érdemes. Nyáron a hűvös, télen a kevésbé hideg vár bent. A félhomályban elcsendesülve újabb erőt gyűjthetünk az út hátralévő részéhez, miközben tudásunk is gazdagodhat. Több helyszínen találkozhattok majd olyan informatikai megoldásokkal, amelyek az ismeretszerzést segítik. A beépített konzolok felhasználóbarát kezelőfelülettel és érintőképernyővel a gyerekeket is biztos lekötik majd. Gondoltak rájuk is: néhány helyen játékot is beépítettek a konzolok menüjébe.

 

A templomok megőrzését célzó misszió Kárpátalján és a Partiumban is már több sikeres akción van túli. Csomaköz és Bere templomait az utóbbi időszakban mentették meg az enyészettől. Európai uniós források bevonásával, magyar-román összefogásban éledtek újjá a már csaknem az enyészeté lett épületek.

 

Absztinensek végveszélyben

 

A térség gasztronómiai kultúráját számos helyszínen megismerhetitek. Egy ebéd a Tiszán, a tiszaberceli Kérész Kikötőben felejthetetlen. A folyón ringatózó étteremben kérészt nem, de kárászt lehet enni. A ropogósra sült halacskák íze örökre beivódik emlékezetünkbe. Egyszerűbb étel a kötött-tészta-leves, ezt mi Tarpán kóstoltuk, örök szerelemmé vált, csakúgy a megszokott rizs helyett kukoricamáléval felturbózott töltött káposzta, amely újraértelmezte számunkra ezt a sokfelé ismert, hagyományos ételt.

 

img_7165_02.jpg

 

Aki nem fogyaszt alkoholt, ne menjen a Felső-Tisza-vidékre, ám ha mégis odatéved, kerülje az érintkezést a helyiekkel! Itt komoly sértés visszautasítani egy pálinkát, amelyet persze rögtön több másik követ. Dőreség is nem kóstolgatni az igazán nemes italokat, mert errefelé értenek talán legjobban a szilva, az alma, a meggy és mindenféle egyéb gyümölcs lepárlásához. Tarpán meg biztos nem nyúlhatsz mellé, hiszen itt készülnek a messze földön híres, díjnyertes pálinkák. Szülőhazájukban élvezni tiszta, gyümölcsös ízüket, megismerni az alkotókat, az itt élők kultúráját garantált függőséget okoz.

Cikkajánló