Sokan rovarnak hiszik őket, és nem kevesen undorodnak tőlük, pedig valójában nagyon fontos szerepük van, és egyáltalán nem kártékonyak.
A szárazföldi ászkarákok (Oniscidea) a rákfélék egy alcsoportját alkotják – olvasható a Planet Herb posztjában, amit a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság is megosztott a Facebook-oldalán. A szöveget olvasva mi is kedvet kaptunk, hogy röviden bemutassuk nektek ezeket a félreismert élőlényeket.
Először is: nem kell attól tartanod, hogy megcsípnek vagy betegségeket terjesztenek, és még csak a növényekre, fákra sincsenek rossz hatással (sőt!). Nem támadják meg sem az ételt, sem a ruházatot, nem raknak le petéket a házban.
Fontos lebontó szervezetek, fokozzák a talaj termékenységét, hasznos munkát végeznek a komposztban is.
A szárazföldi ászkarákokat itthon pincebogárnak is nevezi a köznyelv. Testméretük 1–2 mm és a 40–50 mm között változhat. Hazánkban a gömbászka a leggyakoribb. Általában kövek alatt bukkanhatunk rájuk, sokszor nagy számban, összegömbölyödve bújnak meg. Ez utóbbi azért fontos, mert ebben a testhelyzetben jobban megtartják a nedvességet. Testük szürke színű, szelvényekből áll.
Magyarországon 2007-es adatok alapján 56 ászkarákfaj él, Budapestről 28 fajt ismerünk, ezek közül számos idegenhonos. Az egyetlen hazai endemikus ászkarák, a Haplophthalmus hungaricus az Északi-középhegységben él, és itt fordul elő a kárpáti endemizmusnak számító Trachelipus difficilis faj is. Az Aggteleki-karszt barlangjaiban és a karszt felszínén találkozhatunk a barlangi vakászkával, a Mesoniscus granigerrel.
