A Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozat stábja 1979. július 31. és október 14. között pontosan 76 nap alatt járta végig az Országos Kéktúrát. Rockenbauer Pál és televíziós munkatársai ezzel a teljesítménnyel talán az elsők között lehettek a kéktúrázás rekorderei között – akartuk ellenére. Ugyanis a forgatásra nem állt rendelkezésre végtelen mennyiségű idő, a Magyar Televízió akkori vezetősége megszabott keretek között adott engedélyt a film elkészítésére.
Az ikonikus sorozat valójában épp azt az üzenetet közvetítette, amit a kéktúrázás jelent pontosabban jelenthetne a mai napig: ismerd meg a hazád kultúrtörténeti és természeti értékeit, éld át és éld meg az élményeket. Azonban az elmúlt évtizedben nemcsak a hétköznapi életünkben tapasztalhatunk túlpörgést, hanem a kéktúrázásban is: extrém rövid idő alatt teljesítők, többszörös teljesítők, futva teljesítők és még hosszasan lehetne folytatni a sort. Hogy mi motiválja a versengőket, rekordereket arra dr. Lubinszki Mária sportpszichológus, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének pszichológusa adott választ nekünk.
Miért és hogyan alakul ki bennünk a versengés, rekordállítás igénye?
dr. Lubinszki Mária: Az élet megélésének az igénye és képessége mindenkiben megvan, azonban különböző utakon lehet erre rátalálni. Egyre többen vannak azok, akik a teljesítményhez kötik a sikerélményt és a valódi örömöt. A teljesítményhez való viszonyunk nagyon összetett és érzékeny terület. Már egészen kicsi korban kialakul, elsősorban szülői minták alapján. A kiemelkedő teljesítményre törekvés alapvetően egy ősi, mélyről jövő törekvés, ami sokszor társul maximalizmussal, és a társakkal való összehasonlítás igényével.
A teljesítmény egy olyan tükör, ami az énünkről, a személyiségünkről, esetleg értékességünkről adhat visszajelzést. Azért mondom ezt feltételes módban, mert
az egészséges, érett személyiség jellemzője nem csak a teljesítőképesség, hanem az értékek és az élmények prioritásként kezelése is.
Komoly motivációt is adhat a versenyhelyzet, igazán inspiráló az az érzés, hogy valamiben jól teljesítünk. A magunkkal hozott minták, a saját teljesítmény szükségletünk és személyiségünk határozza tehát meg a versengésre való igényt. A versenyhelyzet egészen kisiskolás kortól része az életünknek, így felnőttként, a szabadidő és kikapcsolódás területén is ez az élményvilág lesz a komfort zóna.
A járványhelyzet elmúlt hónapjaiban átalakult az életünk, sokan otthoni munkavégzésre álltak át, sokkal több bizonytalansággal és stresszel, és kevesebb sikerélménnyel. A bizonytalan helyzetekben egy tipikus, és hatékony megküzdési stratégia a konkrét célok kitűzése. Az olyan kihívások keresése, amely reális, teljesíthető, és az igazi teljesítmény élményét adja. A kéktúra fantasztikus kincseket és kihívásokat kínál, és komoly terepet a belső lelki egyensúly helyreállítására. Ha ehhez az kell, hogy minél gyorsabban, rekordot állítva teljesítse valaki, ennek nincs akadálya.
Jó az, ha nem érzem magamban kéktúrázáskor a teljesítménykényszert?
L.M.: Ha valakiben egyáltalán nincs jelen a versengés igénye a szabadidő eltöltésekor, pszichológiai szempontból teljesen rendben van. A kéktúrázás egy olyan lehetőség, amely rengeteg értéket, hagyományt, természeti kincset és élményt kínál a résztvevőknek. De ezen kívül mást is ad: annak a szabadságát, hogy mindenki eldönthesse azt a ritmust és beosztást, ahogyan az egyes szakaszokat teljesíti. Ez önmagában egy olyan érték, amely mentes minden elvárástól, és arra ösztönöz, hogy bármilyen időközönként jutunk el a szakaszokra, az teljességgel megadja a kéktúra örömét, a kéktúra küldetését.
Mit tanácsolsz, hogyan őrizzük meg a kéktúrázás valódi értékét ebben a teljesítményorientált világban?
L.M.: Rengeteg olyan sikerélmény van jelen az életünkben, amely nem a teljesítményhez köthető. Önmagunk értékességének az érzése nem feltétlenül a teljesítményünk függvénye.
Egy olyan kéktúra szakasz, amelyet a szeretteinkkel, barátainkkal teszünk meg, kényelmesen, megélve a pillanat és a környezet szépségét, teret adva a spontaneitásnak, a beszélgetéseknek a helyi emberekkel, és mindennek, ami megérint, pszichológiai szempontból óriási érték, és óriási élmény. Az egyes szakaszok között akár sok idő is eltelhet, ami teljesen rendben van. Mindez az élet teljességéhez tartozik. Annyi minden, számunkra fontos esemény lehet, amely miatt kényelmesen, nagyobb időközönként kerülhet sor a kéktúra folytatására.
Fontos, hogy erre az egyensúlyra figyeljünk, és ne zavarjon meg az, hogy egyre többen villámtempóban teljesítik a kéktúrát. Semmiképp sem szerencsés összehasonlítgatni az eredményeket, és esetleg önbizalmat veszíteni, kevesebbnek érezni magunkat. Bízni kell a megérzéseinkben.
A túrázás egy olyan önismereti utazás, amely éppen azt a tempót, prioritást segíthet megtalálni, amellyel erőt merítve, még teljesebb egyensúly felé tereljük az életünket.
Figyeljünk befelé, a saját szükségleteinkre, és ehhez igazítsuk, örömmel és békével a következő szakaszra indulás időpontját. Inkább később keljünk útra, de rendezetten.
Tanulmányok, minősítések: 2009–2011 Sportpszichológus szakképzés SOTE, 2007–2009 Tanácsadás szakpszichológus képzés krízis szakpszichológus ELTE PPK, 2007 PhD fokozat pszichológia tudományok, 2001–2004 Pszichológia Doktori Iskola PTE BTK, 1996–2001 Okleveles pszichológus, Pszichológia szakos tanár, ELTE (szakirány: személyiségpszichológia és a tanácsadás pszichológiája), 1995–2000 Filozófia szakos bölcsész, ME, 1991–1995 Kilián György Gimnázium, Miskolc Munkahelyek: 2006. 10. 01.– Miskolci Egyetem Tanárképző Intézet, 2004. 02. 01. – 2006. 10. 0 1. Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar Neveléstudományi és Társadalomismereti Tanszék Kutatási, fejlesztési területek: a Daseinanalitikai pszichoterápia elméleti háttere, gyakorlata és szorongásfelfogása, sportpszichológia. Tájékozódási futóként utánpótlás és felnőtt válogatott volt, többszörös országos ranglistavezető, az „Év tájfutója” Magyarországon. Jelenleg is aktív tájfutó, terepfutó.
