Vas megyei szegény család gyermekeként végezte el az egyetemet. Lóczy Lajos tanítványa a pozsonyi egyetem földrajzi tanszékén tanársegéd lett, majd Bécsben hadi térképészetet és geológiát tanult. Az I. világháború után a budapesti egyetemen és a Honvéd Térképészeti Intézetben tanította térképolvasást és a tereptant. 1927-ben lépett tényleges katonai szolgálatba és különböző beosztásokban végezte szakmai munkáját. Emellett 1929-től a budapesti egyetem közgazdaság-tudományi karán a térképezés és morfológia magántanáraként is oktatott.

1 / 2

A szakmája kapcsán került szorosabb kapcsolatba a turistasággal, számos cikke jelent meg a térképekről a Turisták Lapja, a Turistaság és Alpinizmus és más lapok hasábjain. 1927-ben jelent meg Térképolvasás címmel nagyszabású szakkönyve, amely a Testnevelési Főiskola tankönyve is lett. Ezen kívül több turista kalauznak is volt a munkatársa és társszerkesztője a Föld és ember folyóiratnak.

2 / 2

A Szent István Vándorlás térképe 1938-ból

Az MTSZ Útjelző Bizottságának elnökeként és túravezető-képző tanfolyamainak előadójaként jelentős szerepe volt a turistautak és azok jelzésrendszerének kialakításában. Többek közt ő volt a fő tervezője az 1938-ban megrendezett Szent István Vándorlás nyomvonala kialakításának (ez az útvonalvezetés lett a mai Országos Kéktúra kiindulási alapja).

Még az első világháború előtt, egyéb kiemelkedő munkái mellett, bejárta az ország nagyobb területeit és azok felszínformáinak feldolgozásakor első szakemberként írta le és térképezte fel az ott található barlangokat is, megkezdve ezzel a hazai barlangok nyilvántartását. Így került kapcsolatba a barlangászattal és lett alapító tagja a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának majd az önálló Magyar Barlangkutató Társulatnak is.

Fentieken kívül a Magyar Turista Egyesület, a Magyarországi Kárpát Egyesület és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagjai között is jegyezték.