MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A Gerecse még júniusban is medvehagyma-illatú

A Nagy-Gerecse csúcsát három torony is koronázza, mégsem élvezhetjük róla felhőtlenül a panorámát. Másszuk meg a medvehagyma-illatú természetért, a gyönyörű erdőkért, vagy csak a mozgás öröméért. 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A főváros körüli hegyvidékek közül a Gerecse még mindig ritkábban választott túracélpontunk, pedig Budapesttől mért távolsága nem nagyobb, mint népszerűbb riválisaié. A tájegységet érintő két nagyobb teljesítménytúra révén időszakosan ezrek látogatják, de a hétköznapokban néptelenebb.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Az 1940-es Gerecse és Gete hegység kalauzában Polgárdy Géza Hamupipőke hálátlan szerepével hasonlítja össze a Gerecse helyzetét. Szerencsére a látogatottsági adatokat cáfolta a tardosi Bányahegyi utca végén lévő parkoló forgalma. A számtalan autó utasa nem véletlenül választotta programja helyszíneként a Gerecsét. A hegység legmagasabb csúcsa Tardosról, vagy Héreg felől közelíthető meg legkönnyebben. Mi az előbbi települést választottuk, és kellemes körtúrát terveztünk, amit azonban nem a látványossága alapján választottunk ki.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Rendszeres kirándulóként a Nagy-Gerecse még hiányzott a listánkról, így ennek pótlása már sürgető volt. A zöld sáv és kék kereszt jelzések rögtön az erdőbe vezetnek. Az autónkból kiszállva szinte azonnal a természet csendes sűrűjébe kerültünk. Rövid bevezető után a két jelzés elválik, így dönthetünk az indulás irányáról. Előzetes tájékozódás alapján a könnyebbnek ígérkező kék keresztet választottuk a kör indításához. Pusztamarót irányába történő tízperces kényelmes gyaloglás után elértük a Kéket. A Fiar-bükktől első állomásunk, a Serédi-kastély kevesebb mint három kilométerre van.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Kellemes erdőszéli utunk árnyasra váltott, és fokozatos, észrevétlen emelkedés mellett jártuk körbe a Gerecse nyugati majd északi oldalát. A hegyoldalban vezető széles földúton fel sem tűnt az alattomos emelkedés, mígnem a meredek bal oldalról a fák közül ki-kitűnt a távolban a Pisznice. Útközben több famatuzsálem is ránk köszönt. Először egy öreg tölgy, majd az erdő legvénebb fája, a 200 éves Sandl-hárs bontakozott ki előttünk. Az öles törzsre, melyet az időjárás viszontagságai állítólag kettéhasítottak, egy feszületet helyeztek, mely alatt a Mária-út zarándokai is szívesen pihennek. Szélesen terjeszkedő gyökérzetét padként használva, továbbindulás előtt akár meg is uzsonnázhatunk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Elérve a Kis- és Nagy-Gerecse nyergét, az út hullámzása megszűnik, szintben sétálhatunk tovább. Pár perc után értük el a kastély kerítését, aminek sarkára pecsételődobozt erősítettek. A fenséges épületet 1935-ben építette Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás. Az érseki nyaraló tervezésekor felhasználták azokat a kőtömböket, amikre az esztergomi bazilika építésekor már nem volt szükség. Az államosítás után gyermeküdülőként működött, majd bővítés és felújítás után 1999-ben az egyház kapta vissza. Jelenleg a ferences gimnázium és kollégium üzemelteti. A kertjében legelésző jószágoktól függetlenül területén nagy csendesség uralkodott.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Az egyházi üdülő kerítése mellett sétáltunk tovább, és folytattuk utunkat a medvehagyma-illatú háromszög jelzésen. A jellegzetes aromát árasztó zöldség kókadozó levelei elfekve terítik be a gerecsei erdők alját. Kora tavasszal gyűjtése sokakat csalogat ide, növelve a hegység szezonális népszerűségét. Rövid gyaloglás után a Jusztinián-pihenő padjaira vágytam volna, hogy némi felfrissülés után emelkedjünk tovább. A várt szusszanó elmaradt, csak egy a 2014-es fagykár rendbehozataláról szóló ismertetőtáblát olvashattunk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Egy sorompó után feltöredezett aszfaltútra érkeztünk, ahol a még megmaradt útjelző táblák emlékeztettek arra, hogy errefelé bizony még autós forgalom lehetett. A TV-toronyhoz érkezve már tudatosodott bennem, hogy a térkép szerinti pihenőhelyet rég elhagytuk, így a vágyott frissítőt csak útközben fogyasztottuk el. Az adó története a II. világháború utáni évekre nyúlik vissza. A Gerecse tetejéről a szomszédos országokig is lehetett megfigyeléseket végezni. Az ötvenes évek ideiglenes állomása a technika fejlődésével egészült ki. Amikor az egykori Szovjetunió utasítására Magyarországon is fejleszteni kellett a televíziózást, a Gerecse-adót használták. Az egyre bővülő szükségletek miatt 1968-ban elkezdték megtervezni a mai tornyot, melyet 1972-re adtak át.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Kiránduló szemmel értékelve újabb haszontalan, ormótlan torony – GSM-torony – után a harmadik építmény mellé érkeztünk. A hetvenes években épült geodéziai mérőtorony helyén jóval szívesebben látnék egy csinos kis fatornyot, melynek tetejéről hivatalosan is megcsodálható a panoráma. Ehelyett a betongyűrű belsejében több emeltnyi vaslétra fogadja a kirándulót. A balesetveszélyre figyelmeztető felirat ellenére sokakat a kíváncsiság vezérel, és a szép kilátás reményében kilátóként használják a nem éppen bizalomgerjesztő építményt. A tetőről tényleg pazar a panoráma, ellátni a Pisznice kőfejtőjén túl Esztergom irányába, vagy a Pilis és Budai-hegység erdői felé, de a biztonság kedvéért javasolt kihagyni.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Gerecse páratlan természeti környezete ellenére a túra alatt időnként az elhanyagoltság jeleit véltük felfedezni, a toronytól például egy sűrű csalánoson kell keresztülvergődni. A fennsík nagy része könnyen járható, a lefelé vezető útnak pedig csak egy nehezebb, meredeken sziklás szakasza van. Kellemes tölgyeseken, bükkösökön vezető utunk a Gerecse oldalban ismét a Kékbe torkollott. A figyelmesebbek felfedezhetik a régi kisvasút egykori töltésének maradványait, amit mi elmulasztottunk, helyette a fehéren pompázó sarkvirágok nyúlánk példányait fotóztuk. A gerecsei keskeny nyomvonalú vasút egyike volt azoknak a pályáknak, amit a 20-as évekre az erdőgazdaságok, bányák szolgálatára építettek meg.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A Bánya-hegy nyergében egy elhagyott vadászház és egy takaros tisztás kiszáradt fatörzse kalauzoltak. A Hajagosnál visszafordultunk, és egy röpke kitérőt tettünk a vörösmárvány-bányába. Hétvége gyanánt csak az ügyeletes eb hívta fel csaholva a figyelmünket a távolmaradásra. Az itt kifejtett „gerecsei vörös márvány”, valójában színezett mészkő, már a középkorban is értékes nyersanyagnak számított. A nyeregben visszafelé vezető zöld sáv távja már hamar elrepült, és túránk végére, a Tűzköveshez érkeztünk.

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

Fotó: dr. Kocsis Tünde

 

A gyönyörű Gerecse bejárt útvonala látványos sziklaszirtekkel, forrással vagy vízeséssel ugyan nem szolgál, de a csúcsra felmászva a természet csendje, nyugalma, szépsége feltöltő erejű. Ajánlom másnak is, Gerecsére fel!

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!  





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...