Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. január 21.

A Keleti-Mecsek legszebb gyöngyszemeit fűzi fel az Üvegesek útja

Pazar útvonalvezetés, párját ritkítóan ötletes tematika, egykori üveghuták helyére települt, megkapóan szép kis falvak, gyönyörű természeti környezet, mindez egy jól megtervezett egynapos körtúrába tömörítve: ez a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet legszebb látnivalóit bemutató, érdekes jelzésű Üvegesek útja.

Huszonhárom élménydús kilométer a Mecsek vadregényes hegyvidékein, amelynek bejárása során a mecseki üvegművesség máig élő és szinte már teljesen feledésbe merült emlékeit egyaránt felfedezhetjük. Túránk során érintjük a festői fekvésű Óbányát, a megkapóan szép Kisújbányát, a mára elnéptelenedett Pusztabányát, Hosszúhetényt és a fokozottan védett Réka-völgyben egykor létezett, rég elfeledettnek hitt Réka-völgyi hutát is.

Mivel az Üvegesek útja egy klasszikus körtúra, bárhol elkezdhetjük. A két legcélszerűbb kiindulási pont a tömegközlekedéssel is könnyen elérhető Hosszúhetény és a kedves kis zsákfalu, Óbánya. Bázispontként mi a Keleti-Mecsek talán legszebb gyöngyszemét, Óbányát választottuk. A falu határában azonnal szembejön velünk a történelem, a magyar helységnévtábla alatt látható német nyelvű feliratban benne van az üvegművesség emléke éppen úgy, mint az egykori telepesek nemzetisége: „Altglashütte”, áll a német nyelvű helységnévtáblán.


Sokakban joggal merülhet fel a kérdés: miként is lett a magyar fordításban „régi üveghuta” elnevezésből egyszerűen Óbánya? A magyarázat valószínűleg éppen az egyszerűségre törekvő helyi tájnyelvben rejlik, ugyanis a Mecsekben a 17. század végétől a 19. század elejéig létesült üveghutákat, üvegfúvó műhelyeket a népnyelv röviden „üvegbányának” hívta.

Ugyanezen logika mentén kaphatta az Óbányai-völgy felső zárlatában fekvő, bajor és morva üvegfúvó telepesek által 1762-ben alapított „Neuglashütte” a Kisújbánya nevet. A két egykori üveghuta között mintegy három kilométer hosszan elnyúló patakvölgy szépségéről sokan sokfélét írtak már, a Ferde-vízesés és a Csepegő-szikla látványosságai mellett én egy harmadikra, az út mentén egy kereszt tövében szerényen megbújó kis emlékműre hívnám fel a figyelmet.

„Medicus curat, natura sanat”, magyarul „az orvos kezel, a természet gyógyít”. Egy mellbevágóan gondolatébresztő félmondat az 1993-ban elhunyt kisújbányai orvos, dr. Péceli Endre síremlékén. A legendás, ...és még egymillió lépés című filmsorozat kisújbányai epizódjában Rockenbauer Pál és stábja hosszan beszélgetett a nagyvárosi élet zaja elől ide menekülő orvossal, aki a fenti félmondat jegyében betegségére a legjobb gyógyírnak tekintette a Mecsek romantikus kis falujának csendjét, aprócska utcáinak békéjét és a környék erdeinek léleknyugtató miliőjét.

Mi tagadás, dr. Péceli Endre jól választott. A népmesék bájos világát idéző egykori üveghuta az Üvegesek útjának számomra talán legkedvesebb, legautentikusabb települése.

A patakmeder keresztezte szekérút, az eredetihez közeli állapotú házikók, az igényesen rendben tartott, aprócska főtér, a korhű falukép évszázadokkal repít vissza az időben, amely utazásból csupán a mindenfelé fellelhető szép és informatív tájékoztató táblák zökkentenek vissza a 21. századi valóságba.


Kisújbányáról egy ritkán használt, régi szekérúton kapaszkodunk fel a szintén beszédes nevű Mészégető-tető fátlan, kopár fennsíkjára, majd némi útkeresést követően az egyébként jól követhető üveges jelzések nyomán hamarosan az üvegművesség egykori épített kellékeit a legépebb állapotban megőrző hutahelyre, az európai szinten is egyedülállónak mondható leletekkel büszkélkedő Pusztabányára érkezünk. A valamikor „Vitriaria” néven ismert, közel kétszáz lelket számláló üvegművestelepen az 1780-as évektől az 1810-es évekig fújtak üveget, ezt követően a szomszédos falvakkal ellentétben teljesen elnéptelenedett. Emlékét az erdő szélén egy szépen faragott, méretes kőobeliszk őrzi.

Azt, hogy mi a jó szerencse és mi a balszerencse, többnyire az idő dönti el.

Az elnéptelenedésnek köszönhetően Pusztabánya egykori üveghutájának köveit és kemencéinek tűzálló tégláit szerencsére nem hordták el építőanyagnak, így megmaradt a faszerkezetes üvegcsűr kőből készült alapjának jelentős része, kisebb színezőkemencék és a ritkaságszámba menő kettős olvasztó-hűtő főkemence romjai is.

Érdekesség, hogy a fennmaradt romok mintájára 1995-ben felépített két új kemencében hat nap felfűtést követően több száz év után újra üveget készítettek Pusztabányán.

A több mint négyszáz méteres magasságban fekvő, erdők övezte, napsütötte kis fennsíkon, a valamikori Vitriaria helyén ma népszerű turistapihenő található padokkal, asztalokkal, tűzrakó helyekkel és a Mecsekerdő Zrt. által működtetett, turisták számára fenntartott kulcsosházzal. Pusztabánya erdei telepéről az üveghuta mellett induló ösvényen, a Kis-tóti-völgy vízmosásos medrében gyors ereszkedéssel érjük el a Püspökszentlászlót Hosszúheténnyel összekötő, murvás erdészeti utat. Az Üvegesek útjának következő állomása az egyéb látnivalói mellett üvegmúzeumáról is híres Hosszúhetény.

A község határában túránk egy újabb remekbe szabott tájékoztató táblája fogad, amely mellett immár nem mehetünk el szó nélkül. Ezek a három nyelven íródott, igényesen kialakított, rendkívül informatív táblák az Üvegesek útjának üde színfoltjai. Tizenhat darab van belőlük az út mentén, szépen elosztva, és ami külön érdekessé teszi őket, hogy mindegyiket más-más magánszemély vagy éppen szervezet állíttatta és gondozza. A táblák létrehozói között van vendégház-tulajdonos, nemzetipark-igazgatóság, erdészet, könyvkötészet, fotográfus, képzőművész, szobrász, még mustármanufaktúra is, de ami itt, Hosszúhetény határában megfogott minket, az egy olasz hangzású név volt, amely arról tanúskodott, hogy ezen a tájon tényleg mindenkinek szívügye ez a gyönyörű túraútvonal.

A nevét méltán viselő Hosszúhetény irigylésre méltó fekvését valóban hosszan csodálhattuk, valljuk be őszintén, volt is mit: a piros cseréptetős, takaros kis házaknak a község felett emelkedő Hármas-hegy ormai és a távoli Zengő komor sziluettje adnak festői hátteret.

Az éppen zárva tartó üvegmúzeum mellett egy kis utcába fordulva, az üveges jelzéseket követve ez utóbbi felé vesszük az irányt. A Mecsek legmagasabb hegyének robusztus tömbjét túránk útvonala délkeleti irányban, szántóföldek közt nyújtózó dűlőutakon kezdi el megkerülni, majd erdőhatárt érve éles irányváltással vág neki a hegy szoknyájának. A szántóföldeken elveszni látszó jelzések a Zengő erdejében újra mellénk szegődnek, hogy a hegy keleti oldalgerincén, majd a Büdös-kúti-völgyön át hullámvasutazva vezessenek el az Üvegesek útjának utolsó és egyben legrejtélyesebb üvegcsűrjéhez, az elsőként alapított kelet-mecseki üvegfúvó műhelyhez, a Réka-völgyi hutához.

Az 1699-ben a pécsváradi apát kezdeményezésére létesült, kérészéletű üvegfúvó műhely alig három évig működött. Ez idő alatt elsősorban az apátság és a környékbeli nemesség részére készítettek itt jó minőségű, díszített öblösüvegeket, polgári házakhoz ablakszemeket. Bár az üveghuta épülete mellett fűrészmalom és kvarctörő malom is helyet kapott, nagyobb településről a Réka-völgyi huta esetében az idő rövidsége miatt nem beszélhetünk.

A többnyire fából ácsolt épületek a megszűnést követő néhány évtized elteltével nyomtalanul eltűntek, a huta emléke a 20. század végéig teljesen feledésbe merült.

A Réka-völgyi hutahely emlékének felélesztése, történetének bemutatása az elmúlt évtizedekben feltámadó mecseki üvegműves-hagymányok lelkes képviselőinek köszönhető. Túránk kezdő- és egyben végpontjáig, Óbányáig alig néhány kilométer maradt csupán hátra. A Réka-völgyet az Óbányai-völgytől elválasztó, 445 méter magas hegygerincen épült Ötös úti kunyhóig azonban több mint száz méter szintemelkedést is le kell még küzdenünk, ami így a túra vége felé – valljuk be – nem csal őszinte mosolyt az arcunkra. A hegytetőre felérve egy aprócska kunyhónak otthont adó, bájos kis tisztás fogad tűzrakó hellyel, pihenőpadokkal. A hatalmas fák övezte rét szélén az Üvegesek útjának újabb táblája kapott helyet, amely ezúttal a faszénégetés rejtelmeibe avatja be az erre tévedő turistákat. Betűről betűre tanulmányozzuk e szép, ősi mesterség minden csínját-bínját, reménykedve abban, hogy mire végigolvassuk a leírást, szépen lassan vissza is nyerjük az erőnket.

Az Ötös úti kunyhótól búcsút véve, a Döngölt-árok vadregényes szurdokvölgyében futó szekérúton ereszkedve érjük el a gyorsan leszálló téli alkonyatban szürkéskék köntöst felöltő Óbánya szélső házait. A lassan nyugovóra térő zsákfalu utcáin lépdelve ér véget számunkra ez a nagyszerű ötleten alapuló, szívvel-lélekkel létrehozott, élményekkel teli túraútvonal, amely bámulatos alapossággal tárja fel és mutatja be a keleti-mecseki üvegfúvók életének múlt ködébe vesző emlékeit.

A Börzsöny legszebb kilátóhegyei

A Börzsöny legszebb kilátóhegyei

2021.05.11.

Ha könnyen megközelíthető, igazán látványos, panorámákban gazdag túrát keresel, melyet a karanténban elgémberedett lábakkal is könnyedén teljesíthetsz, akkor a Börzsöny kilátóhegyei rád várnak.

→ Tovább
Barangolás a vadregényes Kőszikla-szurdokban

Barangolás a vadregényes Kőszikla-szurdokban

2021.05.10.

Hosszú-hosszú esztendők után végre sikerült nem munkával ünnepelni a munka ünnepét. Egy múltbéli adósságunkat pipáltuk ki, mivel a RP-DDK vándorlás során egy novemberi esős napon jártunk Nagybakónak környékén, és akkor életveszélyes lett volna felkeresni a Kőszikla-szurdokot.

→ Tovább
A vadregényes Bél-kő ormain

A vadregényes Bél-kő ormain

2021.05.07.

Eger felől Szilvásvárad felé autózva egy pillanatra tátva marad az ember szája, amikor egy útkanyarulatnál egyszerre csak megpillantja Bélapátfalva piros cserepes tetői felett a Bél-kő jellegzetes, szinte műremekké faragott monumentális tömbjét.

→ Tovább