MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Dél-börzsönyi kalandozás a Törökmezőtől a Hegyes-tetőre

Virágos rétek, árnyas erdők, hegyek, völgyek és mindemellett egyedülálló panoráma a Dunakanyarra. Ezt kínálja a Dél-Börzsöny, ha valaki felkerekedik egy kellemes túrára.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

 

A festői természeti adottságokkal megáldott Dunakanyarban a Visegráddal szemben lévő keskeny földnyelv, a Maros síksága már Mátyás király idejében is közkedvelt volt. Budapest közelsége és könnyű megközelíthetősége miatt az egykori lovagi tornák helyszínét mára a természetjárók népesítették be. A Nagymaros és Zebegény körüli erdőkben a túrázás nagy múltra tekinthet vissza. A Hegyes-tető környéke az 1900-as évek elejétől látogatott.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


A Duna bal partján vezető 12-es útról Kóspallag irányába tértünk le, ahol pár kilométer után kis tábla jelzi a Törökmező felé vezető utat. A Börzsöny dús füvein történő legeltetés jogáért már a középkorban pereskedtek a környékbeli települések. A monda szerint innen lőtték a visegrádi várat a fennsíkon állomásozó szultáni seregek. Napjainkban azonban már sokkal békésebb a kép, a turistaház mellett népszerű kalandpark fogadja a látogatókat. Gyerekek és felnőttek együtt élvezhetik az erdőbe épített kötél- és csúszópályák leküzdésének élményét. A kirándulók sem szorulnak háttérbe, mert nem csak az Országos Kéktúra útvonalát taposhatják.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


Délnek fordulva a Kékkel párhuzamosan haladó piros sávon indultunk el. Mivel a két jelzés kettéválik, körtúrával barangolhatjuk be a tájat. Az ösvény váltakozva kanyarog virágos réteken és tölgyesekben. Kora tavasztól a sárga hérics, majd a szintén védett agárkosbor pompázik a mezőn, de a nyári rét sem kevésbé szemrevaló. A kerékpárosok az erdészeti úton a Köves-mezőig tekerhetnek, gyalogszerrel viszont a többnyire az erdőben vezető ösvényen csak néha keresztezzük útjukat.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


A zöld háromszög jelzésre fordulva elhagytuk a Nagymarosra vezető piros sávot. Az első erőteljes kaptatón kissé elfáradtunk ugyan, de a hátunk mögé tekintve pazar kilátásban gyönyörködhettünk. A 360 méter magas Gubacsi-hálás oldaláról belátni Nagymarost és a Dunakanyart. Mivel az elmúlt esőzések elfújták a rekkenő hőséget, kellemes napsütésben pihenve csodáltuk a tájat. A hegytető ösvénye a Dunával párhuzamos, a fák között kitekintve a víz felett a jobb part magasodik.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


Egy kis hullámvasutazás előzi meg az alacsonyabb (306 méteres) Kapu-hegyet, de az erdei séta így is kikapcsol. Egy apró madárcsapat érdeklődve csiripelt jöttünk hallatán. A nagymarosi Gesztenyés Tanösvény állomásain érdekes információkkal gazdagodtunk. A Köves-mező nagy rétjére szerencsére (elvileg) kocsival már nem hajthatunk be, de a nagy aszfaltos parkoló jelzi a régebbi, kényelmes megközelíthetőséget. A piknikezőpadokról egyenesen a visegrádi várat csodálhatjuk meg. Mi is kihasználtuk ezt a lehetőséget, és a szendvicsünket majszolva a túloldali erődítményt bámultuk.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


Újból erőre kapva becsatlakoztunk a Törökmezői Tanösvény Hegyes-tetőt megelőző utolsó pár állomásába. A Világos-térig kapaszkodva a bakancsukra tapadó sár nehezítette a feljutást. A fenyőerdő után az emelkedő egyre komolyabb kihívást jelentett. Aki nem akar ezzel küzdeni, az válassza a lankásan szerpentinező, hosszabb földutat. Az öreg bükkfák törzsének bevésései jelzik, hogy már a 60-as években is sokan a nehezebb utat választották.


A Hegyes-tető csúcsán áll a toronyszerű kilátó, ahonnan egyedi panoráma nyílik a Dunakanyarra. Az építményt 1938-ban emelték, és 3 évvel ezelőtt újították fel. A középkori hangulatú torony a nevét arról a Domonkos-rendi szerzetesről kapta, aki a 13. században az őshazát kutatta Ázsia földjén. A Julianus-kilátó falán emléktábla őrzi az Encián Turisták nevét. A torony tetejéről követhető a Duna folyama, melyet éppen ennek a földnyelvnek a sziklás bércei kényszerítettek kitérésre.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


A Börzsönyi-peremhegység emblematikus tagját, a Hegyes-tetőt szerkezetmorfológiai szempontból a geológusok a Visegrádi-hegységhez sorolják. Az biztos, hogy a toronyból kitekintve a Visegrád fölötti sziklacsúcson épített Fellegvár innen csak egy karnyújtásnyira látható. Nehéz szívvel hagytuk magunk mögött a páratlan élményt, de az idő haladt, mi pedig csak félúton jártunk.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


Visszafelé is a Hegyes-tető északi lejtőjén ereszkedtünk le a Világos-térig. Röpke húsz perces séta következett, majd becsatlakozott a sárga sáv. A jelzett ösvényről kitérővel leltünk rá a térkép szerint északkelet felé található Büdös-tóra. A marosiak ezen a néven emlegetik, de az erdészek Tilalmasi-tóként ismerik. A vulkanikus eredetű Börzsöny természetes állóvizekben nem bővelkedik, ezért bír különleges szereppel a tó és környezete. A zöld moszattal fedett kicsinyke víztükör, akárcsak egy mesebeli lápos, az erdei állatoknak nyújt alkalmas itató helyet. Partján nemcsak a fa építésű les, hanem egy fatörzsre erősített vadkamera is jelzi, hogy az erdő lakóit gyakran vadászok figyelik.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


Visszaballagtunk a Köves-mezőre, ahonnan a nemrég módosított nyomvonalú OKT-t követtük tovább. Az erdők közötti hosszú, keskeny, gyepes terület hajdanán annak a marhahajtó útnak volt a része, amely Zebegény és Nagymaros között kerülő nélkül szelte át a hegyet. A csapásréten álló magányos facsoportok menedéket adtak az átterelt csordának viszontagságos időjárási körülmények között, a vadgyümölcs hagyásfák termései pedig csemegéül szolgáltak a hosszú vándorúton. A rét északnyugati végén, a Vizes-árok előtt a Magas-Börzsöny csúcsait szemlélhetjük a Törökmezői Tanösvény állomásának pihenőpadjain. A virágos, napfényes mezőről sűrű, sötét erdő mélyébe érkeztünk. A közelben lévő Csernák-kutat el is vétettük, így felfrissülés nélkül kapaszkodtunk felfelé ismét a Törökmezőre.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde


Pihenésképpen a turistaházkörnyéki kikapcsolódási lehetőségeket térképeztük fel. A „Törökmezoo” kisállatkertjének lakói mosolyt csaltak fáradt arcunkra, miközben a „csúcscsoki” helyett egy jégkrémet majszoltunk el hazaindulás előtt.

 

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

 

 

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...