Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. augusztus 30.

A Magas-Tátra lengyel lábánál

A Magas-Tátra nevének hallatán többnyire a 2000 méter feletti csúcsokra gondolunk, pedig vannak ám szép helyek alacsonyabban is. Ereszkedjünk csak pár száz méterrel lejjebb, és a szubalpin erdők, vízesések és tavak csodálatos harmóniáját találjuk majd.

Rendszeres túrázóként - be kell, hogy valljam - mindig is kissé irigykedve olvastam a Magas-Tátra csodaszép csúcsainak meghódításáról szóló élménybeszámolókat. Úgy döntöttem, határaim feszegetése nélkül kóstolok bele a hegység ízébe, és annak járok utána, hogy milyen ott alacsonyabb tengerszint feletti magasságban kirándulni.

 


Nem is kell messzebbre menni, mint Zakopane, amely Lengyelország legmagasabban fekvő települése. A Lengyel-Tátra - amely a Magas-Tátra északi szegélyeként, a Roztoka és Bialka-patak völgyéig húzódik - lábánál fekvő üdülőrégió környékén mindenki talál kedvére való hosszúságú, nehézségű túralehetőséget. Bármelyik irányba is vigyen az utunk, a Tátra minden táján csodával vár. A főszezon egész évben tart, télen a síelők, nyáron pedig a túrázók paradicsoma. Zakopane belvárosában is állandó a hömpölygő tömeg, ezért csendesebb „vizekre eveztünk”. A vízesések és tengerszemek környéke kirándulóktól hangos, de a természet lenyűgöző szépsége feledteti a majálishangulatot. Nehéz az összes látnivalót pár napba sűríteni, de begyűjtöttünk egy csokorra valót.

 


A Halas-tó Lengyelország egyik kedvelt kirándulócélpontja. A Lysa Polanától alig 10 kilométerre, a szlovák határ mentén található, és nevét gyakran összekeverik a felette fekvő másik állóvízével. A Halas-tó, lengyel nevén Morskie Oko, szó szerinti fordításban Tengerszem, mely azonban magyarul a felette lévő társának a becsületes neve, mivel a Tengerszem-csúcs alatt fekszik. Hogy ne legyen teljesen tiszta a kép, ez utóbbit hívjuk még Fekete-tónak is (lengyel neve: Czarny Staw pod Rysami), mely viszont a kedves kis gyermekdalból lehet ismerős. Hogy értsük a magyar elnevezések létjogosultságát, fel kell idéznünk a múltból azt a tényt, hogy 1902 előtt Magyarország határa e két víz metszésvonalánál húzódott. Napjainkban már csak vendégként járunk annál a tónál, melyet a The Wall Street Journal újságírói turisztikai rovatukban az öt legszebb tavak egyikének választottak.

 


A nemzeti parki belépő megvásárlása után, ami a Tátra lengyel oldalán mindenhol kötelező, alig tettünk pár lépést, és népviseletbe öltözött lovas kocsisokba ütköztünk. A nehezebb utat választottuk, gyalogszerrel indultunk neki az emelkedőnek. A széles, piros jelzésű aszfalton százával zarándokoltak felfelé az emberek. 40 percnyi kényelmes séta után értük el az utat keresztező Roztoka-patakból kialakult Mickiewicz-vízesést. Azt reméltük, hogy feljebb a tömeg eloszlik majd, de a vízesés mellett leszakadók ellenére is számosan ballagtunk tovább.

 


A piros jelzés néhol betér az erdőbe, kiegyenesítve a betonút szerpentinjét. A Wlosenica lovaskocsi-állomástól már nincs messze a menedékház. Az utolsó szakaszt a fölöttünk magasodó sziklacsúcsok teszik még látványosabbá. A Halas-tó katlanját a Barát-, Csubrina- és Menguszfalvi-csúcsok, valamint a Rysy övezik. A tó körbesétálható, partja a nagy sziklakövekkel, alacsony örökzöldekkel mediterrán hangulatú. Az azúrkék víz és az üde zöld színek teszik annyira vonzóvá. A Tátra legnagyobb tava 1393 méteren található, ahonnan még 187 méteres szintkülönbséget kell leküzdenünk röpke fél óra alatt, ha a Tengerszembe akarunk pillantani.

 


Megizzadva kapaszkodtunk fel a néhol félméteres sziklalépcsőkön a Rysy alá. A Tengerszem szépsége felülmúlja a Halas-tó báját. A Fekete-tó vize a zöld és kék árnyalataiban csillog, visszatükrözve a környező hegyek színét. Úgy tűnik, mintha a 2499 méteres Tengerszem-csúcs innen már csak egy ugrásnyira lenne (a tábla szerint 3 óra járásnyira található), de mivel nem ez volt a célunk, ezért lefelé indultunk. A felső tó partjáról alázúduló vízesésnél még percekig elidőztünk. A visszafelé úton újból megcsodáltuk az alattunk szikrázó azúrkék Halas-tavat ölelő hegykoszorút.

 


Következő célpontunk egy újabb zuhatag volt. A Zakopane délnyugati részén kezdődő Palánkos-völgy (dolina Staryska) mélyén patak csordogál. A vízfolyás mentén, itt is a piros jelzést követve haladtunk egyre mélyebbre. A kényelmes, alig emelkedő út mentén érdekes sziklaképződményeket is láthattunk. A Palánkos-rétről szép kilátás nyílik a Giewont-csúcsára, és az azt koronázó keresztre. A kis faházban kapható meleg tea jól jött a nyári 15 fokban. Miután felmelegedtünk, a sárga jelzésre váltva, egy keskenyebb ösvényen indultunk tovább dél felé. Negyedórás kaptató után a Siklawica-vízesés kétlépcsős folyama ejtett minket ámulatba. A Giewont északi fala alatt kétszer 12 métert hullik alá a víz. Itt sem voltunk egyedül, folyamatosan érkeztek az újabb „fotósok”. A Tengerszem után ez a pár kilométer csak levezető sétának tűnt.

 


Végül, hogy ne maradjanak ki a hegyek sem, jöjjön egy „aprócska”, mely a maga 1206 méterével itt alacsonynak számít. Zakopane Kuznice városrésze a Gáspár-csúcsra (Kasprowy) vezető lanovkáról híres. Mivel annak pénztára előtt is állandó a hosszan kígyózó sor, ezért a kötélpályát nélkülözve inkább a Nosalra indultunk. Fárasztó 10 perces kaptató után a Nosal-nyereg felé szelídült az ösvény. A rövid sziklamászás jutalma a csodálatos panoráma lett. Alattunk a Lengyel-Sebes-völgy és Zakopane, körben pedig a Tátra ormai. A Nosal nyugati oldalának páratlan sziklaalakzatai pompás látványt nyújtanak.

 


A zöldön tovább haladva újabb és újabb kilátópontok szakítják meg az utat. A túra alig hat kilométer, de szépsége marasztaló. Az ereszkedés keményebb, mint a feljutás, néhol szinte nadrágféken csúsztunk. Kuznicéból menetrend szerinti kisbuszokkal, kényelmesen érhető el a centrum. A lanovkát kihagytuk, de a város másik klasszikus programján részt vettünk: a siklóvasút felé igyekeztünk. Átvágtuk magunkat a piaci sokaságon, és a kék-sárga sínvonattal pár perc alatt a Gubalówka „dombjára” kerültünk. A lehangoló bazársorért kárpótlás a szemben lévő kéklő hegyvonulat, maga a Tátra.


A teljesség igénye nélkül ízleltünk bele a hegyvidékbe, de a három nap alatt legalább annyi kilométert és szintkülönbséget hagytunk magunk mögött, amivel akármelyik 2000 feletti csúcsot is elértük volna.

 

 

Írta: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Tompa Mihály nyomában Gömörben

Tompa Mihály nyomában Gömörben

2021.11.17.

Őszi kéktúránk első napján Gömörországban jártunk, melynek a trianoni diktátum óta csak csekély része tartozik hazánkhoz. Ezen a tájon, egész pontosan Keleméren és Gömörszőlősön teljesített két esztendeig lelkipásztori szolgálatot a méltánytalanul elfeledett költőgéniusz, Tompa Mihály. Ezen a túrán az ő emléke előtt adóztunk.

→ Tovább
Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton

Bájos, retró és szeretnivaló: Zirctől Vinyéig a Bakonyvasúton

2021.11.17.

Régóta tervezgettük, hogy felkeressük a Bakony egyik gyöngyszemét, a Cuha patak szurdokvölgyét. Számítottunk rá, hogy a hatalmas sziklafalak közt kanyargó patakmeder látnivalói lenyűgözőek lesznek, arra viszont álmunkban sem gondoltunk, hogy legszebb élményeinket a gyermekkorunk vasútjait felidéző, retró hangulatú vonatozásnak köszönhetjük majd.

→ Tovább