MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2014.11.09. 07:29,   Szöveg: WWF Magyarország - Gruber Tamás,   Fotó: shutterstock.com

Hadd hódítsanak a hódok!

A hazánkban őshonos eurázsiai hód védelmére a Természetvédelmi Világalap (WWF) külföldi példák alapján dolgozná ki stratégiáját. A cél, hogy a hódok szabadon, háborítatlanul élhessenek, s károsnak vélt tevékenységeik is kordában tarthatók legyenek.

Az eurázsiai hód hazánkban védett, őshonos faj, amely Magyarországon az 1980-as évek vége óta ismét jelen van. A hódok részei a hazai állatvilágnak, tevékenységük károsnak vélt hatásait pedig a gazdálkodóknak és a természetvédelemnek közösen kell megoldania. Ennek ellenére a károkozásukról szóló negatív vélemények egyre gyakrabban kerülnek a figyelem középpontjába. A WWF javaslata szerint az Ausztriában és Németországban alkalmazott megoldásokat kell a hazai viszonyokhoz adaptálni.

 

Az eurázsiai hódok Magyarországon az emberi beavatkozások miatt az 1800-as években kipusztultak. A mértéktelen vadászat, a folyóparti élőhelyek jelentős átalakítása oda vezetett, hogy egész Európában drámaian lecsökkent az állományuk, és mindössze 1000 példány maradt fenn a kontinensen. Nem voltunk messze attól, hogy a kontinensről végképp eltűnjön ez a faj. A hódok eltűnését az akadályozta meg, hogy a természetvédők felismerték a veszélyt és hód-visszatelepítési programokat indítottak. Magyarországon a WWF szervezte a visszatelepítéseket, 12 év alatt összesen 234 egyed érkezett hazánkba. A betelepített egyedek száma a Hanságban volt a legkevesebb - összesen 20 példány -, mert ide és a Szigetközbe Ausztria felől a Dunán a természetes bevándorlás is megkezdődött.

 

 

Ha megfelelő mennyiségű a táplálék, akkor a hódok szaporodása várhatóan mindenhol megkezdődik.

 

Ha egész évben kellő mennyiségű víz van a folyókban és patakokban, valamint megfelelő mennyiségű a táplálék, akkor a hódok szaporodása várhatóan mindenhol megkezdődik. Viselkedésükre azonban az a jellemző, hogy a vízpartoktól 20-25 méternél távolabbra nem merészkednek el, és itt gyűjtik be táplálékukat. Vízfolyásaink a 20. század elején befejeződött folyószabályozások óta rendkívüli mértékben szabályozottak, és vizeink menti keskeny sávban is gazdálkodás kezdődött meg. A folyók és patakok jó ökológiai állapotának ugyanakkor egyik kulcsa, hogy nem keskeny csatornaként szabályozva folynak, hanem megfelelő szélességet biztosítva hagyjuk élni a vizes élőhelyekben és galériaerdőkben gazdag parti sávot. Ilyen ideális vízpartokon a hódok szabadon élhetnének, az emberi érdekeket nem háborgatva, de a helytelen emberi területhasználat miatt ez nagyon kevés helyen valósul meg.

 

 

Hódok nyoma az erdőben

 

A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. jelentősen érintett a hódok jelenléte és terjedése miatt. Arányaiban sok erdőjükben van jelen hód, és a vízparti rágások problémáival a gazdasági hasznosításra szánt erdőkben rendszeresen találkoznak. A WWF Magyarország kezdeményezésére megkezdődött a párbeszéd az érintett gazdálkodók, köztük a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt., a területkezelők és a természetvédelmi szempontok képviselői között.





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...