MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2017.10.07. 09:00,   Szöveg: Lénárt Léni,   Fotó: Gulyás Attila

Kalandtúra a budai várban

A főváros fölé magasodó Várhegyre akkor megy az ember, ha valami szépet szeretne mutatni a külföldi rokonának, vagy nincs jobb ötlete első randira. Pedig a Vár bármikor megér egy többórás bóklászást, főleg akkor, ha a Budavári Palota, a Halászbástya és a Mátyás-templom alkotta trión kívül kíváncsi vagy a rejtélyes utcákra, ódon épületekre is, amelyeket könyvekből nem ismerhetsz meg igazán. 

 

Fotó: Gulyás Attila / TM

 

A kiruccanást legjobb az egykor a budai pasák háremházaként szolgáló, később a karmelita kolostornak és templomnak otthont adó Várszínház elől kezdeni. Innen ugyanis kiváló kilátás nyílik az épület előtti térre, amely középkori falakat imitáló romokkal ejti ámulatba a turistákat – szívesen elárulnánk nekik, hogy valójában 19. századi házak megmaradt részeit látják. Ha szerencséd van, a nézelődés közben elcsípheted az őrségváltást is a néhány méterre lévő Sándor-palota előtt. A köztársasági elnök rezidenciájaként funkcionáló épület a kissé narcisztikus Sándor Vince grófról kapta a nevét, aki képes volt a saját arcmását faragtatni az épületen lévő domborművek görög istennőinek fejére, amelyeket aztán a későbbi renoválások során eltüntettek. Az ő fia volt az „ördöglovasként” ismert Sándor Móric gróf, aki nem kevésbé különbözött fura apjától: a díjugrató különc úrfi még a templomba is lóháton járt, a Lánchíd építését gyakran nézte lóhátról a Sándor-palota teraszáról, később pedig megőrült. Azt azonban még Móric gróf se gondolta volna, hogy ott, ahol ő nyeregben nyargalászik, mi pedig andalogva sétálgatunk, a vár alá titkos alagútrendszert építtet Horthy Miklós kormányzó a 30-as években, amelyet később Rákosi Mátyás miniszterelnök atombiztossá alakíttat. A katonai létesítmény – amely nem azonos a vár híres középkori alagútrendszerével – a mai napig annyira titkos, hogy a várlift sem áll meg az objektumot érintő szinteken.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM

A várnegyed szívének titkai

Neked viszont több ok miatt is érdemes kicsit elidőzni a Várszínházhoz közeli Dísz téren, amelyen egykor a napi vásárokat és kivégzéseket tartották: itt áll a neoreneszánsz stílusú Katonai Főparancsnokság megmaradt épülete, amelyet nemrég felújítva adtak át a közönségnek, és jelenleg kreatív művészeti kiállítások tekinthetők meg benne. A 3-as szám alatti épület egykori lakója az a Majláth György országbíró volt, aki a 19. század egyik leghíresebb rablógyilkosságának áldozataként írta be magát Buda várának történetébe: a szigoráról és szadista hajlamáról híres hivatalnokot egy háromtagú bűnbanda tette el láb alól, akik már korábban is követtek el betöréseket. A ház homlokzatán a Batthyány-címer emlékeztet arra, hogy többszöri renoválás után, a 18. század közepén Marton Siegl építőmester kétemeletes barokk palotát álmodott ide Batthyány Lajos nádor számára, amiből mára alig maradt valami: a ház a 2. világháborúban súlyosan megsérült, jelenleg impozáns barokk homlokzattal fogadja a látogatókat.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM


A nem messze lévő Tárnok utca 5. szám alatt álló palota is tudna mesélni arról, hogy kik fordultak meg a falai között mintegy 700 éves története alatt, de az biztos, hogy számos tulajdonosváltás után a ház a luxusóráiról híressé vált Louis Cartier tulajdonába került az 1920-as évek végén. A dúsgazdag francia üzletember nem sokáig örülhetett a pazar műkincseket, értékes kódexet rejtő elegáns otthonának, mert anyagi megfontolások miatt hamar túl kellett adnia rajta: Louis egyik rokona a francia ellenállás kulcsfigurájaként német fogságba került, és a famíliának minden anyagi bevételre szüksége volt, hogy a férfit kiszabadítsa. A palota reneszánsz festményei, barokk stílusú pazar műtárgyai és felbecsülhetetlen értékű kötetei Budapest ostromakor a fővárost elfoglaló orosz csapatok martalékává váltak.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM


Nem úgy a Tárnok utca 14. és 16. szám alatti házak, amelyek magabiztosan túlélték a történelem viharait: az előbbi épület gyémántmetszéses, sakktáblaszerű homlokzattal csalogatja a turistákat, míg a mellette lévő régi középkori kereskedőház maradványait őrző ház teraszán éhségüket csillapíthatják az időutazáson lévő vándorok. Még mielőtt teljesen visszarévednél a múltba, ez utóbbi épület falán a középkori szoborfülkének látszó dísz 1934-es keltezésű.

Kísértetek a pincétől a plafonig


Autentikus középkori hangulatért mégsem kell a szomszédba menned, mert a vár alatti alagútrendszer vagy közismertebb nevén Budavári Labirintus felfedezése is épp elég lesz az izgalomhoz. Bejárata az Úri u. 9. szám alatt álló házban található. Az útvesztő 10,5 km hosszú, 5-6 méter mély, és a vár egykori lakói élelmiszer-tárolásra és a romlandó ételek hűtésére használták. Később, a 2. világháború idején, legalább 6000 ember talált itt menedéket a főváros ostroma alatt. Akik szeretik a rémhistóriákat, azoknak se lehet okuk panaszra, mert az egyik legenda szerint a budai pasák ide falaztatták be, illetve az alagútrendszer kútjaiba vetették megunt háremhölgyeiket. Az igazság sosem derült ki, de az biztos, hogy a vár egyik kútjában annak idején női csontvázakat is találtak.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM


A kísértethistóriák szerelmesei az Úri u. 14. szám alatti épületet se kerüljék el, mert az itt álló Stelczer-házat is a szellemek tették híressé: egykori lakói, gróf várkonyi és böősi Üchtritz-Amadé Emil és családja hosszú évekig két egymáshoz bilincselt csontvázra panaszkodtak, amelyeket minden év augusztus 20-án, délután 1 óra magasságban láttak az emeleti lépcsőről leereszkedni, majd átnyargalni a ház ún. „elefántszobájának” mennyezetén. A megfejtés egészen 1943-ig váratott magára, amikor a ház alatti pincében egy kiszáradt, török kori kutat találtak, amelynek mélyén két csontváz feküdt egymáshoz láncolva. A mai napig homály fedi, hogy kik lehettek ők, de miután a család misét celebráltatott az ismeretlen „lakótársak” lelki üdvéért, soha többé nem zavarták a házban élők nyugalmát.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM


Virágláda megtévesztésre és az elveszett trófeagyűjtemény


A modern vakolatarchitektúra nem feltétlenül lesz elég ahhoz, hogy hosszabban elidőzzünk az Úri u. 27. szám alatti Kaas-ház előtt, de azt azért nem árt tudni, hogy az épület egyik lakója a rablólovag felmenőkkel is rendelkező, dán származású báró rewentlowi Kaas Ivor országgyűlési képviselő, író és publicista volt, akinek a családja a 19. század elején telepedett le Magyarországon. A família annyira büszke volt származására, hogy Hamlet dán királyfit is simán a családi ősök közé sorolták. A báró egykori otthona azzal is beírta maga a Várhegy históriájába, hogy az alatta hosszan elnyúló, vegyi, atom- és biológiai támadás kivédésére egyaránt alkalmas, egészen 2002-ig titkos létesítményként kezelt Sziklakórház dízelmotorjainak légbeszívóját is a ház kéményeiben rejtették el. A ház jobb sarkán és az udvar egyik szegletében ma is megfigyelheted azokat a rézcsöveket, amelyeken keresztül a szén-monoxidot és szén-dioxidot kiengedték a bunkerből. A belső udvarban lévő virágládák se tévesszenek meg: annak idején a Tóth Árpád sétányon álltak, és speciális kialakításuknak köszönhetően olyan csapokat álcáztak, amelyeken keresztül a gázolajat pótolták a bunkerben és a kórházban a gépek üzemeltetéséhez.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM


A parádés időutazást egy dimenzióugrással is simán megfejelheted az Úri utca 52. szám alatti ház előtt, amelynek kapujára egy figyelemre méltó Bész-szobrot faragtatott a ház egykori úrnője, gróf lomniczai Skerlecz Antónia úrhölgy, aki nem vetette meg az ezoterikus tanokat. A démonűző hatalommal felruházott figura a hiedelem szerint nemcsak egy másik világba segítette át az asszony szalonját sűrűn látogató alkimista beavatottakat, de a tiszteletet parancsoló szoborhoz fohászkodtak a gyermekáldásra vágyó nők is. Azt már sosem tudjuk meg, hogy gróf sárvár-felsővidéki Széchenyi Zsigmond, a világjáró híres vadász mit szólt a ház misztikus előéletéhez, de azt pontosan tudjuk, hogy a herceg Esterházy és a gróf kéthelyi Hunyady család után ő is a ház lakója volt egyedülálló vadászati szakkönyvgyűjteményével együtt. Részben itt helyezte el 1300 darabos trófeagyűjteményét és 552 darabos vaddisznóagyar-kollekcióját is, amelyből a 2. világháborús ostrom után mindössze 7, illetve 6 darab maradt meg összesen.

Természetvédelmi oltalom ott, ahol nem is gondolnád

Nem kevésbé rejtélyes a története a Bécsi kapu tér 8. szám alatt az Appel–Esterházy-ház udvarán lévő, 1982-től természetvédelmi oltalom alatt álló, Izabella típusú szőlőtőkének sem. Az 1947 óta szépen terebélyesedő növényről senki se tudja, hogyan került a ház udvarára, de több mint fél évszázada csipegethetik róla a zamatos gyümölcsöt az éhenkórász madarak, a lédús csemegére vágyó lakók és látogatók. A növény mellett nem árt a lábad elé nézni, mert az udvar közepén még mindig megvan a régi kocsifordító, kerékvető kő is. A ház a 15. század elején Bátor Benedek budai esküdtté volt, majd többszöri tulajdonosváltás után, az 1920-as évek elején, gróf galántai Esterházy Móric országgyűlési képviselő vásárolta meg, akinek a szemrevaló épület biedermeier stílusú átalakítását köszönheti az emberiség.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM


Ha a biedermeier romantika és Bacchus gyümölcse nem hozott lázba, akkor vegyél egy laza kanyart a Táncsics Mihály u. 16. szám irányába. És nem csupán azért, mert a Multzer János kádármester nevét őrző, barokk stílusú Multzer-ház homlokzatán egy szép – Szűz Máriát és Krisztust ábrázoló, 18. század eleji – falfestést csodálhatsz meg, de ha szerencsés vagy, és nyitva van a kapu, az udvaron olyan barokk szoborcsoportban gyönyörködhetsz, amelynek élethű figurái bőven feledtetik veled a gyaloglással töltött órák fáradalmait. A szoboregyüttes az épülettel szemben, a Zichy-palotában állhatott, és 1958-ban szállították át a ház udvarára.

 


Feltehetőleg a teljes magyar sünpopuláció büszke lenne arra a 13. század vége óta álló házra, amelyet a túra végére ajánlunk, és a Hess András tér 3. szám alatt „Vörös Sün-ház” néven ismer a Várhegy népe. Az épületet a középkor végéig „Remete Szent Pál testét őrző háznak” is hívták, így a középkorban a mai Fortuna utca a Szent Pál utca nevet viselte. Az épület arról is nevezetes, hogy előtte esett el a harcokban Buda utolsó török kormányzója, Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa is, majd a 18. században fogadóként üzemelt. Később itt működött az első, 6–14 éves gyerekekből álló magyar színjátszókör, hogy a 18. század végén, a Meyer Johann és Karl Johann által üzemeltetett első vári fogorvosi rendelőként szerettesse meg magát a környék lakóival, akiknek fogpanaszaik enyhítésére nem igazán volt akkoriban más lehetőség. Az épület – sok kortársához hasonlóan – nem úszta meg, hogy a két világháború között bordélyház működjön benne, amelyet aztán 1938-ban végleg bezártak a szifilisz terjedése miatt. Ma védett műemlékegyüttesként várja az arra járó kíváncsiskodókat.

 

Fotó: Gulyás Attila / TM

 

A szervezésért köszönet a Falanszter blognak és az Urbface.com-nak, hogy lehetővé tették a túrán való részvételt. Az épületek titkaiba Jamrik Levente antropológus, történész avatott be bennünket.

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. júniusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Toplistás csavargás Miskolcon - túratippekkel

Gomba? Az egy falu is, és gyönyörű!

Bakonyi szerzetesek és indiánok nyomában - Bakonybél 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23
24
2526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...