Egyszer volt egy szegedi vár

A várat ma már hiába keresnénk, mindössze két részlet maradt meg belőle, a vár emléket azonban igyekeznek más módon életben tartani. De kezdjük az elején, és ismerjük meg a vár történetét.

A szegedi vár aranykora

A Szeged helyén található tiszai átkelőhely már az ókortól kezdve fontos szerepet játszott, itt lehetett a Ptoleimaosz által említett Partiszkon nevű település, amely fontos kereskedelmi központtá vált, itt volt az Erdélyből a Maroson szállított só és fa átrakodóhelye.

A vár a sószállítás kikötőjének és az itt összefutó vízi és szárazföldi utaknak a biztosítását, valamint a tiszai átkelőhely védelmét látta el. Megépítésében szerepet játszott, hogy a tatárjárás elpusztította a közeli csongrádi várat, így a szegedi erősség vette át annak szerepét. A vár jelentőségét jól mutatja, hogy falai között a középkorban szinte minden király megfordult, sőt országgyűlést is tartottak benne. Szeged szerepét tovább erősítette, hogy 1498-ban szabad királyi városi rangot kapott.

Milyen volt az Alföld legnagyobb téglavára?

A szabálytalan, nagyjából négyszögletes alaprajzú, belsőtornyos vár az Alföld legnagyobb téglavára volt. Területe a mai belváros egy részét elfoglalta, nagyjából a Széchenyi téri főpostától a Tiszáig és a Móra Ferenc Múzeum szökőkútjától a Szegedi Nemzeti Színházig tartott a területe. A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg.

A középkorban a vár két legjelentősebb épülete az Árpád-kori palota, a mai Deák Ferenc utca és a Vár utca sarkán, és egy 14. századi gótikus vártemplom, ami a mai Vármúzeum előtti téren állt.

„…a vár egyértelműen a megszálló török uralom, a kiszolgáltatottság jelképe lett.” – írja dr. Horváth Ferenc régész A szegedi vár bontása. A vár helye és szerepe a szegediek gondolkodásában című tanulmányában. 1686-ban a város felszabadult a török alól, a várba azonban osztrák helyőrség települt, akik megszállóként viszonyultak a város lakóihoz, és ez tovább rontotta a város és a vár viszonyát.

Börtön lett, aztán lebontották

Az 1700-as évek végén a várat börtönné alakították, ahol francia, olasz hadifoglyok, majd betyárok is raboskodtak. Az 1840-es évekre a vár közelében is épültek már házak, és az egyre rosszabb állapotba kerülő erőd mindinkább útjában volt a terjeszkedő városnak.

A szegedi vár története az 1879-es nagy árvíz után ért véget. I. Ferenc József császár a katasztrófa utáni napokban Szegedre látogatott, és a vártelket a városnak ajándékozta, cserébe egy új katonai laktanya építését kérte.

Horváth Ferenc a fent említett tanulmányában arra kereste a választ, hogy más városokkal ellentétben a szegediek miért nem tekintettek lokálpatrióta büszkeséggel középkori várukra, és miért akarták már a 19. század elejétől lebontani azt. Ennek oka szerinte az, hogy a szegedi várhoz története során inkább negatív, mint pozitív élmények társultak. „Nem tapadt hozzá semmiféle olyan, a mítoszok világába emelhető emléke, mint a dicsőséges védelem vagy hősi ellenállás – mint ahogy történt az például Nándorfehérvár, Kőszeg, Eger, Szigetvár és a többi vár esetében. Ehelyett 600 éves fennállása alatt az utolsó, több mint 300 évben a város érdekeivel ellentétes idegen hatalmak birtokában, azok katonai bázisaként szerepelt – terheit pedig a lakosság viselte.”

Mi maradt meg mára?

A várból mára alig valami maradt meg. A legismertebb emlék a Tisza mellett, a Huszár Mátyás rakparton látható vízi bástya, a vár saroktornyának maradványa, amelynek csak a fele látszik, mert a többi része az úttest alatt van.

Idén nyáron azonban a rakpart felújításához kapcsolódó régészeti feltárás során láthatóvá vált a bástya út alatti része is, így pár hétig a járókelők megnézhették a rondella teljes ívét.

A feltárások során több korábbi feltételezés is bebizonyosodott. Például az, hogy 1686-ban, amikor az osztrákok visszafoglalták a várat a törököktől, akkor a vár északi falát aláaknázták, és azt a feltételezést is megerősítették, hogy 1692-ben a vár keleti fala a Tiszába omlott. Az alábbi képen pedig a rondella látható, még teljes valójában.

A vár másik megmaradt része a Móra Ferenc Múzeum mögött található épület, amiben ma a Vármúzeum működik. Ez eredetileg a barokk Mária Terézia-kapunak nevezett épületrész volt, de a neve ellenére sosem működött kapuként. A vár legkésőbb épült része volt, ami 1750 és 1770 között készült el a keleti kazamatákkal egyidőben. A vár lebontása során valamilyen csoda folytán a Mária Terézia-kaput meghagyták, benne kocsma, majd a városi tisztviselők klubja működött, később egy fedett kuglipályát is építettek hozzá. Már Móra Ferenc is indítványozta, hogy a vármaradványt kőtárként kellene hasznosítani, ez végül csak 1965-ben valósult meg.

A szögedi boszorkányok és betyárok

Ma az épületben a Vármúzeum kiállítása, illetve a kőtár található. A 2020-ban elkészült interaktív és sok érdekességet bemutató tárlaton a szegedi vár története mellett szó esik a boszorkányperekről, a betyárok világáról, az 1879 márciusi nagy árvíz pusztításáról és Szeged újjáépítéséről is.

Természetesen a leghíresebb alföldi betyár, Rózsa Sándor is helyet kapott a kiállításon. Több fotót is láthatunk róla és korabeli hirdetményeket, amelyekben komoly jutalmat ígérnek annak, aki kézre keríti őt. A kiállítás berendezése, a rácsok, a hanghatások megidézik azt az időszakot, amikor a vár börtönként funkcionált, aki szeretne még kalodákat, kéz-és lábbilincseket is kipróbálhat.

A kiállítás a szegedi boszorkányperekkel is behatóan foglalkozik. A látogatók egy installáció segítségével még a boszorkánypróbát is kiállhatják.

1728 nyarán a Tisza partján, a ma Boszorkányszigetnek nevezett partszakaszon máglyán égettek el 13 boszorkánynak nyilvánított személyt. A boszorkányüldözéseknek Mária Terézia rendelete vetett véget, amivel 1755-ben betiltotta a boszorkánypereket. A boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek azonban még sokáig megmaradtak, ezt jelzik azok a boszorkányokkal kapcsolatos szavak is, amelyeket még a 20. században is használtak. Ezeket Bálint Sándor néprajzkutató gyűjtötte össze, és a kiállításon is olvashatjuk őket. Közéjük tartozott például a boszorkánygörcs, ami a kubikosok gerincfájdalmára utalt, vagy a boszorkányfing, ami a pálinka népnyelvi megfelelője volt.

Hogyan lehet megőrizni a vár emlékét a vár nélkül?

Nem könnyű egy vár emlékezetét megőrizni úgy, ha magából az épületből szinte semmi nem maradt. Szegeden azért megpróbálták, és az egykori vár helyén különböző kreatív jelzéssel hívják fel a figyelmet arra, hogy sok száz éve itt állt az Alföld legnagyobb téglavára.

A Móra Ferenc Múzeum körül vezet a Történeti tanösvény, amelynek infopontjain számos érdekességet megtudhatunk a várról. A sétányok, illetve a térköveken barnával jelzett vonalak a várfalak helyét mutatják, de még a trolimegálló padja is rejt érdekességeket.

A Vármúzeum előtti téren a vár korábbban itt álló gótikus templomát teszik láthatóvá. Az épület falait egy fehér kőborítás rajzolja ki a földön. Így jól láthatóvá válik a főhajó és az oldalhajók és a régi oszlopok helye, amelyek közül kettő ki is emelkedik. A templom a középkori Magyarország egyik legrangosabb egyházi építménye volt, körülötte a 14. századtól a 18. századik temetkeztek, és eddig több mint ezer sír tártak fel.

Élmények a múzeumban, és annak tetején

Érdemes felmenni a Móra Ferenc Múzeum tetején kialakított két kilátóba is, ahonnan szép kilátás nyílik a belvárosra, a Tiszára, és fentről megnézhetjük a rondellát is. Van itt egy kronoszkóp is, amibe belenézve az 1870-es évek szegedi belvárosa tárul a szemünk elé, amikor még a vár is állt.

A kilátók előterében, az épület padlásterében még alaposabban elmélyedhetünk az 1870-es évek szegedi hétköznapjaiban. Az itt található 3D-s animáció a belváros egykori látképét mutatja be; az egyes épületeket megérintve feltárul azok története is.

A legnagyobb attrakció most a Titokzatos jégkorszak című kiállítás, amelyre a múzeum főbejárata előtt egy hatalmas mamut hívja fel a figyelmet. A tárlat egyik legérdekesebb része az a terem, ahol valóban extrém hideg uralkodik – itt a látogatók saját bőrükön tapasztalhatják meg, milyen lehetett a jégkorszak klímája. Ehhez a kiállításhoz szorosan kapcsolódik egy másik, ami a Jégkori ember címet viseli, és sok más mellett bemutatja a jégkorszakban élet emberek hétköznapjait és szokásait.

Az állandó kiállításokat sem érdemes kihagyni. Például A szögediség fundamentuma címet viselő tárlat azokat a sajátságokat mutatja be, amelyek révén Szeged kiemelkedett a dél-alföldi mezővárosok sorából, de hallhatjuk a Szegeden és környékén jellemző ö-ző nyelvjárást is népdalok és mesék által. Egy állandó kiállítás a múzeum névadójának és egykori igazgatójának, Móra Ferencnek az életútját és munkásságát mutatja be, de sajátos szemszögből, az író természethez való meghitt viszonyán keresztül.