Példátlan jelenséget tapasztaltak idén a madármegfigyelők: szeptember közepén a Kárpát-medence fölött több mint 20 000 kék vércsét regisztráltak. A közel negyedszázada zajló szinkronszámlálások történetében ilyen magas egyedszámot még soha nem jegyeztek fel.
Az idei év szinkronszámlálásai során 65 helyszínen figyelték meg a vércséket, a számuk pedig átlépte a történelmi 20 000 példányt – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján.
A legnagyobb éjszakázóhely a Hortobágyon alakult ki, ahol mintegy 5000 madár gyűlt össze
– ekkora koncentrációt korábban még soha nem dokumentáltak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei szerint a kiugró érték több tényezőre is utalhat: egyrészt az idei költési siker rendkívül kedvező lehetett, másrészt nem kizárt, hogy a faj őszi vonulási útvonala módosul, és egyre több madár választja a Kárpát-medencét gyülekezőhelyként.
Kék vércsék a Kiskunság területén
Kiskunsági rekord: több ezer vércse egyetlen napon
A Kiskunságban szeptember 17-én 3931 példányt számláltak meg 11 különböző helyszínen, ami a térség eddigi legmagasabb értéke. A legnagyobb gyülekezések Szabadszállás (1300 madár) és Apaj (1200 madár) térségében alakultak ki, de Kiskunfélegyháza, Dunapataj és Gara környékén is jelentős csapatok fordultak meg.
Októberre a legtöbb kék vércse már úton van az afrikai telelőterületek felé – a madarak Angolában és Namíbiában töltik a telet, miután átrepülik a Szaharát és az Egyenlítő vidékét.
Nyolcezer kilométeres vándorút – felkészülés magyar tájakon
A kék vércsék számára a Kárpát-medence táplálékban gazdag térségei kulcsfontosságúak: itt gyűjtik az energiát a több mint 8000 kilométeres út előtt.
A vércsék rovarokkal, kisebb rágcsálókkal és hüllőkkel táplálkoznak, és a vándorút során létfontosságú zsírtartalékot halmoznak fel. Ez teszi lehetővé, hogy napokon át repüljenek megállás nélkül olyan területek felett, ahol zsákmányt alig találnak. A mostani rekord tehát nemcsak mennyiségi adat, hanem az egészséges populáció és a jó kondíciójú madarak jele is.
Kékvércse-csapat naplementében
A kék vércse – a sztyeppék elegáns vadásza
A kék vércse hazánk egyetlen telepesen fészkelő ragadozó madara. A faj Afrikából későn, jellemzően májusban érkezik, és nem épít saját fészket: leggyakrabban a vetési varjak elhagyott fészkeit foglalja el.
A 20. század végére a varjútelepek visszaesése a faj jövőjét is veszélyeztette, ezért a szakemberek mesterséges költőládákat helyeztek ki.
A madarak gyorsan alkalmazkodtak ehhez a lehetőséghez, és azóta is szívesen költenek ezekben a mesterséges odúkban.
Hím kék vércse
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területén több ilyen telep működik, amelyek hosszú távon biztosítják a faj sikeres szaporodását. A természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően az utóbbi években a vetésivarjú-állomány is növekszik, így a vércsék ismét egyre több természetes fészket találnak.
Szinkronszámlálás: tudomány és természetvédelem kéz a kézben
A vércsék őszi gyülekezőhelyein zajló szinkronszámlálásokat az MME és a hazai nemzetipark-igazgatóságok közösen végzik. A módszer lényege, hogy egy adott időpontban, összehangoltan történik az adatgyűjtés, így pontos képet ad a faj aktuális populációjáról és mozgásáról. A kék vércse fokozottan védett, Natura 2000 jelölőfaj, természetvédelmi értéke 500 000 forint.
A kék vércse a hím kékesszürke színéről kapta a nevét, népiesen hamvas, vöröslábú vagy palaszürke vércsének, illetve bogárzó sólyomnak is hívják. A tojók más színűek, inkább barnásak, farktollaikon és szárnyaikon sávok húzódnak. A madár 28–31 cm, szárnyfesztávolsága 65–75 cm, tömege 130–197 gramm.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
