MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.11.07. 11:00,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Mohai Kata, Lánczi Péter

Kálváriák a Börzsönyben

Két okból is alig vártam már a múlt vasárnapot. Egyfelől azért, mert a Kálváriák a Börzsönyben 5. túrája jelentette az utolsó állomást a Dél-Börzsöny-kupasorozatnak, másfelől mert egy könnyű és hangulatos kirándulásra készültem az őszi tájban a kedvesemmel és a barátaimmal. 

Fotó: Lánczi Péter

Rajt a nógrádi vasútállomásnál

 

Túratársaimmal autóba vágódva és enyhén ködös időben igyekeztünk Verőcére, hogy aztán még egy kis vonatozással átérjünk a Nógrádból induló rajtba. Mások is sokan választották ezt a vegyes közlekedési módot, akik ezen a november 5-ei vasárnapon a BTHE (Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület) túráját választották programjuknak. Ugyanis a hosszútáv – amely 22 km sem volt – egy lineáris túra keretében vitt a nógrádi rajtból Verőcére. A legpraktikusabb ezért az volt, ha a célban hagyjuk az autót. Négyfős csapatunk egy kényelmes és egyben nem túl látványos kirándulásra készült a Börzsöny hegyeinek lábánál, ahol mi inkább a beszélgetésre és a kikapcsolódásra helyeztük a hangsúlyt, semmint a teljesítményre, amit ez a túra egyébként sem nagyon tartogatott számunkra. Élményekért és a díjazásért jöttünk.

 

Fotó: Lánczi Péter

Háttérben a nógrádi vár

 

Nógrádról egy gyors rajtoltatást követően vágtunk neki a vasútállomástól a párás tájnak, amelyben a közeli vár csekély romjai alig látszódtak. Túránk tematikája ennek a településnek a kálváriájához nem navigált el minket, de sokat nem kellet sétálnunk, hogy a közeli Berkenye határában álló stációt megnézzük. Nem sokkal ezután magát Berkenyét és a 18. században épült római katolikus templomát is felkerestük, miközben az itt található ellenőrző ponton kapott mézédes almát ettük.

 

Fotó: Lánczi Péter

Szent Kereszt felmagasztalása templom Berkenyén

 

Fotó: Lánczi Péter

Berkenye templomkertjében

 

Berkenye egyházi épületein kívül a szép és rendezett utcáit, lakóházait, illetve a település déli határában a futballpályáját és mesébe illő kis tavacskáját is megcsodáltuk. Utóbbi a fahíddal és pavilonnal ellátott kis szigetecskéjével késztet sokakat a fotózásra, amely igazán festőien pompázott a víztükör ölelésében, még egy ilyen szürke novemberi napon is.

 

Fotó: Lánczi Péter

Berkenyei horgásztó a pavilonos kis szigettel

 

Lassú tempóban zörgött a lábunk alatt az avar, miközben beszélgetéseink témáról témára ugrottak az idő és a kilométerek múlásában. A szervezők által biztosított öt és fél órás szintidő bőségesen elég volt számukra, hogy kényelmesen elmélyedjünk a dumálásban, vagy hogy cirkuszi mutatványt hajtsunk végre egy rét szélén talált vaskarikával a többiek szórakoztatására. Hogy valójában mire való ez a „mutatványos kellék”, arra nem jöttünk rá.

 

Fotó: Mohai Kata

 

Fotó: Lánczi Péter

Mátyás cirkuszi mutatványokkal is készült

 

Annyira kényelmesre vettük az erdei bóklászásunkat, hogy kisgyerekes családok, kutyás természetjárók, fiatalok, idősebbek, egyszóval mindenki leelőzött minket. Ezt cseppet sem bántuk, hiszen ez az út Katának őszi fotózós kirándulás, Andrásnak egészségügyi séta, Mátyásnak és nekem pedig a Dél-Börzsöny-kupa levezetése volt.

 

Fotó: Lánczi Péter

Szendehelyi kálvária

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Egy fiatal akácerdőből értünk ki Szendehelyre, és keresztül-kasul bejártunk, miközben a kálváriadombját is megmásztuk. A Jézus keresztútját ábrázoló jelenetek felett egy fára erősített tartóban találtuk meg a túránk igazolómatricáit. Ezzel kipipáltuk a harmadik igazolóhelyünket, majd nem sokkal később a negyediket is, amely alig pár száz méterre, szintén a településen volt található. Ez volt egyben a rövidtáv végállomása, illetve a mi frissítőpontunk, ahol a szervezők pogácsával is kínáltak minket.

 

Fotó: Mohai Kata

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Szendehelytől az Országos Kéktúra jelzéseit követtük egészen Magyarkútig. Kezdetben hangulatos, őszi színekkel díszített szekérúton, majd saras, mély erdészeti úton lépkedtünk, amelyen csak egészen későn vettük észre, hogy a jelzés és a sokkal kényelmesebb ösvény igazából azzal párhuzamosan, tőlünk alig néhány méterrel beljebb vezet a fák között.

 

Fotó: Lánczi Péter

Kék úton Magyarkút felé

 

Fotó: Mohai Kata

Magyarkúti „turistadugó” az Irma-forrásnál

 

Magyarkúton igazi sorban állás alakult ki az igazoló bélyegzéshez, amelynek hosszú percei közben az Irma-forrás vagy a turistaház nyújtott felfrissülést a türelmetlenebb várakozóknak. Miután kiálltuk a „dugót”, hazánk egyetlen turistakápolnája felé vettük az irányt, amelyet a közeli Orgonás út kanyarjában találunk.

Innen még hátravolt öt kilométer a célig, illetve és egy kisebb kaptató, amely először aszfaltúton vezetett Magyarkút tetejére, majd avarszőnyeges ösvényen a Borbély-hegyre. Útközben érintettük az Aranyoskúti-kilátóhelyet, amelynek meredek szikláiról sejtelmesen terült el alattunk a ködös táj, benne az éppen kivehető Dunakanyarral.

 

Fotó: Lánczi Péter

Turistakápolna Magyarkúton

 

Fotó: Lánczi Péter

Őszi panoráma az Aranyoskúti-kilátóhelyről

 

A Borbély-hegy is valamikor egy kilátóhely volt, de a növényzet mára már kicsit sem enged láttatni a panorámából. Leszakadt korlátok és romos pihenőhely jelzi, hogy egykoron volt értelme ide felkapaszkodni. Mi is csak a túra igazolópecsétjéért jöttünk fel a 283 méteres magaslatra, és a Katának nagy örömöt okozó csokiért, mert egyébként másért nemigen érdemes.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Lánczi Péter

Borbély-hegyi ellenőrző pont

 

A hegyről egy rövid ereszkedés után beértünk Verőcére, amelynek a kálváriáját közvetlenül a templom mellett találjuk. Még itt is be kellett gyűjtenünk egy matricát az itinerbe, s csak ezt követően vehettük a cél felé a végső irányt. Az aszfalton és a házak közt megtett kilométer után el is értük a verőcei általános iskola épületét, ami egyszerre jelentette a mai túránk végét és az év elején elkezdett kupa befejezését. Nemcsak én, Mátyás is várta ezt a pillanatot, aki szintén innen indult útnak még januárban, a Börzsöny kapuja túrával, amely a Dél-Börzsöny-kupa első etapja volt.

 

Fotó: Mohai Kata

Verőcei Szent András-templom és a kálvária

 

Fotó: Mohai Kata

 

A 2017-es Dél-Börzsöny-kupa – amelyben a BTHE csapata mellett idén a VIDE (Verőcei Ifjúsági Diák Sportegyesület) csapata is társrendező volt – egyetlen állomását sem hagytam ki. Ráadásul mind a nyolc teljesítménytúrának a leghosszabb távjain indultam, és teljesítettem, hogy megszerezzem a maximális pontszámot, és ezzel a kiírásban szereplő összes díjazást. Börzsöny kapuja, Nosztra, Dél-Börzsönyi Kilátások, Börzsöny Szíve, Börzsönyi Kék, Zebegény éjszakai, Fel a Hegyes-tetőre és a Kálváriák a Börzsönyben V. túráján keresztül, összesen 300 kilométert megtéve követtem a kupát, amely kedvenc hegységemben nyújtott újabb és újabb túraélményeket. Ezt a sorozatot koronázta volna meg a vasárnapi célba érést követően a kupa díjazása, ami esetemben – és Mátyás esetében is – aranyfokozatot jelentett, illetve számomra még extra tárgyakat is. Sajnos a katarzis elmaradt!

 

 A Dél-Börzsöny-kupa igazolófüzete

 

Ugyanis némi várakoztatás után kiderült, hogy nekünk már nem jut kupa. „Ha gondoljuk, várjuk meg Istvánt, aki elszaladt a többiért” – hangzott el a türelemre intő válasz. Arra a kérdésre, hogy: akkor most mi lesz? Kisvártatra megjött István egy szürke kartondobozzal, amelyből előkerültek a tavalyi díjazások. Én nem elégedtem meg a helyzettel, ezért az idei, 2017-es kupát kértem, amire a szervezőktől azt az ígéretet kaptam, hogy majd később megkapom. Az „extra” tárgyakról – amelyek kulcstartókat jelentenek – már ugyanezt nem tudom elmondani. Azok csak egyszerűen lemaradtak. Érdeklődjek a „vidéseknél” – hangzott ezzel kapcsolatban a válasz. Tehát kaptam egy oklevelet és egy mérettel nagyobb BTHE-s pólót, amitől úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki a karácsonyfa alatt ül csalódottan, mert nem kapta meg a játékot, amire számított.

 

Fotó: Lánczi Péter

Mátyás nem túl esztétikusra sikerült kupája, amelyen az évszám sem stimmel..

 

Mátyás a szervezők kérdésére talán túl hirtelen vágta rá, hogy neki jó a tavalyi kupa is, ezért egy filctollal gyorsan gyártottak neki egy „névre szólót”, amelyen az esztétikai hiányosságain túl az évszám sem stimmelt. Ezen kezdetben derültünk, de azért a lelkesedésünk is alábbhagyott a félresikerült gesztustól. Azért ennél többre, jobbra, szebbre számítottunk ennek a túrasorozatnak a végén, amelyért idáig lelkesedtünk, és amely a korábbi években is nívósnak számított a hazai természetjárásban. Magam részéről még várom az elmaradt díjakat, amelyek pótlását illetően időközben a VIDE-től is ígéretet kaptam.

 

Kapcsolódó cikkek: 

KÁLVÁRIAJÁRÁS A BÖRZSÖNYBEN (2016)

KŐRŐL-KŐRE A BAKONYBAN

BETYÁROS TÚRA A BÖRZSÖNYBEN


 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...