RP-DDK Remete-rét - Abaliget
Táv: 14.5 km Szint: 410 m

 

Kevés "pirosbetűs" nap van a túranaptáramban, de október 25. ezek közé tartozik. A jövőben is törekedni fogok arra, hogy ezen a napon, ha lehetőségem lesz rá tudjak túrázni és lehetőleg valahol a kék is érintve legyen. Az RP-DDK következő szakasza is többek között ezért került erre a napra.

A szép nyárias időben nagyon kellemes túra várt ránk sok látnivalóval. Az első bázispont ezúttal is Sásd volt a kiskocsmában lassan törzsvendég leszek, a reggeli kv. után autóval jutottunk el Abaligetre, onnan átbuszoztunk Remete-rétre és visszatúráztunk a türelmesen várakozó autóhoz.

Szúrós csodabogyó mezők mellett, szép vegyes bükkös és tölgy erdőben néhány megtévedt tavaszi virággal színesített úton indult a túránk, a Cserkész-kereszt érintésével gyorsan megérkeztünk a Patacsi-mezőre, ezen a pecsételőhelyen nyalókát nem találtunk de találkoztunk az erdészekkel akik éppen arra jártak és egy kicsit beszélgethettünk a Mecsek növény és állatvilágáról.

 

 

Nyalóka ügyben is próbáltak segíteni de nem jártak szerencsével. A Jakab-hegy teteje felé folyamatosan emelkedő szép és jól járható erdei utakon vezet a jelzés.

 

(A túrák után emailban megkerestem a Baranya megyei Természetbarát Szövetséget akik postafordultával megküldték számunkra a hiányzó bélyegzők lenyomatait, így azokat be tudtuk ragasztani a füzetbe. Köszönjük a gyors és korrekt intézkedést!)

 

A több mint ezer éve szinte eredeti állapotában látható avargyűrűt átvágja a kéktúra útvonala itt találkozhatunk az első információs táblával is melyből sokat érintettünk a nap folyamán.

 

Gyorsan megérkeztünk az egykori Pálos-kolostor romjai előtti kis rétre, ahol a kilátó sajnos életveszélyes és nem látogatható, a közeli kis tó jelenleg eléggé kiszáradt, de felújítás alatt van és érdekessége lesz a hegytetőnek. A régi romok viszont már most is lenyűgözőek. Sokáig nézelődtünk, fényképeztünk itt mielőtt tovább indultunk.

 

Ezen a hétköznapi szép napon több túrázóval is találkoztunk ebben a térségben. Tovább indulva a Zsongor-kő volt a következő célpontunk ami kis kitérővel érhető el, közben az egykori remete-barlangot is megnéztük.

 

A Zsongor-kő félelmetesen szép hely a szikláról nagyszerű kilátás van dél felé és a Jakab-hegy déli oldalának szikla alakzataiból is több látható innen. Persze akik tériszonyosok azoknak nem ajánlott egészen a korlátig merészkedni, a levezető lépcsőről is nagyon szép már a kilátás.

 

Innen visszakanyarodva egy közeli pihenőhelyen tartottuk meg az ebédszünetet és a hivatalos megemlékezést az egy évvel ezelőtti napról amikor befejeztem az OKT-t. Békés falatozásunkat egy közeli száraz fa időnkénti hangos roppanása törte csak meg de nem sokat foglalkoztunk vele egészen addig amíg a kb. fél méteres száraz törzs felső része ketté nem tört és hatalmas robajjal tőlünk kb. 10 m-re a földre zuhant. Láttam már néhány földre hulló száraz ágat de ekkorát még nem, mindez közvetlenül a Zsongor-kő felé vezető gyalogút mellett történt. A Jakab-hegy nyugati oldalán már kisebb volt a forgalom, annyira, hogy Abaligetig már nem találkoztunk túrázókkal.

 

Megnéztük a halomsír mezőt is ami nem olyan kiterjedt és lényegesen kisebb halmokat tartalmaz mint a Somogyban közismert Szalacskai halomsír mező.

 

Az erősen lejtős úton nagyon szép öreg bükkök között vezet az út, melyeket az ősz színei még látványosabbá tettek. Az út közelében lévő Pálos-forrást is felkerestük, vizét is megkóstoltuk, finom volt. Tovább ereszkedve találkoztunk a DDP piros jelzésével mely egy rövid erdei szakaszon fonódik a kékkel. Az egykori uránbánya egyik aknájának helyét is érintettük mely jelenleg ércbányászati emlékhely, a rekultiváció miatt alig utal már arra valami, hogy itt milyen jelentős bányászati tevékenység folyt néhány évtizede.

 

Az öreg erdőt egy sűrű fiatalos váltotta ahol szinte alagútszerűen vezet a kék jelzés az egyre jobban lejtő úton Abaliget felé. A táj is jelentősen megváltozott, a korábbi homokkő helyett ismét mészköves területre érkeztünk és az erdő fái között hatalmas töbrök jelezték, hogy a cseppkőbarlang feletti területen járunk.

A fák között már fel fel villant a tavakon tükröződő napfény és meg is érkeztünk a barlang bejárathoz. A pénztár ősszel 14-kor zár (ekkor indul az utolsó csoport) így pecsételni már nem tudtunk, de igazoló fotókat itt is készítettünk.

 

A kék jelzés a tavak partján megy tovább amit mi a sportpályáig követtünk majd onnan egy burkolt gyalogúton lehet beérkezni Abaliget falu központjába.

 

Itt a presszó természetesen üzemelt és egy kis fogyasztást követően a céges pecsétet is megkaptuk füzetünkbe. Nagyon kellemes szép őszi túra volt, sok természeti és műemléki látnivalóval. Hazafelé Sásdon ismét megpihentünk a reggel már felkeresett intézményben, majd ezúttal még világosban hazaérkeztem. Köszönet a fuvarért.

 

RP-DDK Árpádtető - Remete-rét

Hiányzott már egy kis kéktúra. Az időjósok nem ígértek esőt csak ködöt így olyan szakaszt néztem ki az RP-DDK-ból ami könnyű, rövid, szép és elég magasan is van ahhoz hogy kilógjon a ködből. Közlekedésileg nyilván csak a Mecsek jöhet szóba egy ilyen egy napos túrára így aztán a hajnali sötét és köd a pécsi buszon talált. Szentbalázs után az első jelentősebb buckákon már láttam, hogy jó lesz ez. A sűrű tejfölből már ott sikerült néha kibukkanni és végül is Árpádtetőn, ahol a 66-os út keresztezi a Mecsek főgerincét 400 m körüli magasságban szép napos időben kezdtem a túrát.
Az út jól járható, jól jelzett és mivel egész nap zárt erdőben mentem nagyon tetszett is, jólesett egy kis erdei nyugalom.

 

A Tripammer fánál lassítottam először, ezen a szép kiránduló és pihenőhelyen a geoládát is megkerestem és itt volt a reggeliző helyem is.
Ide egész közel van a Fehér-kúti kulcsosház, ami elméletileg pecsételő hely lenne de se pecsét se nyalóka így aztán fotóztam egyet a ház előtt.

 

Az erdőben rengeteg a gomba találkoztam is egy emberrel aki nagy kosárral “túrázott” de még üres volt. Rövid aszfaltos szakasz után egy mély völgybe ereszkedtem le majd keskeny de jól járható és nem túl hosszú de azért melengető emelkedő következett. Felérve a tetejére egy nagyon szép fennsíkon halad tovább az út , a Melegmányi-völgy felé tartó piros sáv jelzést is kereszteztem tehát azon a ponton biztos jártam már. A mészköves, töbrökkel, víznyelőkkel tarkított fennsík szinte a Büdös-kúti kulcsosházig kitartott.

 

A házhoz leereszkedve ismét a pécsi természetjárók egyik kedvelt helyére érkeztem sajnos a pecsét és a nyalóka itt is hiányzott így ismét csak igazoló fotót tudtam készíteni.
Nem igazán értem, hogy ilyen közel Pécs városához miért nem lehet hónapok óta pótolni az igazolási lehetőséget, hiszen sokan járják ezt a szép túraútvonalat! A pecsételő helyek fórumában már nyáron jelezték a túrázók a problémát!

 

Büdös-kútnál megnéztem két forrást, - egyik sem üzemelt - és itt tartottam az ebédszünetet is. Kis pihenés után - rengeteg időm volt - tovább indultam Remete-rét felé ami a túrám végpontja is volt. Az Abaligeti országút felett kanyarog a kék jelzés kezdetben fonódva a zöld kereszttel, később a széles jól járható földútról a kék balra letér egy ösvényre ezt az elágazást benéztem de nem nagyon , vissza is mentem a helyes útra és azon már gyorsan elértem a Pécsiek kiránduló helyét a Remete-rét nevű helyet ahol most is nagy élet volt, valami feminista vigasság lehetett mert csak hölgyektől viszhangzott az erdő.

 

Át is mentem a biciklis pihenőhöz ami azért nincs annyira messze, hogy ne hallottam volna mindent pedig legalább háromszáz méter a távolság. Sosem értettem, hogy felnőtt emberek ha kimennek a természetbe miért gondolják azt, hogy ott csak ordítozva lehet beszélni.
Aztán csak megérkezett a buszom és Pécsen átszállva gyorsan hazaértem.
Szép ez a szakasz a Mecsekben, gyakorlatilag a Pécs feletti részen mentem végig. Sűrű bükkösök és kevés tölgy volt a jellemző, mindkét fajtából láttam szép nagy példányokat is.

Ez a szakasz a természetről, az őszi színekben pompázó erdőről és a sok természetjáró létesítményről szól mely nyilván Baranya megye és Pécs város természetjáróinak köszönhető. Kár, hogy az amúgy jól látszó igényesség miért csökken ha az erre járó kéktúrázók pecsételési lehetőségét kellene biztosítani - de erről inkább a házak kezelői tehetnek.

 

RP-DDK Árpádtető - Zobákpuszta
Táv: 12 km, Szint: 350 m

 

Ezzel a szakasszal befejeződött az átkelés a Mecseken így Zalakomártól - Mecseknádasdig folyamatos a teljesítésem. Könnyű, rövid kis túra de a közlekedési lehetőségek miatt így érdemes csinálni. Árpádtető autóbuszmegállónál reggel 8-kor kezdtük a túrát. Az időjárás kellemesen meleg bár reggel egy kicsit felhős volt. A szép kivitelű erdészház előtt elhaladva a tanösvények közé érkeztünk, érdekes volt látni az ‘akadálymentes’ tanösvényt, Somogyban nincs ilyen.

 

A Mecsextrém park létesítményeit elhagyva gyorsan beértünk az erdőbe jobbra a fák között hamarosan feltűnt István-akna tornya utalva a bányász vidékre. Szép őszi színekben játszott az erdő de kissé tompábban mint a korábbi szakaszokon hiszen a napsütés nem volt zavartalan. Miközben K-felé haladtunk többször látszott előttünk a Zengő és Hármas-hegy csúcsa is.

 

Az út jól jelzett, jól járható és szinte egyfolytában lejtőn lefelé haladtunk egészen a Hársaskútig ahol egy kihelyezett pecsét is található nem kéktúrás de mi benyomtuk ezt is a füzetünkbe. Két patak átkelés következett, mindkettő könnyen megoldható, víz alig csörgedezett a mederben.

 

Gyorsan elértük a kis iszapoló-tavat ami már régóta nincs használatban hiszen a bányákat bezárták de szép a környezete az őszi avarmezőben. innen megkezdődött a hegymenet, lassan felkapaszkodtunk az erdőben kanyargó aszfalt útra melynek D-i oldalán található a Mecsek két nagy külfejtésének egyike a Vasas-bánya.

 

A kép forrása: http://monstone.hu/index.html

A kitermelés megszűnt bár mostanában hallani az újra indításról. Az út a hatalmas bányagödörtől 20-30-m-re vezet. A rekultivációs fásítás miatt nincs jó rálátás a kráterre de amit láttunk az is érzékelteti a méreteit. A bányaterület korábban látogatható volt , jelenleg lezárt és őrzött így egy kölcsön vett képről tudom bemutatni hogyan is néz ki közelebbről. A szén mellett a terület másik fontos természeti étéke a fonolit mely a felszínen is látható.

A Köves-tető oldalában kis ösvényre kanyarodik az út ami keskeny de azért gond nélkül járható néhány száz méter után pedig az öregebb erdőt elérve nagyon szép a sziklás felszín is. A csúcs közelében nagy fekete sziklák mellett vezet az út, szép szakasz ez is, erre még nem jártam.

A szelídülő emelkedő jelezte, hogy a Kövestető Hotel közelébe érkeztünk nagyon csendes volt a környéke, a helybéli erdész szép kopjafája mellett tartottuk meg az ebédszünetet. A Komlóra vezető országút mellett az erdőben kanyarog a kéktúra érintve a Vasas-forrást ami működött is.

 

Innen már gyorsan megérkeztünk Zobákpusztára , Ismét beragasztottunk egy nyalókát hiszen itt korábban megszakítottuk a túrát. Jenő-bácsi kocsmáját nyitva találtuk így szomjunkat is olthattuk majd kis pihenés után Pécsen keresztül tudtunk hazautazni.

Könnyű , szép őszi túra volt a Mecsek egyik bányász vidékén..

 

 

RP-DDK Zobákpuszta - Mecseknádasd
Útvonal: Zobákpuszta - Kisújbánya - Óbánya - Mecseknádasd
Táv: 18 km, Szint: 370 m

Kétség kívül az RP-DDK egyik legszebb - ha nem a legszebb - szakaszát jártuk végig ezen a szép őszi túrán.

A Keleti - Mecsek két legszebb völgyében kanyarog a kék jelzés közepén kis kitérővel érinthetjük a Cigány-hegy csúcsán álló kilátót. A hajnali telehold fényénél indultam Sásdig autóbusszal, innen pedig ‘stoppal’ jutottam el Komlóig ahonnan ismét autóbusszal Zobákpusztáig.

 

Pecsételéssel azaz nyalóka beragasztással kezdődött a túra majd a még harmatos de napos időben lassan ereszkedtünk le a Hidasi-patak völgyébe. A természet őszi színei csodálatosak, ezért is jöttem most erre a szakaszra.

A jelzések jók, jól követhető az útvonal és az út is jól járható. A napfényes erdei tisztásokon több helyen láttuk a virágzása vége felé járó szép halványlila őszi kikerics csoportjait, de ez a túra a sziklák között kanyargó patakról, forrásokról szólt.

 

A sárga kereszt jelzésnél egy kis kitérőt is tettünk egy kis szikla szurdokba a geoláda kedvéért ami nagyon gyorsan meg is lett. Utunk a folyásiránnyal szemben vezet lassan emelkedve majd a kitáguló völgy tetején a kék kereszt és sárga háromszög jelzéseken értünk el a kilátóhoz.

 

Az őszi Mecsek látványa tiszta napos időben arra késztetett, hogy én is felkapaszkodjak a tetejére ami tériszonyom miatt számomra nagy eredmény de ezúttal megtettem. Nagyon szép a körpanoráma.

 

Ebédszünetünket itt tartottuk, már nagy volt a vasárnapi kulturista forgalom az utakon és ez a túra további részén így is maradt. Kisújbányán megnéztük a kápolnát és környékét a kulcsosház udvarán a nyalókát is megtaláltuk, nekünk még elég volt de már kevés van a dobozkában!

Az Óbányai-patak mellett innentől völgytúrára váltottunk és források, kis vízesések mellett kanyarogtunk lefelé esetenként népes kiránduló haddal találkozva. Többször jártam már ezen az útvonalon, először 1988-ban amikor folyamatosan teljesítettük az akkori DDK-t, kb. 10 éve a felsőfokú túravezetői vizsgám egyik állomása is Kisújbányán volt és később is túráztam erre.

 

A Mecsek nagyon szép túraterep, és szerencsére egy napos túrákra is elérhető lakhelyemtől. A csepegő szikláknál sokáig keresgéltük a geoládát de nem volt eredménye, talán a sok falevél betakarta a rejtést a hely természetesen nagyon szép.

 

Tovább ereszkedve a pisztrángos tavak állítják meg a fotózásra is hajlamos túrázókat majd gyorsan megérkezünk Óbányára.

 

A helyi kocsma nyitva volt kis pihenőt tartottunk, beszereztük a nap utolsó nyalókáját is és több érdekes épületet, és az Üvegesek útja tanösvény állomásait fotózgattuk.

 

Éppen a falu egyik nevezetes napjára érkeztünk meg, mint egy helybéli bácsi elmondta a ‘zabálós búcsú’ ünnepe volt ez a vasárnap, ahol az éppen véget ért mise után a templomot is megnézhettem és a kis falu lakóival együtt hallgattuk a Himnuszt.

 

Innen már aszfalton ereszkedünk tovább Mecseknádasd felé, a lábam sajnos ezt azonnal jelezte is. Mecseknádasd közvetlen közelében a kék jelzés jobbra kanyarodik a hegyeken át, mi itt befejezve a kéktúrázást mentünk tovább a falu felé mert buszközlekedés csak ott található.

A falu szélén a szép Árpád-kori templom nem maradhatott ki a látnivalókból és kis segítséggel az itt rejtőzködő geoláda is meglett.

 

Érdemes megemlíteni, hogy a templom falait és környezetét ezrével lepték el a harlekinkaticák, útközben mi is találkoztunk már velük. Ezek a kis barátságos de bevándorló jószágok sajnos veszélyeztetik az őshonos hétpettyes bogarunkat. Mi ugyan nem kóstoltuk, de keserű íze miatt a madarak sem szeretik.
A régi telepesek sírköveinek megtekintésével zártuk a túrát és autóbusszal indultunk Pécsen keresztül hazafelé.