MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Mélység és magasság – A Visegrádi-hegységben túráztunk

Az idén októberben a 639 méter magas Prédikálószéken kilátót avattak. Megnéztük. Ezen kívül meglátogattuk a Spartacus-ösvényt, a Visegrád feletti dombokon a Bányatető-kilátót, és egy eldugott, csendes kis teraszt, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunakanyarra. És persze ott a jó öreg Rám-szakadék, ki sem lehetne hagyni. 

Visegrádi szállásunk stratégiailag nagyon jó helyen volt, busz, komp, bolt 1 percen belül, de mégis csendes. Fekete Holló Panzió. Bár most építkeznek, és reméljük, csak azért, de volt néhány kisebb hiányosság az ellátásban, de lényegében elfogadható volt. Természetesen így november végén hétköznap egyetlen vendég sem volt rajtunk kívül.

 

 Átkelés a Dunán. Jó ez az ősöreg járgány, szeretjük

 

Szóval már dél körül elindultunk a szállásról a Bányatető-kilátóhoz, ami tartogat néhány kisebb-nagyobb furcsaságot, legalábbis az én nézőpontomból. Természetesen az Interneten találtam rá a 2015-ben átadott kilátóra, és többen arról írtak, hogy nem találták meg, és akkor máris jön az első érdekesség. Nincs hozzá kijelölt út, helyét nem mutatja egy tábla sem sehol, pedig a környékén jelzett turistaút is van. Bár az tény, hogy én már Nagymarosról megláttam a domb tetején álló építményt, szóval azért rá lehet találni, de azért fura, hogy a 15 perces erdei sétán nem látunk jelzést, vagy táblát, ami a kilátó létezésére utalna. Egyébként Visegrádról a zöld sáv jelzésen, és aztán a Disznó-zug rét végén jobbra fel egy erdészeti földúton, illetve az Apátkúti-völgyből a Füvészkerttől induló zöld kereszt jelzésen, majd a zöld sávon a Disznó-zug rétig, onnan balra fel az előbb említett erdészeti úton találunk a kilátóhoz a legegyszerűbben.

 

Kattints a térképre a nagyításhoz!

 

A Bányatető-kilátó és környezete

 

A második furcsaság, hogy nem a környék legmagasabb pontjára épült, és ráadásul betették az erdőbe, a fák közé, amelyek láthatólag máris zavarják a kilátást belőle, de néhány év múlva meg majd pláne. Érdekes. Nem?

 

Bányatető-kilátó

 

Azt hiszem, látszik a képen is, hogy elég szűkös a hely, épp csak hogy befért a kilátó az erdősáv szélébe.

 

A kilátást így most ősszel is korlátozzák az ágak, de mi lesz tavasszal és még később?

 

Nagymarosból, Visegrádból, és persze a Dunából még így ősszel a kopasz ágakon átnézve sem sok látszik, de majd ha tavasszal kilevelesednek, akkor semmi. Egyedül a Fellegvár és a háttérben a Börzsöny látszik lényegében normálisan.

 

Ez a kép sem a kilátóból, hanem a mellette levő bánya tetejéről készült. Nagymaros környékét és a Börzsönyt láthatjuk a késő délutáni fényekben

 

 Visegrád Fellegvára a lemenő nap fényében

 

Másnap kora reggeli indulás a Prédikálószékre. Busszal elmegyünk a Lepencefürdő szálloda, wellness és egyéb célú komplexumig. Onnan gyalogosan indulás a panorámaúton Pilisszentlászló, illetve pontosabban a Király-kunyhó erdészházak felé. Bár aszfalton megyünk, mégis szép út az Ágas-patak völgye. A Király-kunyhó előtti parkolónál jobbra fordulunk, és innen már egy jó állapotú erdőgazdasági úton haladunk tovább. Itt egyébként egy kis tavat és pihenőpadokat is találunk a ház előtt.

 

Király-kunyhó erdészház

 

Innen úti célunk még nem konkrétan a Prédikálószék. Van egy kis csavar a dologban. Mivel kedvenceim az eldugott kis kunyhók, menedékek, erdei pihenők, így most is útba ejtünk egy ilyet, méghozzá a bő 3 kilométerre levő, 585 méter magasan álló Hubertus-kunyhót. Természetesen jelzetlen útról van szó, de pofon egyszerű követni, hamar és könnyen felérünk. Csak halkan mondom, útközben találkoztunk „Tervezett zöld jelzés” feliratú kis fákra erősített táblákkal. Vajon új turistaút van készülőben a Prédikálószékre? Fent erős északi szél hozza a hideget a Duna és a Börzsöny felől. Keresünk egy szélvédett sarkot, és reggelizünk.

 

Kilátás Nagymaros és Visegrád irányába

 

Szemben a Szent-Mihály-hegy, a Hegyes-tető és a háttérben a Börzsöny vonulata

 

 A Hubertus-kunyhó terasza, erkélye, szuper hely, szép kilátás, csend és nyugalom

 

Nem tudom, hogy kié ez a kis ház, azt sem, hogy igazából mi célt szolgálhat. Mindenesetre jó, hogy megnéztük, ide majd tavasszal is visszajövünk, ha jobb idő lesz. De most összeszedjük magunkat, és irány az új kilátó, ami ide már csak 1 kilométer. Belecsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe, és 10 perc alatt a Prédikálószéken is vagyunk. Innen beláthatjuk a teljes Szob-Nagymaros-Visegrádi-Dunakanyart, gyakorlatilag a Börzsöny teljes déli oldalát, a Naszály is feltűnik Vác felett, távolabbra a Mátra, de halványan még a Tátra is látható, ha tiszta idő van.

 

 Kilátás a Prédikálószékről

 

 Kilátás a Prédikálószéki kilátóból

 

Szimplán a Dunakanyar felé nézve nincs eget verő különbség a földi kilátás és a kilátóbeli panoráma között. De mondjuk, innen azért teljesebb, szélesebb a látóhatár, ez tény. A legjobban jellemzi a látottakat, hogy a közbeeső emeleteknél meg sem álltunk szétnézni, és amikor felértünk a tetejére, mentünk volna még feljebb, és a párom rákérdezett, hogy ennyi? Ennyi. Ja, nem, van webkamera és wifi is. De ember sehol a környéken, pedig ragyogó idő van, bár persze hétköznap és kora délelőtt. Na, kérem, akit zavar a tömeg, válassza ezt a formáját a kirándulásnak!

 

Engem itt ezen a ponton csak egyvalami zavart a kilátásban, maga a kilátó...

 

Kicsit zavaró az a sok tartóoszlop, ha távolabbról szeretnénk kinézni, akkor azért, amint a kép is mutatja. Ha közelebb megyünk, akkor is benne vannak az oszlopok a képbe. Fura egy kicsit ez, szerintem.

 

 Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve egész pofás

 

Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve kicsit fura

 

Vegyes érzésekkel távozunk a kilátótól. Mindenesetre a környéken is rendet raktak, ami padok, asztalok, információs táblák kihelyezését jelenti elsősorban. Például tábla figyelmeztet arra, hogy a piros háromszög jelzés lefelé a Vadálló-kövekhez és Dömös irányába veszélyes, csak gyakorlott, felkészült túrázóknak ajánlott. Sajnos a közelmúltban két súlyos baleset is történt a Vadálló-kövek útján. Mivel jól ismerem az utat, tudom, hogy bár nem egyszerű út, és évről évre rosszabb minőségű az ösvény, főképp lefelé menve, de önmagában maga az út minősége, kitettsége, nem ok ezekre a balesetekre. Másra gondoltam, emberi felelőtlenségre inkább. Nem voltam rest, megkerestem a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot ez ügyben. Ők azt nyilatkozták, hogy mindkét eset, illetve a 2013-as Rám-szakadéknál történt baleset is azért történt, mert a kirándulók bizony nem a kijelölt úton voltak, hanem kimásztak, felmásztak a sziklákra, illetve a szakadék tetejére, s aztán onnan zuhantak, csúsztak le.

Innen mi nem a Vadálló-kövek felé vesszük az irányt, hanem jelzetlen úton indulunk a Keserű-hegyen át lefelé a Szép-Cseres-völgyön távolodva a Dunától, Dobogókő felé vesszük az irányt, egészen le a Szőke-forrás-völgyig, hogy aztán onnan a Gyertyános-árok mellett felkapaszkodjunk a Rám-hegy felé vezető erdőgazdasági aszfaltútra, a Kerek-bükk aljára. Senki se essen kétségbe, ha a fenti elnevezésekből néhányat esetleg sosem hallott még, errefelé nemigen járnak turisták, kirándulók, legfeljebb vadászok, erdészek.

 

Egymásra rakott kövek az út mentén a Rám-hegy alatt. Az Európai hegyekben leginkább útjelzőként használatosak, Ázsiában már inkább spirituális céljuk van. Itt nálunk meg a Visegrádi-hegységben, passz

 

Kis kitérővel az erdészeti útról néhány perc alatt könnyen elérhető a Rám-hegy. A Rám-hegyen található Ferenczy-szikla sokak szerint a Föld szívcsakra középpontja. Az biztos, hogy gyönyörű hely, szép panorámával Dobogókőre, a Vadálló-kövekre és a környező hegyekre, ahova mindenképp érdemes ellátogatni akár Dobogókő, akár a Rám-szakadék irányából. De persze ezen a szép napos délutánon senki sem volt itt sem, éppúgy, mint délelőtt a Prédikálószéken.

 

 Panoráma a Rám-hegyről. A Ferenczy-szikla és a távolban a Vadálló-kövek

 

A Rám-hegy kapuja

 

Innen már a Rám-szakadék felé vettük az irányt, rátérve a zöld négyzet, majd a zöld sáv jelzésre. Itt elöljáróban megjegyezném – mielőtt rám kiabálják – a Rám-szakadékban van egy ajánlott haladási irány, méghozzá lentről felfelé, azaz Dömösről Dobogókő felé. Mi éppenséggel fordítva mentünk. De a haladási irányt nem az út nehézségének változása miatt találták ki, hanem az esetlegesen két irányból érkező csoportok kritikus helyeken történő feltorlódásának elkerülése miatt. Na, ezen a napon tömeg, csoport, vagy bárki más érkezésétől nem kellett tartanunk, de végül is két kirándulóval találkoztunk összesen a szakadékban, így egymás zavarása nélkül sikerült leérnünk. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a vadregényes helyet, hiszen az országban nem sok hasonló szakadék vagy szurdok van.

 

Ereszkedés a mélybe. Ez már a Rám-szakadék

 

Kőarcok vigyázzák utunkat

 

Az egyik legérdekesebb része a Rám-szakadéknak

 

Mindenesetre a szakadékban való közlekedés fokozott odafigyelést igényel, különösen, amikor már kezdenek eljegesedni a vízesések környékén a kövek és a létrák, korlátok. Harmadik napunkon buszos-gyalogos túrát szerveztünk magunknak. Mivel még sosem jártunk a Visegrádot Szentendrével összekötő úton, így most ezt busszal jártuk be. Szentendréről aztán ismét busszal folytattuk utunkat Pilisszentlászlóig. Onnan irány a Spartacus-ösvény, illetve tavaly óta már hivatalosan elismert turistaút, melynek hossza nagyjából 5 kilométer, és a „Pilisi Zöldút” része. Mi jó néhány évvel ezelőtt már bejártuk, egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy változott-e valami arrafelé.

 

A Spartacus-ösvény Pilisszentlászló felőli bejárata

 

Pilisszentlászlóról egy jellegtelen földúton jutunk el az ösvény bejáratához, ahol tábla figyelmezteti a kirándulókat a túra nehézségeire és veszélyeire. Nos, én ezt a táblát inkább a Vadálló-kövekhez tenném, minden irányból. Itt igazából egyetlen veszély a kicsúszás lehet, de csakis esős, vagy havas, jeges időjárási körülmények között. Akkor viszont esetleg akár el is maradhat az ösvény bejárása emiatt. Fizikailag pedig semmi megterhelő nincs benne.

 

Az ösvény majdnem vízszintesen kanyarog szépen szintben haladva

 

Egy veszélyesebbnek mondható része az ösvénynek, de csakis csúszós körülmények között

 

Talán tavasszal és nyár elején legszebb az ösvény, amikor zöld minden, és lényegében egy zöld alagútban járunk, madárfüttyel, lágy szellővel megspékelve. Igazi romantika alig 2 kilométerre a településektől.

 

 

A Jenő-kunyhó 

 

Igazi érdekesség útközben a Jenő-kunyhó, amely egész jó állapotban van, ahhoz képest, hogy az utak mellet és Visegrádhoz viszonylag már közel található. Kis odafigyeléssel és a kicsinél egy kicsivel több pénzből egész jól rendben lehetne rakni. De még így is jó. Vigyázni kellene rá, mert amit egyszer megkezd az idő vasfoga, azt már nehéz helyrehozni. Innen leereszkedtünk az Apát-kúti-völgybe, ahol most nem fotóztam le az Ördögmalom-vízesést, mint máskor, mert hát alig-alig csordogált a víz.

 

 

Az Apát-kúti-völgy, a háttérben a korlátnál a Magda-forrás, ami nem folyik 

 

 Az Apát-kúti-völgy egy részlete

 

Viszont azért maga a völgy így is szép volt, kiváltképp a Magda-forrás környéke. Ide már csak 2,5 km a szállásunk. Közben sajnos teljesen beborult, a reggeli napos-felhős idő átváltott borúsra, párásra. De sebaj, már úgyis mindegy. Holnap hajnalban indulunk haza. Búcsúzóul egy gyengécske próbálkozás egy éjszakai képpel. Ezzel köszönök el Visegrádtól. Jövőre találkozunk!

 

 Visegrádról átnézve a Dunán. Szemben Nagymaros és már a Börzsöny lankái

 

Szöveg és fotó: Szatmári Zsolt – szatmarizsolt.blogspot.hu 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...