Blogjaink

Hirtelen ötlet volt ez is, mint annyi más jól sikerült kirándulásunk. A hét közepén találtuk ki, péntek éjszaka kocsiba ültünk, a késő őszi nap pislákoló hajnali fénye pedig már a legkeletibb kétezres osztrák hegy, a Schneeberg lábánál elterülő bájos kisváros, Puchberg egyik parkolójában kukucskált be ránk az autó bepárásodott ablakain keresztül. Irány fel a Schneebergre, ami egy napba belefér!

A természet rengeteg csodás jelensége közül minden évszakban van pár, amely nemcsak fotósok és természetjárók, de a természetbe ritkábban kirándulók ezreit is képes megmozgatni. A tiszavirágrajzás, a szentjánosbogár-rajzás, a daruhúzás és vadlúdsokadalom mellett a cserszömörce őszi lombszíneződésének mindenképpen ott lenne a helye a „sztárok” között.

Lengyelország 23 nemzeti parkja közül a Tátrai Nemzeti Park mellett a magyarok körében nehezen rúg labdába bármely tájegység. Szintén Kis-Lengyelország területén, Zakopanétól csak pár kilométerre találjuk a kevésbé ismert Babia Góra Nemzeti Parkot, mely ha adottságaival nem is, szépségével biztosan vetekedhet a Tátráéval.

Vác bámulatos: nemcsak azért, mert itt lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlunk, mert megdöbbentő módon több száz múmia került innen elő és mert Szentendrén is túltéve igazi cukrászda-nagyhatalom, hanem azért is, mert a városban tulajdonképpen egy kétkilométeres sétával is simán el lehet tölteni akár egy egész napot.

Mi lehet jobb egy klassz kirándulásnál? Két klassz kirándulás. Nincs is szebb, mint sétálni a kora délutáni napsütésben, és érezni a levegő meleg ölelését, amikor az erdei ösvényeket megtöltik az ősz illatai. Mi éltünk a lehetőséggel, és a pasztellszínekben tobzódó, október végi vénasszonyok nyarának egyik utolsó napját a Nagy-Kopasz tetején, majd a Garancsi-tónál töltöttük.

Az őszi szünet a gyönyörű Gézaházán ért minket, s bár természetjáró program ezen a környéken bőven adódik, ezen alkalommal már nem mondhattunk nemet arra, hogy kipróbáljuk a biztosított mászást a gyerekekkel Cseszneken.

A Söjtöri Természetjáró Klub immár 26. alkalommal rendezte meg október 26-án a Deák Teljesítménytúrákat 70, 55, 40, 30 és 20 km-es távokon. Söjtör így tiszteleg híres szülöttének munkássága előtt, és ismerteti meg az ország minden tájáról érkezett túrázókkal a környék természeti értékeit. A túrának ezúttal jótékony célja is volt: egy izomsorvadásban szenvedő kisfiú javára gyűjtöttek.

Egy időben sűrűn megfordultam a Flórián téri aluljáróban. Ugyanazzal a teljes közömbösséggel gyalogoltam el a római romok mellett, mintha csak egy fornettist vagy egy telefont nyomogató jegyellenőrt hagynék magam mögött. Konstatáltam, hogy ott vannak, de különösképpen sosem gondoltam bele, milyen jelentőséggel bírnak – hogy valaha római katonák wellnesseztek ott, ahol most az emberek többsége a krumplis lángosos sorban állva tölti a legtöbb időt. Néha megéri perspektívát váltani, és jobban szemügyre venni azokat a dolgokat is, amik mellett nap, mint nap elmegyünk.

A Gerecse Tatabánya felett leszakadó hófehér sziklaformációja már önmagában is látványos turistacsalogató lenne, de a tetejét koronázó óriás Turulmadárral és a közelmúltban megnyílt látogatóközponttal együtt a város legfőbb attrakciójává nőtte ki magát. 

Új nap virradt, hamar elérkezett a reggel. Amíg a többiek sorban álltak reggeliért, én leültem a menedékház előtti padra, és a napfelkeltét bámultam. Tudtam, hogy eljött a nagy nap. Ma nem lehet meginogni, teljesíteni kell a kitűzött célt.

Felfedeztük a magyarok osztrák hegyének nyugati, kevéssé ismert oldalát és fellegvárát.

A festői fekvésű kis óbükki városka, Borsodnádasd, a legendák szerint kincses barlangokat rejtő Vajdavár, a hegység legmagasabb pontja, az Ökör-hegy, a Szarvaskő pazar kilátása, és végül, de nem utolsósorban Váraszó Árpád-kori kis erődtemploma és halastavai mind beleférnek egy kényelmes, egynapos Óbükköt, vagy más néven a Vajdavár-vidéket felfedező túrába.

Ráckevétől mintegy 6 kilométerre, a Csepel-sziget déli részén bújik meg egy takaros kis szerb nemzetiségű község, Lórév. Az alig 300 fős település fekvése már csak a Duna közelsége miatt is páratlan, mégis viszonylag kevesen ismerik. Pedig lenne miért: számos természeti szépségre, építészeti és kulturális különlegességre bukkanhatunk a környéken. 

Háromnaposra tervezett túránk a 293 méter magasan fekvő, Olümposz hegy lábánál elterülő LitĎŒchoro településről indult. Nevét a kőfaragókról kapta, de a görögök Kőfaluként vagy Istenek városaként is emlegetik.

A Tokaji-hegységben (vagy közismertebb nevén a Zempléni-hegységben), Telkibányától délkeletre húzódik a vadregényes Ósva-völgy. A völgy számtalan földtani és bányászattörténeti csemegét rejt, amelyek közül mi most a Kutyaszorítónak nevezett területtel ismerkedünk meg.

Az ország legmagasabban fekvő kávézója, utána gyönyörű kilátás újra, és a hosszú út végén a siroki vár. Mi kell még a boldogsághoz?

A Pilis-tető 756 méteres magaslatán sajátos kettősségben fér meg egymás mellett az egykori légvédelmi bázis maradványa a pálos szerzetesrend vezetőjéről elnevezett kilátóval.

Lágyan hullámzó, tüzes borokat adó lejtők a Hegyalján, vérzivataros történelmünk néma tanúi, Rákócziak, Perényiek várai a zord sziklabérceken, hatalmas, szinte érintetlen erdőségek, pazar sziklakilátók, aranybányák emlékei, pálos kolostorok romjai, mondhatni szinte ország az országban: ez a Zempléni-hegység.